Hétfő, 2019. május 20.
BERNÁT, FELÍCIA napja
Menü

Köztér

Szerda, 2012. augusztus 8. | Farkas István

„Nem tudok víz nélkül élni”


Semmire nem gondol rajt előtt, mindig van kispárna a csomagjában, szomorú, hogy el kellette mennie Marosvásárhelyről és úgy érzi, hogy amit ő elért, kitartással bárkinek sikerülhet. Ő Trandafir Norbert, Marosvásárhely olimpiai úszója, aki Londonban századmásodperccel csúszott le az elődöntőről. Ennek ellenére elégedett a teljesítményével.

Minden bizonnyal nem én vagyok az első, aki megkérdezi, de mégis felteszem a kérdést. Mennyire vagy elégedett a londoni szerepléssel, mi volt a célkitűzés?

Teljes mértékben meg vagyok elégedve. Igazából a célom az volt, hogy ott legyek, és ezért nagyon sokat dolgoztam. Ebben a négy évben, ennél többre nem is igazán számítottam. Ami azon felül jött az már csak plusz volt.

Mire gondoltál Londonban, mielőtt beugrottál volna a medencébe?

Semmire.  Csak üresség. Az a lényeg, hogy elérd, hogy ne gondolj semmire.

Mennyiben számít az, hogy Romániában készültél, és nem valamelyik másik országban?

Nem igazán számít, csak anyagilag számít. Külföldön nagyon sokan támogatják ezt a sportot. Nekem nem állt senki semmit. Nem kaptam szponzort, aki fizesse a kiszállásaimat és az, hogy a pénzügyekre is te kell figyelj, egy plusz mentális stressz. Ugyanakkor itthon sokkal szabadabb vagy, ilyen szempontból jobb itthon.

Milyen volt a hangulat Londonban Pekinghez képest?

A hangulat jó volt, tetszett a szervezés. Az olimpiai falu kisebb volt, talán annyira nem volt jól „berendezve”, mint Kínában. Ott egy kicsit másabb volt, mintha a kommunizmus jeleit éreztük volna. De Kínában nagyon kedvesek voltak, ők nagyon szeretik a külföldieket. Ott más a kultúra, többet nézelődtünk is, hisz ott a verseny után még két hetet ott töltöttünk. Persze biztosan számít az is, hogy az volt életem első olimpiája, és minden újdonságként hatott.

 

Mennyire kötődtek barátságok kint az Olimpián, főleg, hogy Pekingben is ott voltál már.

A magyarokkal jóban vagyok, meg van még két-három osztrák, akikkel többet beszélgetek, de a többi kapcsolat csak ismeretségi szinten van, csak köszönünk egymásnak.

A ti sportágatok esetében fennáll az, hogy ellenségek vagytok?

Ellenségek egyáltalán nem, de egy ilyen versenyen általában mindenki magával foglalkozik, pihen, regenerálódik.

És verseny előtt sincs semmiféle feszültség köztetek?

Mindenki másként dolgozza fel a stresszt, tehát van, akin ez látszik, van, akin nem. De semmiképp nem éreztetjük ezt egymással. Pont olyan barát vagyok azzal, aki megvert 100 gyorson, mint azzal, akit én vertem meg. Itt nincsenek komplexusok, tiszteljük egymás teljesítményét.

Mennyire ízlelted meg az Olimpia hangulatát?

Annyira nem kóstolhattam bele az olimpia világába, ugyanis elég keveset voltunk kint, nagyjából két hetet, mivel a Pekingi világversennyel ellentétben a Román Olimpiai Szövetség meghatározta, hogy mennyit ülhetünk kint. Például az atlétikások most másodikán utaztak ki, mi pedig 4-én már jöttünk is haza.

Melyek voltak azok a versenyek, amelyeket megnéztél, vagy néztél meg egyáltalán?

Minimálisat láttam, csak az én versenyszámom döntőjét kísértem figyelemmel, a többit otthonról a televízióból. A pihenést jobban igényeltem, mint az események helyszínről való követését. Egyébként miután lejárt az én versenyem, már csak két napot tartózkodtunk kint, akkor pedig végigfutottam a város, hogy ha már ott vagyok, lássak is belőle valamit. Érdekelni több minden is érdekelt volna, csak egyszerűen idő nem volt rá. Míg versenyeztem addig a napi programomra, a felkészülésre kellett koncentrálnom.

És az úszás mellett melyik sportág érdekelt volna leginkább?

Hát a vízilabda, annak a döntőjét is nagyon szívesen megnéztem volna.

És a vízen kívül?

A vízen kívül is több minden érdekelne, de leginkább talán az atlétika. Boltot szívesen megnézem, hogy hogyan repül végig a pályán.

Egy úszónak mennyit kell készülnie az olimpiára?

Négy évet. Az olimpián való részvétel négy évi felkészülést igényel, de igazából sok-sok év munkája is mögötte van.

Ez a felkészülés havi hány kilométer úszást jelent?

Számoljuk úgy, hogy naponta átlagosan 10-12 kilométert úszok. Ha azt beszorozzuk harminccal, minimum 300 kilométer egy hónapban.

És mennyit kell pihenni Olimpia után?

Általában fél évet szoktak. Persze közben is sportolunk, csak nem megfeszített tempóban, sokkal több a pihenés, a kirándulás, lazítás.

Te hogyan regenerálódsz, mi az amivel szívesen foglalkozol a vízen kívül?

Én nagyon szeretem a sportokat, tehát valamit mindig sportolok, illetve nagyon szeretek kirándulni, természetben lenni, kikapcsolni.

Akár extrémsport is jöhet?

Attól függ, hogy mit nevezünk extrém sportnak. Például nagyon szeretek motorozni, atv-zni, jatskizni, vízisízni stb.

Mennyire érzel késztetést a víz közelében, például a Víkend-telepen, hogy mindenképp csobbanj egyet?

A Víkend az egy érzékeny terület, mert az nagyon mocskos, legalábbis én annak tartom, tehát az nem csábít, de ha vizet látok, akkor muszáj bemennem, tehát olyan vagyok, mint egy krokodil. Szárazon nem annyira jó, vízben pedig nagyon.

Mikor kezdtél el úszni?

Négy és félévesen kezdtem, akkor tanítottak meg a szüleim, de úgy sportszerűen úszni 7 és fél évesen kezdtem el igazán.

Melyik az a pont, amikor egy úszó eldönti, hogy egy adott számra specializálódik?

Igazából ezt az idő és a versenyek döntik el. A gyerekek kezdetben minden számban indulnak, igaz esetükben leginkább az 50 és 100-ról beszélhetünk, aztán 12 éves kor körül bejön a 200, majd a 400 és majd az edző eldönti, hogy kihez mi passzol igazából.

Esetedben ez mikor, és hogyan dőlt el?

Én 14 éves koromig hátúszó voltam és utána tértem át a gyorsra. Valahogy így alakult, de az első rekordomat még háton úsztam.

Mikor ég ki egy úszó, és mi van azután?

Na ez jó kérdés. Nem tudom. Nagyon sokan edzők lesznek, én azonban ezt nem szeretném. Egyelőre legalábbis nem tudom edzőként elképzelni magam.

Reálisan nézve neked még hány éved van hátra?

Mint sprinter még simán adnék nyolc évet magamnak. Mint lehetőség bennem van. De nem tudom, hogy akarom-e addig. Még azt sem tudom, hogy Rio-ig folytatom-e vagy sem. Most mindenképp lesz egy hosszabb szünetem, valamilyen szinten tele van a vízzel minden porcikám, és majd talán jövőtől újra bekeményítek. Persze addig is úszom, meg járok versenyekre, de nem ilyen intenzitással.

Mennyire érintett negatívan az, hogy Marosvásárhelyről el kellett menned Bákóba.

Nagyon érzékenyen érintett. Nehezen dolgoztam fel, hogy el kellett mennem. Nagyon anyás voltam, nehezen váltam el a szüleimtől. De valamit valamiért. Ahhoz hogy folytathassam az úszást, muszáj volt megtenni ezt a lépést.

Mennyire látsz potenciált a romániai úszósportban?

Semennyire, addig, amíg az országban egyetlen igazán jó a sport igényeinek megfelelő uszoda sincs, addig nem is lehet jövője ennek a sportágnak. Persze építettek néhány új létesítményt, de egyik sincs rendesen megcsinálva. Nincs az országban egy olyan uszoda, ahol pl. egy Európa bajnokságot meg lehetne szervezni.

Sportolók körében hogy látod milyen Románia megítéltsége? Milyen visszajelzést érzel, akkor amikor valahol romániai sportolók jelennek meg?

Nem éreztem sem negatív sem pozitív viszonyulást felénk amiatt, hogy melyik országból származunk, se le nem néznek, és fölül sem értékelnek miatta.

Kevés marosvásárhelyi jut ki olimpiára. Barátok ismerősök, rokonok részéről mennyire érzed azt, hogy másként tekintenek rád?

Én remélem, hogy egyáltalán nem néznek másként rám, mint ami vagyok. Én nem érzem magam sztárnak. Én mindig is, és most is azt gondolom, hogy azt, amit én elértem azt más is ugyanúgy el tudja érni. Nekem is ugyanúgy két lábam és két kezem van. Ezt el lehet érni, csak akarni kell.

Mennyi a tehetség és mennyi a munka?

Hú, nem tudnám megmondani. Én nem tartom magam egy tehetséges úszónak, másokkal szembe, akik például simán fennmaradnak a vízen, anélkül, hogy közben kezükkel vagy a lábukkal csapkodnának. Úszásra úgy válogatják a gyerekeket, hogy beteszik a vízbe, és ha fenn marad, akkor szinte biztos, hogy jó úszó lesz belőle, mert akkor nem kell arra is energiát pazaroljon, hogy fenntartsa magát úszás közben. Én például nem maradok fent. Persze nem mondom, hogy nem vagyok tehetséges, biztosan tehetséges vagyok, de több a munka mögötte. Legyen 50-50, de bárki bármit elérhet, ha van benne kitartás.

Gondoltál valaha arra, hogy más sportban kellene kipróbáld magad?

Édesapám focista volt, de nekem a labdajátékok egyáltalán nem mennek, a csapatjátékot pedig nem szeretem, így sosem gondoltam komolyan arra, hogy az úszás helyett valami mást csináljak.

Számít az, hogy melyik pályán úszol?

50-n nem számít, azon felül viszont már igen, mivel fordulás után, jönnek veled szembe a hullámok, minél szélsőbb pályán vagy, annál nagyobbak a hullámok. A legjobb idővel versenyző a 4-esen indul, a második az ötösön, harmadik a 3-son.

Mi az, ami sosem hiányzik a csomagodból, ha mész valahová?

Általában párnát viszek magammal. A pihenés nagyon fontos, és főként az itthoni hotelekben, mindig gond van a párnával, matraccal. De kabalám vagy hasonló nincs. Nem vagyok babonás.

És ilyesmikkel találkoztál a sportolóknál?

Természetesen, tele van mindenki ilyen kis tárgyakkal. És ez nem vicces, hisz ha valaki egyszer hisz valamiben, az neki jót tesz, önbizalmat ad, akkor jó, ha vele van a macija, vagy bármi is legyen az.

Mennyire voltál megelégedve a romániai olimpiai ruhával?

Teljes mértékben meg voltam elégedve. Szerintem mi voltunk az egyik legjobban öltözött csapat a londoni olimpián. Voltak olyanok is, akik a nagy melegben is gumicsizmában voltak kénytelenek végig ülni a megnyitót, a sajtókonferenciákat.

Mennyire vagy bulizós típus, egy-egy verseny után, mennyire az ünnep része a buli. Most olimpia után például jön néhány hetes tombolás?

Nem, egyáltalán nem. Nem vagyok egy bulis típus. Nem szeretem a zajt, a cigi füstöt. Sok sportoló napirenden így ünnepel, de én nem. És nem azért nem teszem, mert sportoló vagyok, hanem mert egyszerűen, mint ember nem érzem a hiányát.

Olvasni szoktál?

Igen, nagyon sokat. Most is vittem magammal könyvet, de egyszerűen nem volt időm olvasni. Most egy vállalkozással kapcsolatos könyv volt velem. Na meg persze a favoritok között szerepel mindenféle önfejlesztéssel foglalkozó munka. Szépirodalom viszont nincs a listámon.