Péntek, 2020. október 30.
ALFONZ napja
Menü

Köztér

Kedd, 2013. március 12. | Szabó Ádám

Astra-karaván a J’ai Bistrot-ban


Elindult az Astra dokumentumfilm-karaván. 1998 óta minden évben útnak indulnak a fesztivál tavaly versenyzett filmjei, Vásárhelyen ez alkalommal a J’ai Bistrot biztosít helyet a 14 jobbnál-jobb nemzetközi dokfilm számára. Hétfőtől szombatig minden este két-három filmet láthatunk.

A fesztivál legutóbbi, erős nemzetközi mezőny által jellemzett kiadását tavaly október 15-21 között rendezték meg, erről itt írtunk.  A díjnyertes filmekből több is látható lesz, a fesztivál fődíjasa, a Phnom Penh Lullaby például péntek este kerül majd sorra. Egy kicsit szemezgetünk a vásárhelyi közönség által most látható filmekből a továbbiakban (ismételni nem szeretjük magunkat, néhány filmről a már idézett cikkben is írtunk, azokat itt nem emeljük ki ismét).

Hétfő este két filmet láthattunk. Az első az Aici...adica acolo című olyan helyzetet dolgoz fel, ami sokak számára ismerős lehet az utóbbi időkből. Egy máramarosi családból a szülők Spanyolországba mennek dolgozni, azért hogy az ott szerzett pénzzel megépíthessék a vágyott emeletes házat. A rendezőnő négy éven keresztül filmezte az itthon hagyott két lányukat, akik ebben az időben lettek tinédzserek. A ház építése persze nagyon lassan halad, ha egyáltalán, eközben a két lány életét követhetjük nyomon, akik a nagyszülőkkel maradtak. Aktuális, sokakat érintő téma érzékeny feldogozása.

Az est második filmje is Romániát képviselte. A Duna delta sok érdekes dolgot tartogat, többek között vadlovak is legelésznek az egyik legeldugottabb román falu, Letea közelében. A kommunista rendszer bukása után vadultak el ezek az állatok, mert nem sikerült megfelelő alternatívát találni a tartásukra. A falubeliek pedig néha ezeket a gazdátlan állatokat küldik vágóhídra. Erről szól Dan Curean kolozsvári tévés filmje, amelyet az Astrán is díjaztak, az Eco Cinematograff kategória fődíját vitte haza.

Kedden ismét díjnyertessel kezdünk, a romániai szekció nyertese érdekes módon nem román volt. Két belga rendezőnő külső szemmel, de belsőséges melegséggel mutat be képeket egy átlagos Bukaresti tömbház lakóinak életéből. Nosztalgia, érdekes ötletek, közös gondok.

Rögtön ezután földrészt ugrunk, és Fokvárosba vesszük az irányt. A sokatmondó című Gangster Project az itteni piti bűnözők életébe enged belátni, a filmkészítők „gengszterekkel” beszélgetnek, akik hasonló problémákkal küzdenek az életben, mint mindenki más, például mit csináljunk, hogy ne unjuk el magunkat.

Az est végére ezúttal Németországba látogatunk el, ahol a göttingeni főtéren egy romániai roma húzza a nótát a harmonikáján. Egyetlen dolog keseríti az amúgy gondtalan, kellemes, önálló életét: a honvágy. A Muzicantul din Göttingen előzetese:

A következő nap első filmje a He Thinks He’s the Best című, amiről már korábban írtunk. 


 

A szerdai esten a keddi est végéhez hasonló tematikával találkozunk: ezúttal is egy hazai roma életét bemutató filmet láthatunk. A finn rendezőnő Mihaela, a Finnországban élő roma koldus és a rajta segíteni kívánó finnek közötti kapcsolatról készítette a filmjét, egyúttal arra is kényszerült, hogy folyamatosan átértékelje a segítésről kialakult elképzeléseit. Előzetes: 


 

A folytatásban a legjobb egyetemista által készített film Astra díj tulajdonosa kerül műsorra. A My Kosher Shifts egy érdekes alaphelyzetből, szemszögből láttat: a főszereplő egy zsidó hotel recepcióján dolgozik, és a film nagyrészt az érkező ortodox zsidó vendégekkel folytatott beszélgetéseit mutatja be.

Csütörtökön végre a mediterrán is beférkőzik a „látogatott” helyek közé. A Barcelona melletti La Barceloneta településen élők mesélnek a küzdelmeikről, egymásról és az egykori fiestákról.

A meglehetősen kevéssé mediatizált Moldvai Köztársaságban játszódik a következő film, a Mama ilegal, ahol nagyon hasonló a helyzet, mint nálunk: a film három olyan nő életét és a családját követi nyomon, akik a gyermekeik jobb boldogulása érdekében Nyugat-Európában keresik a kenyeret. Ezzel viszont vállalni kell a gyermekek elidegenedését is. Előzetesét itt tekinthetik meg.

Pénteken két olyan film kerül sorra, amelyről már előzetesen is írtunk, az egyik a fent említett, Astra-fődíjas Phnom Penh Lullaby. Előzetese:

A másik pedig a Metro, előzetes és a film leírása itt.

A szombati zárónapon is két filmet kapunk. Az első az egzotikusnak ható című Noosfera, ami az elvárásokkal ellentétben Bukarestbe kalauzol minket. Nicolae Dumitru szociológus professzor az igaz szerelemről beszél, amelyet szerinte el lehet érni. Az élet és a három válás azonban mindig rácáfolt erre. Ízelítő:

A zárófilm pedig egy közismert témát dolgoz fel: a verespataki bányanyitás kapcsán szólaltat meg ottlakókat. A fesztivál zöld jellegét tekintve ezúttal nem kérdés, melyik oldal mellett teszi le a voksát a filmkészítő. Előzetes:

Szóval dokfilmekkel teli hét vár a J’ai Bistróra, a belépti díj (támogatási díj) alig egy sör ára, 5 lej esténként, ami természetesen nagyon megéri. Friss, hazai, filmek, ismert és minket is érintő témák, izgalmas látásmódban, igényesen bemutatva. Kell ennél több?