Mosolyogva és bevallom, irigykedve olvastam, hogy betongolyóval és bűztrutymós seprűvel rukkolt elő az indonéz államvasút annak érdekében, hogy megakadályozza a vonattetőn való, jegynélküli utazást. A sárgadinnyényi betongolyók lengőteke-elven működnek: láncról lógnak le a pályára és olyan precízen vannak beállítva, hogy simán ki-, le- vagy agyonütik azokat, akik jegy híján a szerelvények tetején utaznak. A fájdalmasnak és halálosan balesetveszélyesnek tűnő újításra azután fanyalodott az indonéz vasút, hogy a blattolás megakadályozására irányuló jó pár más megoldása kudarcot vallott. A förtelmes bűzű, biológiai fegyvernek minősíthető söprűk szintén automatikusan csapnak le a tetőn utazókra. Állítólag többen azért utaznak a vonattetőn, mert a szerelvények belseje heringeskonzerveket lepipálón zsúfolt és még fizetni is kell a jegyért. Az „indonéz CFR” tehát nagyban hasonlít a romániaihoz, itt is heringeskonzervhez hasonlít a vonat belseje, legalábbis annyira büdös, a Iași–Temesvár között közlekedő szerelvény pedig legalább annyira zsúfolt is. Persze nálunk a jegykezelők annyira szeretik a potyautasokat, hogy nem engedélyezett sem betongolyó, sem bűztrutymós seprű elhelyezése a pálya fölé. A romániai potyautas ugyanis fizet azért, hogy potyázhasson. Csak perkáláskor elfelejti, hogy tulajdonképpen azért fizet, hogy megszűnjön a járat. A románok az igazán vakmerő vonatozók, nem a tetőn utazó indonéziaik. (efi)