Csütörtök, 2020. július 9.
LUKRÉCIA napja
Menü

Köztér

Vasárnap, 2012. augusztus 5. | Orbán János

Egy utazás képei


Nem hétköznapi estére számíthattunk pénteken a G.-ben: Philippines, Hong Kong. Fragments of freedom címmel újabb kiállítást nyitottak meg. Egy vállalkozó szellemű, hatfős marosvásárhelyi társaság Délkelet-Ázsia szigetvilágában való bolyongásának fotólenyomatait láthatjuk a következő hetekben a közkedvelt kultúrkocsma helyiségeiben.

A kávézó falain Fülöp-szigeteki tájak, tengerparti pálmafák és csónakok, lilában és rózsaszínben játszó naplementék sorozata egészül ki a manilai nyomor vagy az amerikanizált hongkongi  megapolisz villanásaival, égig érő felhőkarcolók váltakoznak a dzsungel magasba szökkenő pálmáival. Amint azt az angol nyelvű plakát és az alatta elhelyezett magyarázó felirat együttesen érzékeltette a G. bejáratánál, a kiállítás Borsos Csaba, Ráduly Előd, Ráduly Áron Vitos Botond, Sándor Nóra és Szabó Ágnes hathetes Fülöp-szigeteki és hongkongi utazásának mintegy négyezres fotóanyagából nyújt ízelítőt.

A kiállítás képeiből

Nem szokványos turistaútról volt itt szó, hanem a krónikus világjárók megszállott lendületéről – tudta meg a vasarhely.ro az egyik résztvevőtől, a kiállítást szervező Borsos Csabától. A hatfős csapat nem a turisztikai irodák által nyújtott nyaralások kispolgári nyugalmára, a megszűrt valóságra és a turistaparadicsomok látványára volt kíváncsi – saját maga szervezte meg a „kiszállást”, döntött az útirányról és a célba vett látnivalókról, helyi kalauz segítségével és tanácsai alapján térképezte fel a világnak ezt az európai ember számára oly távoli szegmensét. Így például az ország nyugati peremén húzódó Palawan szigete megnyugtatóan turistamentesnek bizonyult, ahol a Fülöp-szigeteki táj a maga természetességében bontakozhatott ki a marosvásárhelyi fényképezőgépek optikája előtt. Ennek az utazói mentalitásnak köszönhetően nyilván nem maradhatott ki a főváros, Manila megtapasztalása sem, a maga nyomorával és árnyoldalaival együtt, de ez a hozzáállás tette lehetővé a spontán átruccanást is Hongkongba –  ha már ott voltak.

Az sem csalódott, akinek volt türelme kivárni a lassan beszivárgó közönség miatt másfél órás késéssel kezdődő kiállításmegnyitót. Az est meglepetése ugyanis Brassai Zsombor volt, aki egy kevésbé ismert arcát megmutatva, frappáns, tömör és lendületes beszédben méltatta a tárlatot, bizonyítva egyrészt azt, hogy közhelyek egyhangú ismétlése helyett ez a műfaj elegánsan is művelhető, másrészt azt, hogy egy kis hermeneutika, szellemesség és jóindulat a közönséget körülölelő trópusi tájak, helyek, végtelen tengerpartok és naplementék művészetté lényegítésének problémáján is átsegít.

Brassai Zsombor megnyitja a kiállítást

Hiszen a fényképezés művészete a látszat ellenére nem mindenkié, azonban ez nem érvényes a délkelet-ázsiai úton amatőr fotográfussá fejlődő hat utazóra, vélekedett Brassai. Felvételeik nem a Facebook fotókat ártatlan ismerőseikre zúdító milliárdok dühös kattintgatásának termésébe illeszkednek, hanem lélekmelegítő fényrajzok, melyek a megismerés katartikus élményét tükrözik – a gazdagság és szegénység ellentétét, a tárgyak, lények disszonáns harmóniáját, a délkelet-ázsiai élet szagát-illatát; szimbólummá nemesítik a magányában megszépülő pálmafa visszatérő motívumát. Egy egzotikus spirituális zarándoklatnak vagyunk tehát tanúi, a fotós útjának önmaga megismerése felé – fejtegette az előadó, elsősorban Borsos képeit méltatva.

A közönség türelmét a kiállítást megszervező Borsos Csaba köszönte meg, azon társai nevében is, akik nem lehettek jelen a megnyitón, hiszen kedvenc hobbijuknak hódolva, a világ számos pontján voltak épp szétszóródva. Azt is megtudtuk, hogy a jövő évi közös utazás Indokínát célozza meg, így a következő hasonló kiállítás Kambodzsa, Vietnam és Laosz világát varázsolhatja majd a G. Café falaira – ha majd az alkotók nevei is megjelennek az egyes képek alatt, illetve az ábrázolt helyszínek és a kontextus is meg lesz legalább említésszerűen jelölve, bizonyára még inkább elnyeri majd a látogatók és a vendégek tetszését.