Szombat, 2014. október 25.
BLANKA, BIANKA napja
Menü

Köztér

Hétfő, 2013. január 7. | Molnár Bea

Égjen a láng – interjú a főszervezővel


Immár negyedik alkalommal szervezték meg az Égjen a láng keresztény zenefesztivált. A Kultúrpalota megtelt, a zenekarok megteremtették a megfelelő hangulatot, mindenkiben fellángolt valami. A rendezvény sikeréről, szervezési nehézségeiről, az elmúlt négy évről a főszervezőt, Sütő Alpárt kérdeztük.

– Amikor négy évvel ezelőtt kipattant a fejedből az ötlet, milyen célokkal, reményekkel indultál? 
 
Igazából csak három éve vagyok főszervező, az első évben közösen szerveztük az After5 és Reménység zenekarral. Én is ott voltam mint szervező, de akkor csak kóstolgattam belőle. Második évben, azaz 2011-ben a két zenekar kinevezett főszervezőnek. A rendezvény célja egybegyűjteni a város és környező települések fiataljait és nemcsak, egy meghitt, építő alkalomra, ahol az emberek kapnak valamit az újévre. Akkor csak álmodtunk arról, hogy ez a rendezvény kinőheti magát. De ember tervez, Isten végez…
 
 
A Reménység zenekar
 
– Négy év alatt sok változáson ment keresztül a rendezvény. Mesélj ezekről.
 
Igen. Amit mindenki lát, az a helyszínek változása és a közönség létszámának a növekedése. Először a Deusban, majd a Stúdió Színházban, tavaly óta a Kultúrpalotában szervezzük. A színfalak mögött is zajlik a show és történnek változások. Kezdetben mindent közösen végeztünk, de az évek múltával mindenki megkapta a maga helyét, megtalálta azt a feladatot, amihez a legjobban ért. Ez nekem is könnyebbséget jelent. Fejlődött a színpad, jóval nagyobb, jóval gazdagabb, színesebb, hangosabb és füstösebb. 
 
– Szerinted mi a titka annak, hogy újabb teltházas eseményt tudhattok magatok után: az emberek Istenbe vetett hite, az újévi lelkesedés vagy a reklám?
 
Sok mindennek köszönhető ez. Persze elengedhetetlen a mai világban a reklám, de szükséges az előző évekből fennmaradt pozitív visszajelzés, a közönségben megmaradt jó szájíz. De meg kell említenem azt a csodát is, hogy bárhol is szerveztük eddig a fesztivált, mindig teltház volt. Úgy gondolom, ez nem a véletlen műve.
 
 
A közönség
 
– Több hasonló rendezvényt szerveztek a közelmúltban Kolozsváron és Vásárhelyen is. Az Égjen a láng miben más?
 
Elsősorban ez újévi. Újévi gondolatokat igyekszünk boncolgatni, egy utat szeretnénk mutatni, egy lehetőséget az újévre nézve. Mi jóval kevesebb zenekart hívunk meg, és velük együtt egy közös műsort próbálunk összehozni, egy témára hangolódni. Ezzel ellentétben a másik két rendezvényen inkább zenekarok sorrendjéről beszélhetünk. Igyekszünk pontosan kezdeni, minőségi, rövid, de tartalmas műsort alkotni.
 
– Milyen kritériumok szerint válogatjátok ki a meghívott keresztény együtteseket?
 
Ez egy jó kérdés. Nehéz a választás, hisz nagyon sok jó keresztény zenekar van a városban és a környéken. Természetesen távolabb is vannak jó keresztény zenekarok, csak ezt eddig nem engedhettük meg anyagilag, talán jövőre. Mivel egy ökomenikus rendezvényről van szó, ezért hívtunk református, katolikus és adventista zenekarokat is. Fontos az, hogy minden generáció találjon kedvére való zenekart, ezért volt nyugis jazz és ablakokat rengető rock stílus is. 
 
 
A Worship Team zenekar
 
– Sok munka van egy hasonló kaliberű esemény lebonyolításával. Elsőéves egyetemistaként ezt hogy oldottad meg?
 
Igen, egyetemista vagyok, de nem volt túl nehéz, össze tudtam egyeztetni a programom az órarenddel, ha valami nagyon fontos és halaszthatatlan volt, akkor szóltam az illető tanárnak és nem mentem órára. Az egyetemistáknak sok idejük van, csak ki kell használni.
Az előző év nehezebb volt ilyen szempontból, hisz végzős voltam, érettségi vizsga, szimuláció, félévi dolgozatok zúdultak rám. Ehhez képest idén csak a kollokviumokra kellett koncentrálni.
 
– Miért fontos számodra, hogy egy ilyen jellegű eseményt szervezz?
 
Számomra ez egy szolgálat. Van, aki énekel, verset ír az Úr dicsőségére, én rendezvényt szervezek. Valójában csak a rám bízott talentumokat használom ki, változó sikerrel.
 
– Az idei évben mi volt más, különleges?
 
Az idei évben először szerveztünk ráhangoló ökomenikus istentiszteletet is a Gecse utcai református templomban, amelyen Csécs Márton unitárius lelkész szolgált, a KRIKK, kövesdombi református zenekarral. Az istentisztelet után szeretetvendégséget tartottunk, ahol a gyülekezetek fiataljai találkoztak, beszélgettek és ismerkedtek egymással.
A szombati fesztiválban különlegességnek tartom azt, hogy sikerült tartanunk magunkat a programhoz, egy nagyon pörgős délutánunk volt. A programba visszakerült a színdarab, első évhez hasonlóan. A fesztiválon bemutatott színdarab megnyerte a VII. Szini találkozót, amelyet a Szabadi úti ifi csoport szervezett. Emellett néhány zenekar játszott pár olyan világi dalt, amelynek mély mondanivalója van. Különlegességnek tartom az idei évben a színpadi fényeket és füstöt is, hisz lévén, hogy egy keresztény zenefesztiválról van szó, az emberek nem voltak hozzászokva. Ráadásul, száz éve építették a Kultúrpalotát, és idén mi koncertezhettünk először itt.
Különlegesnek tartom azt is, hogy kapunyitás után alig öt perc alatt a Kultúrpalota zsúfolásig megtelt. Nem könnyű megtölteni azt a nagy termet, de úgy gondolom, itt is látszik Isten áldása, gondviselése és az emberek igénye, kiéhezettsége az ilyen és ehhez hasonló rendezvényekre.
 
– A Kultúrpalota tényleg megtelt, sokan állva hallgatták végig a koncerteket. Jövőben a sportcsarnokra pályáztok? :)
 
Úgy gondolom, hogy az idei létszám, körülbelül 1200 néző még kevés egy sportcsarnok megtöltéséhez. Az tény, hogy vágyunk megtölteni a sportcsarnokot, de még nincs itt annak az ideje. A másik ok, amiért a Kultúrpalota mellett voksolok, az az otthonosság, melegség és elegancia, ami a sportcsarnokból hiányzik. Akusztikai szempontból is megfelelőbb a Kultúrpalota. Örülnénk, hogyha még többen érdeklődnének, és eljönnének az Égjen a lángra, de ha minden jól megy, akkor még jövőben is a Kultúrpalotában szervezzük.
 
(Fotók: Orbán Enikő)