Csütörtök, 2019. június 20.
RAFAEL napja
Menü

Kultúrtér

Kedd, 2012. december 11. | Oniga Erika

A Kultúrpalota hangversenyterme


A marosvásárhelyi Kultúrpalota (1911–1913) ezer férőhelyesre tervezett hangversenyterme az épület középső részét uralja. A teljes belmagasságot átfogó helyiség kialakításánál az építészek a 20. század eleji építészetben korszerűnek számító szerkezeti anyag, a vasbeton konstrukciós megoldását alkalmazták. A hangversenyterem főbejárata az előcsarnokból nyílik, ugyanakkor a terem két hosszú oldalán lévő folyósok oldalbejáratai könnyítik a földszinti közlekedést.

A terem díszítőprogramját minden bizonnyal az építészpáros, Komor és Jakab elképzelései határozták meg, akik az adott kor magyar nemzeti stílusának kifejezésre juttatása érdekében az erdélyi népművészetből merítették ornamenseiket (állati és növényi motívumok). A terem színvilágát a kárpitok bíborvörösével összhangban álló mályvaszín, s a fekete bútorzatot ellenpontozó arany uralja.

A hangversenyterem (Karácsony István felvétele)

A hallgatóság tere majdnem négyzet alakú, a földszinti széksorok enyhén lejtenek a zenekari pódium irányába. A félemeleti páholysor fölött két karzat húzódik, mindeniket könyöklők és aranyozott stukkókkal, festéssel dekorált mellvédek teszik ünnepélyessé. A páholysori mellvédet pávák és növényi motívumok különféle mintáinak váltakozása, az első emeleti karzat mellvédjét maszkok és életfa-motívumok, míg a második emeletiét  kék színűre festett, szerteágazó életfa-motívumok díszítik. A páholysor közepén van a díszpáholy, dús aranyozású mellvédje közepén eredetileg Marosvásárhely, fölötte, az első emeleti mellvéden Magyarország címere volt látható.

A hangversenyterem fölé könnyű, rabicfalból készített álmennyezet borul, melynek lépcsőzetesen magasított homorú formái kellemes kupolahatást nyújtanak. A körkörösen sorakozó, gyámkő-szerű elemek gyűrűinek közein népművészeti motívumok, cserépből kinövő, túlburjánzó tulipándíszek köszönnek vissza. A különféle építészeti elemek közötti lyukak, valamint a csillárok körüli szellőztető fémrácsok segítségével oldották meg a belső tér levegőjének a cserélését, légkondicionálását. A mennyezet közepén impozáns méretű szecessziós csillár kápráztatja el a nézőt, négy sarkában pedig egy–egy kisebb méretű világítótest csüng.

A mennyezet az impozáns csillárral (Szentes Zágon felvétele)

A terem főbejáratával szemközti oldalon, a zenekar emelvénye fölötti karzaton nagyméretű orgona áll. A hangszert 1911. december 30-án a sziléziai Rieger orgonagyárnál rendelték meg Antalffy-Zsiross Dezső, Schmidthauer Lajos budapesti orgonaművészek tervei és Karácsonyi István hangszín-összeállítása szerint. Kezdetben 15–16.000 osztrák–magyar aranykorona volt az orgonára előirányozva, mely összeg végül közel 50.000  koronára emelkedett. A hárommanuálos orgona műszaki átvételére 1913. július 15-én került sor, amelyen a cégvezető Rieger Ottó is részt vett. A város új hangszerének első orgonaművésze Zsizsmann Rezső volt. Az orgona folyamatos karbantartása mellett nagy javítást 1980-ban a budapesti Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat Orgonaüzeme végzett.

Az 1800-as opusz-számú Rieger-orgona romantikus hangszínvilága máig hűen tolmácsolja a romantikus hangzásigényt.

A csillár körüli szellőzőrács és díszítés (Szentes Zágon felvétele)

Díszítőmotívum a mellvédekről (Szentes Zágon felvétele)

Díszítőmotívum a mellvédekről (Szentes Zágon felvétele)

Az orgona egy 1913-ban készült felvételen