Egy magyarajkú olvasó fordítási erőfeszítéseinek köszönhetően született meg a 15. század elején a hatodik magyar nyelvemlék. A latin Biblia felbecsülhetetlen értékű magyar bejegyzései csak a 20. század közepén váltak ismertté. Manapság pedig egyre kevesebben tudják, hogy a szövegtöredéket tartalmazó  kódexet a marosvásárhelyi Teleki Téka őrzi.

A kódexet megtalálójáról, Koncz Józsefről nevezték el. „E ritka példány Erdőszentgyörgyön a Rhédei-, most Würtemberg-könyvtárból került az ott lévő kereskedő lomtárába. Ott meglátván megvettem és adtam a marosvásárhelyi ev. ref. tanoda könyvtárának 1860-ban. Koncz m.p.” – tanúskodik egy igen értékes felfedezésről az egykori kollégiumi könyvtáros sajátkezű bejegyzése az előzéklapon.

A latin nyelvű biblia kivitelezése önmagában is gyönyörű, nyomtatáshoz hasonló egyenletességgel vetette hártyára (pergamenre) a szöveget az egykori másoló a 14. században. Majd száz évvel később, a 15. század első negyedében egy ismeretlen olvasó a kódex lapjain egy rövid szentírási rész magyar nyelvre fordításával próbálkozott a Királyok Könyvéből:

„...ha medve elvivend valaminemű kölket... és ha midőn te atyád Dávid király csak egyet megölend, s valaki azt hallandja az nagy üvöltést tészen hogy te néped veretütt, s mind te mellőled elfutnak, és minden erősnek olyan leszen jonha, mint pávának”.

A szövegtöredék kivételes nyelvtörténeti jelentőségét Farczády Elek fedezte fel, majd 1957-ben Szabó T. Attilával közösen tette közzé. A Marosvásárhelyi Sorok és Glosszák aszakirodalom szerint a ma ismert magyar nyelvemlékek között időrendben a hatodik, a Teleki Téka legrégebbi kéziratának és legnagyobb kincsének számít.