Hétfő, 2019. május 20.
BERNÁT, FELÍCIA napja
Menü

Köztér

Péntek, 2014. május 30. | Deák Zsombor

Esőisten siratta a végzősöket


Bolyai utca, megbolydult tömeg, ballagás. Délelőtt 10 óra, Vártemplom, istentisztelet, osztályfőnöki óra. Gyülekező tömeg, eső, esernyők és türelem. Kezdődnek az ugyancsak hosszasra nyúló ünnepi beszédek.

Aztán a díjátadó ceremónia. Az iskola kitüntette a legjobb eredményeket elért, a legjobban sportteljesítményt nyújtó diákokat. A többi ballagó ült, és türelmesen várta a speech végét az esernyő nyújtotta száraz biztonságban. A hozzátartozók kivetítőkön követhették az iskola udvarán zajló eseményeket. Az igencsak hosszúra nyúló beszédeket követően jött a már hagyománnyá vált felvonulás a Bolyaiak szobra körül. A kisebb diákok hűségesen álltak sorfalat védve a ballagókat egyik felén az autóktól, másik felén a szülők kíváncsiságától.

Közben a hangszórókban szólt a már mindenki számára jól ismert Ballag már a vén diák című dal. A diákok a könnyükkel küszködve egymásba karolva meneteltek, az osztályfőnökök büszkén, köpcösen vonultak végig mögöttük a négy évig tanított diáksereggel, a szülők örömkönnyeket hullatva fotózták, filmezték, szólítgatták nagyra nőtt gyermekeiket, akik a felnőtté válás utolsó vagy éppen utolsó előtti lépcsőjére léptek.

A felvonulás végezetével az iskola igencsak kicsi udvara megtelt szülőkkel, mindenki az igazgató utolsó szavát várta, hogy szaladva-rohanhasson egyetlen büszkeségéhez, hogy megölelje, megpuszilja és ajándékokkal árassza el. Ennek az lett az eredménye, hogy mindenki keresett valakit, felvetette fejét a konok idegesség, türelmetlenség. Telefonok százai csörögtek egyszerre, ugyanabban a pillanatban. Fotógépek kattanásai riasztották fel a gondolatukba révedő, kereső embereket.

Aztán jött a csoportosulás, az ajándékok átadása és végül puszik és ölelések tömkelege, boldogsághormonok ezrei szálltak a magasba a végtelen világűr homályába. A diákok sírtak és nevettek, hírtelen megsemmisültek a négy év alatt átélt rossz emlékek és tanáraikra sokkal inkább kedves ismerősként, mintsem követelődző oktatóként néztek. 

Oszlani kezdett a tömeg, míg szépen lassan kiürült a Bolyai és a környező utcákban újra lehetett parkolóhelyet kapni…