A magyar képző- és iparművészet kincsesházának szánt Kultúrpalota mindig is a várossal és a szecesszióval foglalkozó szakirodalom figyelmének homlokterében állt. Az összművészeti alkotás igényével elgondolt és kivitelezett műremek azonban folyamatosan tartogat a szakma és a szemlélődő számára érdekfeszítő részleteket, melyeknek a megszokott összképből való kiemelése az újrafelfedezés élményével gazdagíthatja nemcsak a művészettörténészt, hanem a szépre érzékeny nagyközönséget is.

Így emeljük ki ezúttal a mellékbejárat környezetét gazdagító kovácsoltvas kaput, mely a korszak díszítőiparában vezető szerepet vivő budapesti Forreider és Schiller műhely munkája. Az állami iparművészeti aranyéremmel (1901) és a magyar aranykoszorús műlakatos mester címmel (1925) kitüntetett vállalkozó alkotásai maradandó nyomot hagytak a magyarországi szecesszió művészetében. A Saint-Loius-i világkiállítás magyar pavilonjának főkapuja, akárcsak a Klotild- illetve Léderer-palota kovácsoltvas tartozékai kvalitásuk és formaviláguk révén a 20. század eleji magyar díszítőipar élvonalába tartoznak.

Marosvásárhelyi társaik, köztük a Kultúrpalota 1912–1913-ban készített mellékkapuja (a Deák Ferenc utca – ma Győzelem tér – felőli oldalon)  technikai és esztétikai kivitel tekintetében hasonlóan magas színvonalat képviselnek. A mellékkapu tömör alsó része elegáns, kivágott fémlemezes kiképzéssel készült, melyhez találóan társulnak a felső üveges felületek gombdíszes-indás, illetve rovátkált sprosznikkal, valamint ütköző lemezzel tagolt mezői. A zártok és a kilincs indáinak spirálvonalai  finom vonalú érdekközpontot biztosítanak a kiegyensúlyozott kompozíciónak. A bal alsó sarokban feltüntetett apró cégjel („Forreider és Schiller Budapest”) a készítők személyét fedi fel a figyelmes szemlélő előtt.