Csütörtök, 2020. július 9.
LUKRÉCIA napja
Menü

Köztér

Csütörtök, 2012. október 25. | Molnár Bea

„Egy drogos sztori mindig paradoxon”


Tegnap ünnepelte a Látó Irodalmi Játékok a 10. jubileumi estjét. A meghívott Kubiszyn Viktor, beszélgetőtársa Lukács Barbara és a közönség. Függőség, tapasztalat, élmény, szenvedés, megtisztulás, emlékezés, írás – egy folyamat megállói, amelyek meghatározták Viktor életét. Erről számolt be röviden, majd felolvasott a Drognaplójából a G. Café félhomályában. Tökéletes hangulat.

Néhány éve akár Budapest utcáin is találkozhattunk vele. Lehet, hogy cigit, pénzt kért. Vagy csak kért volna, de nem volt rá képes. Aztán az utcáról beköltözött a könyvébe, berendezkedett. Igyekezett mindent úgy elhelyezni, hogy az valósághű legyen. Oda költöztette narkós életének emlékeit, történéseit, szereplőit. Most már ott élnek tovább valahányszor valaki beleolvas a könyvbe. Dőltbetűs részek, filmes utalások, irodalmi jelenetek, fejezetek, ezekből áll össze az az egész, amely Viktor múltját jelenti: életének a Zónában, a VIII. kerületben szétgurult darabkái.

Kubiszyn Viktor, Lukács Barbara

Teher-e az emlékezés, az írás? „Ha az én identitásomat megnézzük, megnézem, akkor én leghosszabb ideig drogos voltam, nem író, nem is újságíró. Ez csak azért fontos, mert nem egy egyszerű dolog ezt elfogadni, erre emlékezni, meg ezzel folyton szembesülni. Azt, hogy hogyan működik egy ilyen alkotói folyamat, fogalmam sincs. Nekem vissza kellett kerülnöm abba a helyzetbe valamilyen szinten, mentálisan, és az nem könnyű” – mesélte Viktor. Azt is elmondta, hogy ez egy skizofrén helyzet volt, mivel folyamatosan önkontrollt kellett gyakorolnia. Egy drogos történet tele van paradoxonokkal, hiszen mindenki számára egyértelmű, hogy a kábítószertől „megpusztul”, mégis sokak számára vonzó tud lenni, ki akarják próbálni. Alapvetően látszólag minden drog „ártalmatlan”, sok mindent ad az embernek, azt nem lehet elvitatni, hogy vannak jó részei, de ezt követően mindent elvesz és szétrombol „mentálisan, fizikailag, és lelkileg egyaránt”. Ez a tudat kísérte lelki és mentális szinten a Drognapló írását.

Viktor helyzetét az könnyítette, hogy az elvonókúrán sikerült szembesülnie saját magával. A ráckeresztúri Drogterápiás Otthon nyújtotta biztonságérzet hozzájárult ahhoz, hogy már a könyv megírása előtt feldolgozta, letisztázza magában múltjának eseményeit. Ennek köszönhetően az írás folyamata már nem maga a szembesülés volt, hanem felelevenítés, emlékezés és rendezés.

Az alkotás többdimenziós voltát az is biztosítja, hogy tele van tűzdelve vendégszövegekkel. Viktorra már függősége előtt is mély benyomást tettek a drogos filmek, irodalmi jelenetek. Könyvében felfedezhetők William Burroughs, Csáth Géza idézetek, szakkönyvekből vett bekezdések, filmjelenetekre utaló konkrét szövegrészek. Már tizenévesen vonzó volt számára ez az életérzés, kulturális minta, maga a világszemlélet, továbbá azok az írók, akik a tudattágítás és az írás, alkotás serkentésére használtak különböző szereket.

Ha nem az elszállás, pörgés, akkor az életstílus nagyon is vonzó lehet. Viktor szerint a prevenciónak már születés után meg kellene kezdődnie, a családi biztonságérzet, megfelelő nevelés és értékrend elsajátítása az, amely megelőzheti „ezt a kritikus helyzetet”. Azt is elmondta, hogy résen kell lenni, hisz bármelyikünk környezetében akadhatnak olyan személyek, akik segítségre szorulnak. A Viktor által említett ráckeresztúri Drogterápiás Otthon mintáját követve Romániában is működik hasonló rehabilitációs központ Magyarózdon.

A könyvbemutatót felolvasás zárta, ezt követően dedikálásra és beszélgetésekre került sor. Egy ilyen történettel való találkozás bizonyára mindenkit elgondolkoztat, véleményalkotásra késztet. Viktor azok közé tartozik, akik sikeresen kimásztak a „saját mélységükből”. Többek között erről a mélységről, és az ezt követő esélyről, csodáról szól Viktor Drognaplója.

Tolongás a szerző körül