Hétfő, 2019. május 20.
BERNÁT, FELÍCIA napja
Menü

Köztér

Szombat, 2015. január 31. | Szerk.

Markó: „ne hagyjátok magatokat!”


Olvasta a RMDSZ 25. születésnapi ünnepségén mondott beszédét Markó Béla. Az RMDSZ volt szövetségi elnöke azt mondta, nem akar fejfájást okozni a titkosszolgálatnak. „Miért kelljen a ránk figyelő hatóságnak hangkazetták között kotorásznia, miért kínlódjék valaki ennek az irgalmatlanul nehéz ázsiai nyelvnek a lefordításán csak úgy fül után, szolgálatkészen leírtam hát a beszédemet. Másolatom is van róla, lehet jelentkezni érte rögtön a gálaest után” – fogalmazott beszédében Markó. A szövetség szenátora ezzel arra utalt, hogy Antal Árpád ellen terrorizmus gyanúja miatt vizsgálódik a DIICOT, miután beszédet mondott az RMDSZ legutóbbi miniparlamentjen. „Nem azért volt ez a huszonöt esztendő, nem azért hoztuk létre ezt a szövetséget, nem azért küzdöttük végig ezt az emberöltőnyi időt, nem azért ajánlottunk mindig tisztességes együttműködést román partnereinknek, hogy most engedjük visszafordulni a történelem kerekét. Nem azért ültünk  tárgyalóasztalhoz 1990. március 21-én Marosvásárhelyen a románság képviselőivel és a bukaresti kormány küldötteivel, nem azért választottuk a békés politikai utat, nem azért utasítottuk vissza az erőszakot, nem azért támogattuk teljes energiánkkal, itthon és külföldön, Románia belépését a NATO-ba és az Európai Unióba, ami nélkülünk sokkal nehezebben vagy egyáltalán nem történt volna meg, hogy most szótlanul nézzük, amint másik tehetséges politikusunkat hazaárulással vádolják, aztán ezt a nevetséges vádat ejtették ugyan, de találtak mást, amiért börtönbe zárják. Nem azért harcoltunk a kommunizmus bűneinek jóvátételéért, az elállamosított javak visszajuttatásáért a jogos tulajdonosoknak, hogy most behúzzuk a nyakunkat, amikor fiatal parlamenti képviselőnket egy egyházi iskolaépület restitúciója miatt elítélik. Nem azért tüntettünk iskoláinkért százezren ezelőtt huszonöt évvel, 1990. február 10-én, békésen, gyertyával, könyvvel a kezünkben, hogy most, amikor már kialakítottuk a törvényes kereteket a teljes körű anyanyelvű oktatáshoz, valaki is megpróbálja megakadályozni a törvény alkalmazását, például a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Nem azért dolgoztunk ennek az országnak az előrehaladásáért, minden állampolgár boldogulásáért, hogy most azt mondják nekünk, nincsen jogunk lobogónkat és himnuszunkat használni itthon, saját szülőföldünkön, és hogy ezért büntetés jár. Tetszik, vagy nem tetszik, ez az ország a miénk is, megdolgoztunk érte, Erdély a miénk is, egyenként minden város és falu, ahol élünk többségben vagy kisebbségben, a miénk is, közös tulajdonunk” – mondta ünnepi beszédében Markó Béla.
 
 
A politikus, aki 1993 és 2000 között vezette a szövetséget, leszögezte, nehéz volt az elmúlt 25 esztendő. „Nem volt könnyű tartani az irányt, és sorra kiküzdeni számos fontos célunkat. Nem volt könnyű együtt maradni, nem volt könnyű időről időre megakadályozni, hogy pártokra szaggassanak minket, hogy megosszanak, elijesszenek a vállalt feladattól minden módon. De sikerült huszonöt éven át azon az úton haladni, amelyen Domokos Géza, Sütő András és sokan mások, akik már nincsenek közöttünk, velünk együtt elindultak. Sikerült elvégezni, amire vállalkoztunk, és ennél fontosabb dolog nincsen a világon” – jelentett ki Markó.  
 
A politikus úgy fogalmazott, az 1990. január 13-án elfogadott szándéknyilatkozat minden szavával egyet tudok érteni ma is: a romániai magyarság cselekvő részese kíván lenni az új alapokon szerveződő, demokratikus pluralista romániai társadalomnak. Nemzeti kisebbségként – a többi kisebbséggel egyetemben – tényleges jogegyenlőségben akar élni a román néppel, éppen ezért egyéni és kollektív jogainak szavatolását és érvényesítését a román demokrácia egyik sarkkövének tekinti, a valódi demokrácia ugyanis nem csak az egyéni szabadságjogok gyakorlását feltételezi, hanem azon kollektív jogokét is, amelyek minden kisebbséget megilletnek. 
 
Az RMDSZ volt szövetségi elnöke felidézte, mi az, ami más volt 25 évvel ezelőtt. „Nem volt önálló magyar iskolánk, nem lehetett magyarul felvételizni, nem szabadott a szaktantárgyakat magyarul tanítani, nem voltak magyar nyelvű feliratok sehol, nem voltak magyar vezetők, nem szabadott a hivatalban magyarul beszélni. Tilos volt a magyar nemzeti színeket használni, és ha valaki a piros asztalterítőre véletlenül zöld-fehér virágcsokrot tett egy gyűlésen, kidobták az állásából” – mondta. Hangsúlyozta: most, ellentétben 1989 decemberével, sok a vesztenivalónk. „Vannak iskoláink, van egyetemi oktatásunk, vannak intézményeink, vannak Erdély-szerte magyar feliratok, visszaszereztük az egyházi javak túlnyomó részét, és a székelyföldi közbirtokosságokat is, vannak erős önkormányzataink, helyi és megyei vezetőink, vannak szakmai és civil szervezeteink, és ez a hatalmas változás azért volt lehetséges, mert volt, van és lesz egy stabil szövetségünk: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség” – figyelmeztet Markó.
Elmondta, azzal az elégtétellel van a kolozsvári születésnapi ünnepségen, hogy „amit tőlünk el akarnak venni, iskolát, zászlót, himnuszt, feliratot, bármit, azt mi vívtuk ki, ez a szövetség vívta ki, és ha volt ehhez erőnk, akkor megvédeni is lesz erőnk, továbblépni is. Kós Károlyt, a Kiáltó szót parafrazálom: a mi munkánk nélkül Románia gyenge, de velünk erős lehet ez az ország, és nekünk ez az érdekünk. Jó lenne, ha ezt román partnereink sem felejtenék. Majdnem másfél milliós erő ez, hatalmas lehetőség továbbra is, ha együtt maradunk” - mondta.
 
 
Beszéde végén Reményik Sándor versét parafrazálta. „Ne hagyjátok az iskolát, a templomot, az egyetemet, a színházakat, a zászlót, a himnuszt, a magyar feliratokat, ne hagyjátok a szólásszabadságot, ne hagyjátok az anyanyelvhasználatot, ne hagyjátok az önkormányzatiságot, ne hagyjátok a visszaszerzett javakat, ne hagyjátok alkotmányos és törvényes jogainkat, ne hagyjátok az RMDSZ-t, ne hagyjátok a tisztességes magyarokat, ne hagyjátok a tisztességes románokat, ne hagyjátok a tisztességes embereket, ne hagyjátok egymást! Ne hagyjátok magatokat!”
Fotók: Facebook.com/RMDSZ