Szombat, 2017. december 16.
ETELKA, ALETTA napja
Menü

Köztér

Kedd, 2012. augusztus 7. | Máthé Kincső

Bányavakság – ősbemutató!


A Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház koprodukciójában játszott Bányavirág után a nagyérdemű hamarosan Székely Csaba trilógiájának második részét is megtekintheti. A Sebestyén Aba által rendezett Bányavakság című előadás bemutatójára ugyanis alig egy hét múlva, augusztus 13-án kerül sor a Nemzeti Színház Kistermében. A főpróbahét nyüzsgése közepette az előadás rendezőjével nem csak az alkotófolyamatról, de az esetleges elvárásokról és a megfelelésről is beszélgettünk.

– Nemsokára bemutatjátok a nagy sikernek örvendő Bányavirág folytatását. Alig egy héttel a bemutató előtt, mit tudsz elmondani a próbákról? Hogy haladtok?

Lassan, de biztosan, nem kapkodjuk el. Múlt hétvégén volt három összpróbánk, ezekből levontuk a tanulságokat, most pedig újra a részletekre koncentrálunk, a zenével és a fényekkel foglalkozunk. Most már a díszlet kilencvenkilenc százalékban megvan, s amúgy ennek nagyon örülünk, hogy a főpróbahéten úgy a jelmez, mint a díszlet szinte teljesen pontra van téve.

– A tavalyi Yorick-os munka után, most a Nemzeti Színház Kistermében próbáltok. Mennyivel különb ilyen szempontból a próbafolyamat?

Az egyetlen hátrány az, hogy meleg van. De egyébként hatalmas dolog, hogy a színház vezetősége abszolút nyitott és partner volt ezen a téren, hiszen valószínű, hogy ezt az előadást is koprodukcióban fogjuk továbbjátszani. Tehát fontos az, hogy eleve az eredeti helyszínen, profi színházi körülmények között próbálunk. Fontos az is, hogy olyan csapatot sikerült összegyűjteni – kezdve a díszlet-jelmez tervezőtől, a gyártáson keresztül, egészen a műszakig –, akiknek a segítségével már jó bő hat nappal a bemutató előtt áll a díszlet, rendben vannak a jelmezek. Tehát mindenki azzal foglalkozik, amivel kell, és lassan minden megvan ahhoz, hogy megszülessen az előadás.

– Egyébként, szerinted jobb egy ilyen nyári próbafolyamat, mondjuk egy évadközi előadás elkészítéséhez képest?

Igen, hiszen nincsenek más előadások, senki nem próbál, nem játszik máshol. Mindenkinek csak ez a dolga – az előadás, a szövegtanulás –, tehát első sorban mindenki erre koncentrál. Amúgy, július 8-án volt az első olvasópróbánk, utána mindenki elment egy hétre szabadságra, majd 15-én kezdtük el a konkrét próbákat. Azóta pedig megállás nélkül dolgozhatunk, a heti egy szabadnapot leszámítva, minden nap délelőtt-délután, napi 7-8 órát próbálhatunk.

– Volt szó arról, hogy ugyanazzal a csapattal fogsz dolgozni ebben az előadásban is, mint a Bányavirágnál, aztán ez megváltozott. Ezzel kapcsolatosan mit kell tudni, miért alakult így?

Ebben nincs semmi titok igazából. A Bányavakságot is pontosan ugyanazzal a csapattal szerettem volna megrendezni, mint a Bányavirágot, annak ellenére is, hogy ebben a darabban két szerep is sokkal idősebb színészre íródott. Jól átgondoltam és rájöttem, hogy így is meg tudtam volna rendezni. Végül Viola Gábor – teljesen érthető objektív okokra hivatkozva – sajnos nem tudta vállalni a Bányavakság főszerepét is, így nekem újra át kellett gondolnom mindent, többek között a szereposztást is újra kellett hangolni. Így a régi szereposztásból Bányai Kelemen Barna maradt meg, aki a rendőrt fogja alakítani és Nagy Dorottya, aki a polgármester testvérét, Iringót játssza majd.

– Kikkel bővült a csapat, kiket láthatunk majd a színpadon?

A polgármestert Szakács László, alias Löki, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésze játssza majd. Ő most nagy erőbedobással próbál – úgymond hazai pályán, hiszen ő is marosvásárhelyi származású. Izsák szerepében (a polgármester választási ellenfele) Ördög Miklós Leventét láthatják majd a nézők, aki egy nagyon erős és energiákkal teli színész. Végül, de nem utolsó sorban, a polgármester lányát Czikó Juliánna egyetemi hallgató játssza majd, aki – úgy gondolom – egy nagyon nagy ígéret, egy nagyon jó képességekkel megáldott fiatal színésznő. Tavaly már dolgoztam vele, a tanára is voltam és már akkor biztos voltam benne, hogy még fogunk közösen alkotni. A zenét ez alkalommal Boros Csaba jegyzi. Ő is egyetemi hallgató – színész szakon ugyan, de nagyon jó érzéke van a színházi zenéhez –, vele is dolgoztam már együtt a Zűrzavaros éccaka megrendezésekor.

– Amúgy mit kell tudni a zenéről? A Bányavirág élő furulyahangja után, most mire számíthatunk?

Most is élő zene lesz, számomra ugyanis fontos az, hogy a csoda itt és most történjen meg, úgy a színpadon, színészben, látványban és akusztikában is. A Bányavirághoz hasonlóan, itt is fontos, hogy a zenész ott legyen, lássuk, halljuk őt, egyáltalán itt szülessen meg az előadás zenéje. Most nem egy szál furulya, hanem egy háromtagú zenekar lesz, bőgővel, hegedűvel és klarinéttal. Amúgy nagyon sokat beszélgettünk erről Boros Csabával, hiszen én ismételten autentikus népzenei motívumokra szándékoztam építeni az előadás akusztikus világát, és Csaba ezt gyúrta át számomra teljesen megfelelőre.

– Tekintettel arra, hogy a Bányavirág szép utat járt be és nagy elismeréseket tudhatott magáénak az elmúlt évadban, tartasz-e az esetleges elvárásoktól?

Nem tartunk az elvárásoktól, de számolunk velük. Egyértelmű, hogy ezek az elért sikerek elvárásokat szülnek, tehát nagy a kihívás. De úgy gondolom, hogy jó úton haladunk, talán koncepcióban és egységében lehet, hogy egy erősebb előadás születik majd, mint a Bányavirág. Azt nem mondanám, hogy még jobb, de ami például a díszlet, zene, rendezés és színészi összjátékot illeti, talán egységesebb előadásról beszélhetünk majd.

– Mire számítasz hát a hazai és akár a külföldi közönséget illetően? Hogyan fogják szerinted fogadni ezt az új előadást?

Lehet, hogy sokkal több és nagyobb port fog kavarni ez az előadás. Egyszerűen a témája miatt. De hát, miről csináljunk színházat, ha nem arról, ami éppen foglalkoztat bennünket és arról, ami körül vesz minket, ami a legaktuálisabb?


A szövegközi fotókat Bartha László készítette. További fényképek a Leképező rovatunkban itt találhatók.