Kedd, 2017. május 23.
DEZSŐ napja
Menü

Köztér

Péntek, 2016. június 3. | Farkas István

Maros megyének új vezető és új irány kell


Péter Ferenc Szováta biztos polgármesteri székét hagyja ott a bizonytalan megyei tanácselnöki tisztségért. Az ország egyik legnépszerűbb fürdővárosának veterán polgármestere az úgynevezett Szováta-modellt húzná rá Maros megyére is. Szerinte a megyéből sokkal többet ki lehetne hozni, ami jelentősen javítaná az itt élők életkedvét. Románokét és magyarokét egyaránt. Péter Ferenccel a terveiről beszélgettünk.

Sokakat meglepett az Ön indulása a helyhatósági választásokon. Gyorsan hozzá is teszem, hogy azért, mert mindenki azt mondta, hogy ha Péter Ferenc otthagyja Szovátát, akkor azt egy parlamenti képviselői vagy szenátori székért teszi, és nem megyei tanácsosi mandátumért.

– Valóban ez volt az első gondolat, de többszöri beszélgetés után a szövetségen belül arra a döntésre jutottam, hogy ha most van esély arra, hogy visszaszerezzük a megye elnöki székét, és az én személyem meggyőzheti a politikai partnereket arról, hogy mi magyarok el tudjuk vezetni a megyét, akkor indulnom kell. Százkét közigazgatási egységet képviselni nem kis feladat, az erre való felkérésre csak igennel lehet válaszolni. Így megegyeztünk szövetségen belül abban, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy június 6-án olyan erővel tudjunk leülni a tárgyalóasztalhoz, hogy megkereülhetetlenek legyünk.

Feltételes módban beszél ...

– Én úgy mérlegelem, hogy ha sikerül legalább olyan erővel leülni a tárgyalóasztalhoz, hogy legalább tizenhárom-tizenöt képviselővel tudunk rendelkezni a megyei testületben, akkor nagyon könnyen találhatunk partnert, mert mi leszünk a legerősebb politikai formáció. Öt-hat szavazatra lesz szükségünk ahhoz, hogy megszerezzük a többséget.

Megvan az emberekben a lelkesedés, van váltás-hangulat?

– Nem lehet semmi általános érvényűt kijelenti ezzel kapcsolatban. Én attól tartok, hogy a külföldön dolgozó magyarok nem fognak hazajönni.

Akikkel találkozunk, azok érzik a június 5-i választás súlyát, de nem tudom, hogy mi fog lejátszódni azoknak a fejében, akikkel nem találkozunk. Úgy érzem, hogy van összefogás a magyar emberek között. De nagy kérdés, hogy valójában hányan vagyunk idehaza. Volt olyan Maros megyei település, ahol azt mondták, hogy mi itthon vagyunk, ránk számíthatnak, de a fiataljaink külföldön lesznek, és nem valószínű, hogy ők hazajönnek.

Mi a tét? Mert remélem azzal Ön is egyetért, hogy nem lehet a tét az, hogy váltsuk le a román Ciprian Dobrét. És itt a hangsúly a románon van.

– Nézze, láttuk, hogy mi történt Virág György idejében, mi történt Lokodi Edit Emőke idejében Maros megyében, és most látjuk, hogy mit ért el Ciprian Dobre. Az elmúlt négy évben nemcsak a mi polgármestereink panaszkodtak, hanem a románok is. Azt róják fel a megye jelenlegi vezetőjének, hogy nem tartotta velük a kapcsolatot, nem voltak uniós pályázatok, nem használták ki a tereületfejlesztési kormányprogram lehetőségeit. Az elmúlt négy évben gyakorlatilag minden állt egy helyben, ideértve a Lokodi Edit Emőke idején elkezdett projekteket is.

Láttuk azt, hogy négy évvel ezelőtt Lokodi Edit Emőke összefogta a polgármesterek munkáját. Szemléletváltásra, új lendületre van szükség, és ezt román és magyar egyaránt érzi. Ez nem román-magyar kérdés. Számunkra természetesen fontos az is, hogy a magyar vidékek ne legyenek mostahagyermekként kezelve, mint az elmúlt négy évben. Arról van szó, hogy van-e egy jó menedzsmentje a megyének vagy sem. A megyének komoly startégiára és komoly csapatra van szüksége. Mi ezt biztosítani tudjuk.

És ki győzi meg a románokat?

– Szerintem az én személyem segít abban, hogy román szavazatokat is megszerezzünk, a szovátai 16 éves tapasztalat meggyőzi őket arról, hogy a megye jó kezekbe kerül.

Borboly Csaba több alkalommal is mondta azt, hogy Hargita megye nyitott a Maros megyével való együttműködésre, ami mindkettőnek az előnyére válna. Ön hogy áll hozzá ehhez?

– Nemcsak együttműködhetne, hanem együtt is kell működjön. Több olyan út is van a két megye között, amelyek a megye önkormányzat fennhatósága alá tartoznak, de ezek földutak vagy sok esetben járhatatlanok. Ezeknek a rendbetétele azért fontos, mert a főbb útvonalakon óriási a forgalom, ha ezeket a megyeközti utakat járhatóvá, használhatóvá tudjuk tenni,

Hargita megye részéről már voltak megkeresések arra vonatkozóan, hogy ők elkezdtek közeledni a megyehatárhoz, tegyük meg mi is. De ugyanígy meg kell nyitni a határon kapcsolódó utakat a többi megyével is.

Számos közös kulturális projektünk van Hargita megyével, de akár közös turisztikai stratégiában is lehet gondolkodni. Számos olyan kapcsolódási pont van, amelyet ki kell használnunk, tovább kell fejlesztenünk.

Meg kell győznünk a Maros megyei románságot arról, hogy ennek az együttműködésnek nincsenek hátrányai rájuk nézve sem, csak előnyei.

Útépítés, infrastrukturális beruházások. Ezek mind-mind szokványos kampányigéretek. Mi van ezeken túl?

– Szerintem ahhoz, hogy ez a megye élhetőbb legyen, minden korosztály számára otthonná kell változtatnunk. Meg kell találja helyét a fiatal, aki nem kényszerül külföldre, meg kell találja helyét a középkorú, de ugyanúgy az idősebb korosztály is, biztonságban kell érezze magát, tudnia kell, hogy egy olyan megyében él, amelyben megfelelő az egészségügyi szolgáltatások minősége. Ehhez azonban elsősorban beruházásokra van szükség – meg kell erősítenünk az itteni vállalkozásokat, ennek alapja pedig egy korszerű infrastruktúra. A megye elszigetelt, az utak nagy része felújításra szorul, a repülőtér rossz állapotban, a vasúthálózat kritikán aluli. Szovátán a felújítások után gombamód szaporodtak a beruházások, fellendült nemcsak a turizmus, hanem a kisvállalkozások is.

Maros megyének óriási potenciálja van, amit ki lehet és ki kell használni. Megvannak a hegyeink, a mezőség, a Maros völgye, ásványvízforrásunk, gyógyvizeink vannak. Ezek kiaknázására azonban stratégiára van szükség.

Kastélyok a Maros és Küküllő mentén, amelyeket be kellene kapcsolni a turisztikai körforgásba, hogy ne csak Szovátáról, Segesvárról a marosvásárhelyi Kultúrpalotáról.

Igen, tudom, ez nem közvetlenül a megyei tanács hatásköre, de a helyi önkormányzatokkal, civil szervezetekkel, kulturális minisztériummal együttműködve meg kell találnia azokat a kapcsolódási pontokat, amelyekkel felvirágoztathatjuk a megyét.

Ez nem négy éves projekt, sokkal hosszabb a kifutási ideje, de el kell kezdeni, mert csak így fog beérni a munka gyümölcse.

Lokodi Edit Emőkét vasladyként emlegették a munkatársai. Önnek van ilyen mellékneve? Milyen megyevezető lesz ön?

– Én a közös nevező megteremtésére törekedtem mindig, mindenkivel. A párbeszéd híve vagyok, de amikor kialakult a meggyőződésem, megteszem mindent annak érdekében, hogy az megvalósuljon. De ezt mindig párbeszéd előzi meg – konszenzus soha sincs, de amikor megvan a minimális többség, én tűzön-vizen átviszem a tervet.

Fel kell vállalni azt is, hogy vannak döntések, amelyek nem mindenkinek szimpatikusak – nem szabad elmenni a populizmus irányába és mindig hosszú távon kell gondolni. Fel kell vállalni a kritikát, a népszerűtlenséget, ha biztosak vagyunk abban, hogy döntésünk hosszú távon a közösség javát szolgálja.

Az ön értékelése szerint Maros megyének mekkora a lemaradása?

– Négy évnél mindenképp több. Ha azonban ügyesen politizálunk, ki tudjuk használni az uniós pályázatokat, a kormánypénzeket, két négy éves mandátummal fel lehet zárkózni Fehér megye szintjére. Az ebben a ciklusban leadott projektek megvalósítására csak négy év múlva kerülhet sor, feltéve ha lesz aki megcsinálja.

Nyilván vannak rövidtávú projektek is – ilyen például a repülőtér kifutójának a felújítása, a parkolóhelyek kialakítása – amelyeket ha nem oldunk meg, akkor bukik minden. De le kell tenni azoknak a fejlesztéseknek az alapjait, amelyek 8-10 év múlva megváltoztatják a megye arculatát.

De lesz türelmük a választópolgároknak?

– A mi feladatunk, hogy ezt elmagyarázzuk. Senki nem válthatja meg egyik napról a másikra a világot, évtizedes stratégiákról van szó. De értem, megértem a türelmetlenséget, mert voltak évek, amelyek alatt nem történt semmi. Nem azt mondtam, hogy négy év alatt nem fog történni semmi, hanem azt, hogy a fontos beruházásokra idő kell. De az embereknek látniuk kell azt, hogy van stratégia, és a megfelelő ütemben haladunk a végkifejlet felé. Ha azonban azon fogunk vitatkozni, hogy ki az erősebb, a vásárhelyi polgármester vagy a megyei testület, akkor semmi nem lesz. Épp ezért Marosvásárhelyen is váltásra van szükség. Más megyék és városok példájából látjuk, hogy ahol együttműködik a megyeközpont vezetője és a megyei tanács, ott van haladás, ahol meg nem, ott stagnálás van.

Ha a megye politikai formációi konszenzusos alapon nem tudják eldönteni, hogy melyek a prioritások, amelyeket a megyében követni kell, akkor nem lesz soha eredmény, és bele fogunk fulladni a meddő vitákba. Sikert csak így tudunk elérni.

Fotók: Gábor Lajos