Szombat, 2019. szeptember 21.
MÁTÉ, MIRELLA napja
Menü

Köztér

Vasárnap, 2010. október 3. | vasarhely.ro

Csíky Boldizsár 75 éves – Lázár Eszter jókívánságai


Csíky Boldizsár születésnapjára

Szinte napra pontosan negyven esztendeje, 1972 szeptemberében, Zselazova Wolán megszólított egy szimpatikus fiatalember: ”Mi újság a magyaroknál?”
Magyarul kérdezte, csodálkoztam, miért tudnám jobban, mint ő.
Kiderült, hogy ő a romániai delegáció tagja a Varsói Őszön, amelynek népes nemzetközi vendégseregével Chopin szülőházába kirándultunk.
Lehet, hogy Te már rég elfelejtetted ezt a jelenetet, de azt bizonyára nem, milyen réges-régi ismeretségünk, barátságunk, szakmai kapcsolatunk.
Negyven év már történelmi időnek is mondható, a mi esetünkben azonban nemcsak szimbolikusan, hanem valóságosan is az. Hiszen a történelem alaposan beleszólt abba, hogy hogyan tudjuk baráti-szakmai kapcsolatunkat ápolni az egyre ínségesebb, szigorodó romániai diktatúra, a mi viszonylag vidám barakkunk körülményei és a két ország tessék-lássék betartott kényes egyensúlya között.
Születésnapi köszöntőben nincs helye betiltott műveknek, körülöttünk feltűnő gyanús alakoknak, leállított vendégszereplésnek, hiábavaló diplomáciai próbálkozásoknak.
Magam is szívesebben emlékezem arra, ahogyan bevezettél az emberek közé, a hegyek közé, megismerhettem egy számomra addig ismeretlen mentalistást, amelyet nemcsak Te, hanem barátaid is képviseltek.
Közös történetünknek ugyanúgy része az az emlékkép, amelyen ágyékig érő gumicsizmában kézzel fogod a pisztrángot a hegyi patakból, amint az az esemény, amelyen jelen sem voltál 1990. január másodikán, a József Attila Színházban, amikor a budapesti Camerata Trassylvanica zenekarral eufórikus hangulatban ünnepeltük a romániai diktatúra végét.

Negyvenéves kapcsolatunkat persze nemcsak történelmi események kövezték, ki, hanem a művek is:
Hölderlin dalok, Fúvós divertimento, klarinét-, hegedű-, cselló- és zongoradarabok, kórusok a Rádió Énekkarnak és az Angelicának.
Anélkül, hogy pontosan felsorolnám mindet, ez is valamiféle történelem.
Lehet, hogy még a másiknál is fontosabb?
Néhány hete, amikor a sült hús mellé finom pálinkákat kóstolgattunk marosvásárhelyi házatok kertjében, vagy másnap reggel, amikor egy nagy vödör áfonyát vittél a piacról, ugyanazt a kedves mosolyú fiatalembert láttam, aki negyven esztendeje Zselazova Wolában megszólított.
Isten éltessen születésnapodon!

Szeretettel:
Lázár Eszter rádiós szerkesztő, Budapest