Kedd, 2020. július 14.
ÖRS, STELLA napja
Menü

Köztér

Szombat, 2013. augusztus 31. | Kondra Tünde

Bernádyval töltött nap


A Vásárhelyi Forgatag harmadik, egyben utolsó tematikus városnézo sétáján Bernády György is jelen volt. A szecesszió jegyében épült intézmények, házak megtekintése közben a sétán résztvevok nemcsak az épületekrol hallhattak, hanem a polgármester egy napját is végigkövethették. Oniga Erika muvészettörténész kalauzolt a szecessziós Vásárhelyen, eloadott pillanatfelvételeiben elevenedett meg Bernády alakja.

Elozo stílusirányzatokkal ellentétben a szecesszió szinte egy idoben terjedt el Európában. A különbözo megnevezéseket – Spanyolországban például modernismo – kapott stílusirányzat kivonulást jelent, a muvészi témák bemutatására a stílus képviseloi a természethez fordulnak, onnan inspirálódnak. Marosvásárhelyen az elso szecessziósnak nevezett épület az egykori Agrár Takarékpénztár, amely jelenleg is pénzintézetnek ad otthont. A tulipán motívumokkal ellátott bank épületétol kezdték a sétát az összegyult városnézok. „Reggeli hat óra. A polgármesteri park ezüstfenyoi csillognak, ragyognak a nap fénysugaraiban. A kapu elott az ismert két szürke áll a hintó elé fogva. Gyors ruganyos léptek zöreje hangzik fel a park fövenyes útjáról, s a másik pillanatban kilép a kapun a mi borotvált arcú polgármesterünk” – kezdte a napot Bernády is.

Vásárhely egyik legszebb szecessziós épülete a mai Bolyai Líceum épülete, amely az oktatási intézmények épületei közül is a legkiemelkedobb. Az öt éven keresztül épült monumentális épület érdekessége, hogy nincs sarka. A Bolyai tér mellett több szecessziós épület is húzódik, a Márton Áron utca egy-egy oldalán két saroképület, amely közül az egyik hotelként funkcionált. A séta távolabbi állomásán, a tisztviselo telepen az 1910–1912 között épült villák, házak közül tekinthették meg az érdeklodok a még megmaradt, szecessziós jegyeket hordozó lakóházakat. A városban a századforduló idején bérházak is épültek, mint a Köteles Sámuel utcában álló, Radó Sándor által tervezett bérház is.

1904-ben vetodött fel a gondolat, hogy a városnak egy új, nagyobb várházára van szüksége. „Olyan épületet akartak, hogy szabadon legyenek a homlokzatai, tehát egy nagy középületben gondolkodtak. Következo lépés az volt, hogy az új városházának új helyet kell találni. Közgyulési jegyzokönyvekben olvashatjuk, hogy nagyon sok javaslat felvetodött, hogy hová építsék az új városházát. Például a Kossuth utca is számításba jött. Végül azért döntöttek e mellett a hely mellett, mert a vasút állomáshoz kezel volt” – magyarázta Oniga Erika a Várháza, a Kultúrpalota, a Kereskedelmi Iparkamara székháza és Nyugdíjpalota szecessziós épületeinek gyurujében. Közben Bernády is visszatért a Városházára, munkához látott: „mikor a kérelmezok seregével végzett komoly munkájához lát, fontosabb ügydarabokat intéz. Rendesen öt-hat óra után tart tanácsülést. Mikor már minden lecsendesedett a Városházán, hat óra után megint komoly munkához fog és dolgozik fél nyolc, háromnegyed nyolcig. Bizony sokszor ottfelejtené magát kilenc, tíz óráig is, ha nem volna, aki munkájából hazavárja”.

A város ékszerdobozának belsejében, egy kisebb ékszerdobozban, a Kultúrpalota Tükörtermében ért véget a városnézo séta. A sétálók megfáradva vették birtokba a hajdanán fogadóteremként is használt szobát. Helyet foglalva nézegettük a palota legértékesebb tartozékait, a festett ablaküvegeit. Bernády igyekezett a városi lakosság minden rétegét megszólítani, ezért városi mozit is muködtettek a Kultúrpalota hangversenytermében, „tán az ország legszebb mozi termében”. A séta véget ért, a résztvevok megpihentek, Bernády is hazatért.