Szombat, 2019. szeptember 21.
MÁTÉ, MIRELLA napja
Menü

Köztér

Kedd, 2015. május 5. | Farkas István

A Maros szalad, Vásárhely marad


Az elmúlt esztendőkben semmi nem adott olyan pontos kórképet a „marosvásárhelyi betegségről”, mint a Víkend telep megnyitója, illetve a lakosság ott tanúsított magatartása. Akárcsak tavaly, a polgármesteri hivatal idén is komoly ünnepséget rendezett a város büszkeségének tekintett szabadidőközpont megnyitója alkalmából, amit még a rossz idő sem tudott elmosni. 
 
A komoly ünnepség alatt senki ne gondoljon se komolyra, se ünnepire, inkább amolyan „floreásra”. Ötödrangú előadóművészek fellépése, illetve ingyen miccs, kolbász és sör. „Az sem jelent különösebb gondot, ha szakad az eső, ha már a miccspaszta be van dagasztva, a kolbász be van vagdalva, megtartjuk a megnyitót, a bölcs választópolgár egyébként is ott lesz” – így gondolkodhatott városunk bölcs vezére és hű csatlósai. És a terv bevált.
 
 
Szánalmas látvány fogadta azt, akinek van gyomra az ilyen kaliberű rendezvényekhez. Több adag étellel, illetve sörrel csetlő-botló nyugdíjasok, egyik söröspohár még sem ürült, de már a másikat szorongató, középosztálybeli ötvenesek, az üres söröspoharat miccsel teletömő, kifestett anyókák és sorolhatnám. Közöttük virítottak, mákvirágokként a hivatal hű emberei, élükön Valentin Bretfelean helyi rendőrfőnökkel.
 
 
Ez a díszes társaság – a mindenkori, hű szavazópolgár – egyértelművé tette, hogy miért tart ott Marosvásárhely, ahol. Mert a valós kétnyelvűség hiánya nem jelentett akadályt a sörcsaptól eljutni a miccses asztalig, az, hogy a város gazdasági potenciálja közelebb van a nullához, mint kolbászon a bevágások, nem számít. Ahogy az sem, hogy évek óta kirakatpolitika zajlik Marosvásárhelyen. Mi beérjük a Víkend ünnepélyes megnyitójával, a virággal tarkított főtérrel, azzal, hogy a polgármester azt hirdeti, ez a harmónia városa. És ezeket  a jelek szerint nem tudja überelni egyetlen magyar politikus sem. 
 
 
Florea négyévente bebizonyítja, hogy a vokscsatát nem választási programmal, hanem kritikán aluli rendezvényekkel lehet megnyitni, legyen az Havasi Balázs-koncert vagy a Víkend-telep megnyitója. Nyilván neki, mármint az általa vezetett hivatalnak van pénze mindezekre, de azt hiszem, ha a magyaroknak lenne pénzük, akkor sem lenne elég eszük ahhoz, hogy ilyen okos (igen, a politikában ezek az okos húzások) rendezvényeket szervezzenek. És azt sem ártana felismerni, hogy nem az értelmiségi réteg (amelyet elvileg Soós Zoltán maga mögé állít), nem a magyarságukat utcára szegezők (akiket Barabás Miklós szólít meg) és nem is az RMDSZ politikájában csalódottak (ők nedvesednek be Portik Vilmos neve hallatán) azok, akikkel meg lehet nyerni a választásokat. Hanem valaki egészen mással.
 
 
Ő a suttyóságra bármikor kapható vásárhelyi, aki nem gondolkodik azon, hogy az adójából szerveznek népünnepélyt, inkább Kis Jánosként megpróbálja kienni, illetve inni vagyonából a vendéglátóját. Nem érdekli, hogy mit mond Csiky Boldizsár Havasi Balázsról, akinek a „művészete” köszönőviszonyban sincs a komolyzenével, mert tudja azt, hogy „ez a faszi aztán tud zongorázni apám”.
 
Fotók: Körtesi Sándor