Hétfő, 2019. július 22.
MAGDOLNA napja
Menü

Köztér

Hétfő, 2015. március 2. | Farkas István

A vásárhelyiekre lő Vass Levente?


Vérre menő csörte zajlik Marosvásárhelyen Peti András helyi RMDSZ-elnök és Vass Levente között. Az áldozatok azonban nem ők, hanem a marosvásárhelyi magyarok, akiknek lassan herótjuk van ettől a fajta politizálástól. És igen, így egyre távolabb kerülünk – ha van ennél távolabb – a polgármesteri szék visszaszerzésétől. Peti András olvasatában erről szól a történet.
 
 
Vass Levente a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet belső ellenzéke nevében két héttel ezelőtt kommünikét küldött a sajtónak. Abban számos elégedetlenségének adott hangot, ön szerint azonban nincs is belső ellenzék. Miről beszélünk akkor?
 
– Szerintem nem lehet valaki ugyanabban a pillanatban bent is és kint is, nem lehet annál a tűznél sütögetni a szalonnát, amelyet próbálunk eloltani. Vass Levente az RMDSZ legmagasabb döntéshozó fórumának, a Szövetségi Állandó Tanácsnak a tagja, ahol minden alkalommal hangot adhat elégedetlenségének. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ő megtestesíti az ellenzéket, hanem ütköznek az érvek és ellenérvek egy jó döntés meghozatala érdekében. Ugyanakkor a Romániai Magyar Kisgazda és Kisvállalkozói Platform elnöke, platformjával pedig szerves részét képezi a szövetségnek, annak a szövetségnek, amelynek a céljáról, tartalmáról és üzenetéről egyesek néha megfeledkeznek. 
 
Számomra elképzelhetetlen az, hogy reggel valaki a SZÁT tagja, délben a platform elnöke, délután pedig a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet belső ellenzékének a vezetője.
 
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem szabad elmondani a kritikát, mindennel, amit teszünk maximálisan egyet kell érteni. Lehet ellenezni, lehet vitázni, de ezt bent, a szervezeten belül kell lerendezni, nem pedig kintről, labda nélkül kiabálni, hogy kinek kellene passzolni. Várjuk azokat a javaslatokat, amelyekkel jobbá, hatékonyabbá lehet tenni a Marosvásárhelyért és marosvásárhelyiekért folytatott munkát. Ezt azonban én, ismétlem, csak a szervezeten belül tudom elképzelni.
 
Vass Levente többször is hangsúlyozta azt, hogy a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet elnöksége részéről nem történt meg az intézményes kapcsolatfelvétel a belső ellenzékkel. Elnézést, vele és társaival.
 
– Nem igaz, hogy nem kerestük a kapcsolatot Vass Leventéékkel, sőt mindenkit megkerestünk. Elmentünk a körzetekbe, elmentünk a régi körzetfelelősökhöz, mozgalmárokhoz, a régi önkéntesekkel egyeztettünk, miközben újakat vontunk be. Megjelentünk minden civil rendezvényen, elmentünk az egyházakhoz. Mindenki támogatását kértük. Hogy nem mindenkiét kaptuk meg, az már más kérdés. 
 
A már említett kommüniké utáni nyilatkozat a helyi RMDSZ-szervezet tevékenységét is kritizálta. Ön mit válaszol erre?
 
– Nem állítom azt, hogy minden tökéletes – az elmúlt két évben nagyon nagy munka folyt a szervezetben, voltak sikerek, voltak kudarcok. Két évvel ezelőtt semmit nem tudtunk átvenni, a régi vezetés nem adta át még a tagnyilvántartást és könyvelést sem, nulláról kellett kezdenünk az építést. A szó szoros értelmében újra kellett építenünk a szervezetet, ami nagy kihívást jelentett, hisz egyrészt van egy általános kiábrándultság, illetve eltávolodás a politikából, másrészt pedig inkább a civil szféra felé fordul az, aki önkéntes munkát szeretne végezni.
Úgy vélem azonban, hogy az a három aláírásgyűjtési kampány, amelyet lebonyolítottunk, újra éreztette az emberekkel, hogy van egy érdekvédelmi szervezet, komolyan veszi a munkáját, komolyan veszi a feladatát és tényleg a közösség érdekében dolgozik.
 
Ön szerint mi áll a mostani konfliktus mögött?
 
– Egyértelmű, hogy közelednek a 2016-os helyhatósági választások. Az is egyértelmű, hogy Vass Levente 4 évvel ezelőtti jelölése kudarcba fulladt. Azt is meg kell nézni, hogy ki és mi volt az oka annak, hogy nem sikerült végigvinni azt a jelöltséget. Most, három-négy évre rá újra elkezdődött egy vita – egyértelműen az feltételezhető, hogy tisztségekre fáj Vass Levente foga. Viszont el kellene mondania most már, hogy akkor konkrétan mit is szeretne. 
 
Milyen hatása van ennek a vitának a marosvásárhelyi magyar közösség életére?
 
– Addig, amíg mi dolgozunk, addig mások azon munkálkodnak, hogy keresztbe tegyenek nekünk. És nem más párt tagjai támadnak és kritizálnak, hanem azok, akik állítólag közénk tartoznak. Meglátásom szerint ez nagyon rossz hatással van a közvéleményre és meggyőződésem, hogy Vass Levente nem is sejti, hogy ezzel mennyit árt a marosvásárhelyi magyarság közös ügyének. Mert ha felmérné, nem tenné ezt. Nagyon furcsa az a módszer, az a nyilvánosság előtti kritika, amit az RMDSZ legmagasabb döntéshozó fórumának a tagjaként megfogalmaz. Most már csak arról kellene szóljon Marosvásárhelyen az RMDSZ tevékenysége, hogy hogyan szerezzük vissza a polgármesteri széket, hogyan legyen még több tanácsosunk, ennek ellenére arra mennek el az energiáink, hogy hatástalanítsuk azt a támadást, amit a saját fajtánktól kapunk.
Ez a fajta magatartása veszélyezteti a jövő évi helyhatósági választásokat, veszélyezteti és csökkenti az esélyét annak, hogy visszaszerezzük a várost. Minél tovább húzódik el ez a magatartása, annál jobban elbizonytalanítja a magyar embereket. Én csak remélni tudom, hogy nem ez a célja.
 
 
Önök találkoztak Vass Leventével és társaival. Mi történt ezeken a találkozókon? 
 
– Három hivatalos találkozónk volt, 15 ember jelenléte mellett, egyik részről Vass Levente és társai, másik részről a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezetet képviselő testület, illetve Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke, Péter Ferenc megyei politikai alelnök és Kelemen Márton, a Területi Képviselők Tanácsának az elnöke. Már az első tárgyaláson elhangzott, hogy Vass Levente nemcsak kongresszusi küldötti helyekre tart igényt, hanem minden politikai döntéshozó helynek a felére és szót kér a március 15-i, postaréti megemlékezésen. Látszott, hogy nem arra összpontosít, hogy megegyezzünk, hanem arra, hogy ellehetetlenítse a további beszélgetéseket, noha nem zárkóztunk el semmitől. Mi azt mondtuk, nem csak kongresszusi helyeket adunk, hanem két ügyvezető alelnöki tisztséget is. Ezt minden egyes tárgyaláson megerősítettük, hogy komolyan gondoljuk, hogy várjuk a nevesítéseket.
A két ügyvezető alelnök személye garantálta volna a beleszólást minden politikai döntésbe, másrészt garantálhatja a részvételt a kongresszuson. Ezt azonban ő elutasította. Tehát mi felkínáltuk a munka lehetőségét, ők azonban nem éltek ezzel.
 
És itt megállt a történet?
 
– Én még mindig reménykedem abban, hogy az egyedüli mód az összefogás, és nem lehet folyton a megosztást kísérteni, hisz abból mindig más jön nyertesként. Mi várjuk a választ, ők voltak azok, akik berekesztették a tárgyalásokat. Mi nyitottak vagyunk, hogy ezt folytassuk, hisz erre pontot kell tenni, mert ennek a marosvásárhelyi magyar közösség látja a kárát.
 
Fotók: Rab Zoltán