Hatvan évvel ezelőtt Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, annak ellenére, hogy a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Az intézkedés ellen többen fellázadtak az országban, a tüntetők és a rend kitartó őrei összetűzésbe keveredtek, ami tucatnyi diák halálával járt.

Tizenhárom évvel ezelőtt ennek az esetnek az emlékére az UNESCO február 21-ét Nemzetközi Anyanyelvi Nappá nyilvánította. A határozat célja az indoklás szerint a nyelvi változatosság, a kulturális sokrétűség megőrzése. „A világ kulturális hagyományainak ápolásához a különböző nyelvek járulnak hozzá a leginkább. Ezért szükséges minden lehető eszközzel megőrizni az anyanyelvek sokszínűségét, hiszen ez nagymértékben hozzájárulhat a népek közötti szolidaritáshoz is” – fogalmaztak.

Néhány nappal ezelőtt a 44,86 százalékban magyarok által lakott Marosvásárhelyen a rendőrségen kötött ki egy férfi, aki magyar nyelvű adománylevelet szeretetett volna iktatni egy olyan iskolában, amelyben egyaránt van román és magyar nyelvű oktatás, pedagógus, illetve diák.

Néhány nappal ezelőtt a városban átadták a 37,82 százalékban magyarajkú Maros megye legmodernebb filmszínházát, a főtéri Művész mozit, a 690 ezer beruházásból azonban nem tellett egyetlen magyar feliratra sem. Mi több, a mozi bejárata fölött is csak a Cinema Arta felirat díszeleg. Vagy árválkodik. Mindenki döntse el, melyik a megfelelő kifejezés.

A nagy szavak puffogtatása helyett kommentárként álljon itt annyi, hogy a kulturális különbözőségekből származó/fakadó félreértések elkerülésének leghatásosabb módja a másik fél anyanyelvének kölcsönös megbecsülése és tisztelete. És itt egyforma hangsúly van a három utolsó szón, de talán leginkább a kölcsönösön, hisz úgy tűnik napjainkban a mutualis sokak számára ismeretlen fogalom. 

Pedig nem is olyan régen még a város román illetve magyar nyelvű lakói hittek a nyelvészeti értelemben vett kölcsönös érthetőségben, illetve a mutualismusban, a kölcsönösen előnyös együttélésben. Amikor a köztévé 1989. december 21-én brékingként tálalta, hogy a Ceauşescu házaspár helikopterrel elmenekült Bukarestből Kincses Előd a Marosvásárhely fekete márciusa című könyvében arról számol be, „sírva ölelkezett román és magyar, hihetetlenül boldogok voltunk és őszintén szerettük egymást.” Mindenki jól tudja, hogy utána mi történt, hogy az éppen aktuális „hatalomnak” miért nem volt érdeke a békés, rendezett viszonyok fenntartása.

Mégis ott motoszkál bennem a kérdés, vajon tényleg nem tudnánk okosan változtatni ezen az áldatlan helyzeten? Annál is inkább, mert a képességeink megvannak hozzá, legalábbis Isaac Asimov szerint, aki azt nyilatkozta, hogy „Amerikában az a hír járja, két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok”.