Csütörtök, 2020. április 9.
ERHARD napja
Menü

Köztér

Szerda, 2013. január 23. | Kondra Tünde

Arcok a Múzeum Kávéházból


Véget ért az első beszélgetéssorozat a kultúrmaratonon, ám a filmek vetítése folyamatosan zajlik. Egymást váltották az előadók, a résztvevők. Volt, aki egész nap jelen volt és bekapcsolódott a beszélgetésekbe, míg mások később csatlakoztak. Az éjszakába nyúló társalgások közepette néhány kultúréhes maratonozót kérdeztünk az eddigi hangulatról.

Korodi Zsuzsa, az Erdély FM felelős szerkesztője, felkonferáló szerepben is kipróbálhatta magát az első napon. „Vége a mai nap előadásainak. Az utolsó el is maradt, hiszen mindenki olyan beszélgetésekbe bonyolódott, hogy nem volt értelme felvetni a dolgot, és Szabó Róbert Csaba is javasolta, hogy inkább maradjunk a kötetlen beszélgetéseknél. Összegezve, azt sem tudom szám szerint hányadik beszélgetésen, előadáson vagyunk túl. Hat órakor kezdtük, a Látó és az E-MIL tartott egy-egy beszélgetést, amely irodalomra fókuszált. Azután lazultunk, volt népmeséről szó, mi történt ezen a napon Marosvásárhelyen, nagyon sok jellegzetességet tudhattunk meg a városról, amit lehet, hogy csak a vásárhelyiek tudtak vagy még ők sem. Folytatjuk. Nem szabad külön nézni a beszélgetéseket, össze kell vetni a filmmaratonnal. Ha azt nézzük, hogy hányan voltak, akkor sikeresnek mondanám, hangulat alapján pedig ugyancsak. Nagyon élveztem, új szerepben is kipróbálhattam magam, felkonferáltam a soron következőket”.

Az Erdély FM-esek elégedetten dőltek hátra

Pálfi László-Péter, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rendező szakos hallgatója hálózsákjával érkezett a filmmaratonra. „Meglepődtem. Nem ismertem ezt a helyet eddig, most vagyok itt először. Nagyon jó terek vannak, szépen rendbe van hozva. Ópium - Egy elmebeteg nő naplója című filmet néztem. Nem gondoltam, hogy Csáth Géza egyszerű történeteket írt, nem reménykedtem, hogy egy boldog filmet fogok látni. Egy tipikus magyar filmet láthattunk. Film közben voltak, akik távoztak. Jó lenne bevezetni itt Vásárhelyen is, hogy kiírni milyen korosztálynak szól, kiírni a 18-as karikát esetleg. Filmleírást is jó lett volna kapni, hogy ne az internetről keljen keresgéljünk. Hálózsákkal is készültem. A színházban kaptam egy szórólapot, ott egy nagy kék buborékban írta, hogy hozzak hálózsákot, mert hogyha végig maradok, akkor kapok egy Erdély FM-es pólót. Ezt már elrontottam, mivel nem érkeztem hatra. Azt tervezem, hogy megnézem még Az idő urait és a Taxidermiát, aztán alszom két órát, amíg elkezdődik a Moszkva tér, és reggel nyolckor hazamegyek. De lehet, hogy feladom, mert fél tizenegykor jelenésem van az egyetemen.”

Volt, aki hálózsákkal érkezett

Bartha Réka a marosvásárhelyi színház marketingigazgatója, az első napon látogatóként vett részt a rendezvényen. „Kádár Annamária előadása közben vettem észre azt magamon, hogy leginkább hangulatokra vagyok figyelmes. Igazából nem tudom tartalmilag követni nap végén, hogy milyen gondolati előadásokról volt szó, de a hangulat, amely az előadáson kikerekedett, az nagyon tetszett. Közben marketingesként azt sem felejtem el, hogy milyen szépen jelen lehet lenni egy térben, ahol nem dominálsz, de folyamatosan eszébe juttatod az embereknek, hogy van egy színház ebben a városban. Ezen a rendezvényen diszkrét, ám pregnáns jelenlét lehet a színház.”

Bartha Réka a vasarhely.ro-ra mosolyog

Pánczél Szilamér régész az est folyamán csatlakozott hozzánk. „Viszonylag későn csatlakoztam, de a részt vett előadások és a beszélgetés rendkívül izgalmasnak bizonyult. Amit abszolút pozitívumnak tartok, ez a kötetlen, de mégis valamilyen méltóságteljes hangvétel volt. Érdekes témák merültek fel, nem volt ennek egy szigorú akadémiai kerete. Valamilyen szinten ezt a helyszín is hozta magával, ez a kaotikus, improvizált, ad hoc szerű elrendezése a székeknek, a térnek. Szívesen voltam itt.”

Szilamér az improvizált térben

Lázok Klára, a Teleki Téka igazgatója előadóként szerepelt. „Ez a rendezvény valahogy olyan spontánul alakult ki. Mégis ez által a spontaneitás által annyira hatásosnak bizonyult, amely azt bizonyítja, hogy szükség van ebben a vásárhelyi közéletben. Tetszett a lazasága, és ahogy az előadók is átvették ezt a lazaságot, amellett hogy tartalmat is közvetítettek. Úgy adunk át dolgokat, hogy az észrevétlenül megy át hallgatóságnak. Jó lenne ezt rendszeresíteni, ne csak a magyar kultúra napjára. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy van alternatíva, van választási lehetőségünk. Filmet nézhetünk vagy hallgathatunk valami gondolatébresztőt.”

Klárának is tetszett a hangulat

Soós Zoltán múzeumigazgató is beszámolt nekünk: „Elsősorban, mivel ez egy újonnan kitalált és elindult rendezvénysorozat a magyar kultúra napján, az is egy fontos tapasztalat volt, hogy a filmmaraton mellett elindult egy beszélgetéssorozat, amely más érdeklődésű tömeget mozgatott meg. Ebből csak az derült ki, hogy ezek a rendezvények egymást erősítik. Ezt talán jövőre még jobban ki kell domborítani, fejleszteni, hogy meglegyen ez a pluralizmus, ez a többrétű kínálat. A véletlenek sorozata hozta életre talán, de sikeresnek bizonyult. Mindemellett jó lehetőség, hogy a vásárhelyi vár is elnyerje végre kulturálisan azt a szerepét, amit el kellene nyernie a közéletben. A Múzeum Kávézó több mint egy éve működik, főleg képzőművészeti kiállítások voltak itt, de pont ezért örültünk annak, hogy ennek most kilép ezeknek az árnyékából és tágabb értelemben vett kulturális helyszínné avanzsált. Ha úgy tetszik a magyar kultúra honfoglalásáról van szó a várban, nyilván nem kizárólagos jelleggel, de maga az a tény, hogy a magyar kultúrának ez egy szimbolikus tere. Reméljük az elkövetkezendőkben ez tovább fog erősödni, hisz lesz még néhány rendezvényünk, március 15-én visszatér ide a Pilvax-kávéház például. Nyilván, amit szeretnénk a közeljövőben, vagy amit személyesen is fontosnak tartok inkább, hogy a kizárólagosságot csökkentsük. A román közönség számára is egy élvezhető, fogyasztható rendezvény kellene legyen. Legalább a filmek feliratozása legyen biztosítva a román közösség számára, aki nyitott a magyar kultúrára, hogy ezt valamilyen szinten érthesse és követhesse.”

Soós Zoltán is a Múzeum Kávéházban ünnepelte a magyar kultúrát