Péntek, 2020. október 30.
ALFONZ napja
Menü

Köztér

Hétfő, 2013. július 8. | Szabó Ádám

Évlezáró triószlemm kávéházi szegleten


Nehéz elhinni, hogy alig egy év telt el azóta, hogy Nyári Irodalmi Játékok néven elindult, később Látó Irodalmi Játékokra változott rendezvénysorozat első kiadására sor került. A havi drámákat is beleszámolva, harminc körüli irodalmi esten szórakozhatott kulturálisan, kulturálódhatott szórakozva a G. Café közönsége, alig egy év alatt. A szombati esttel bezárólag őszig rövid búcsút kell vennünk a sorozattól, ami nyári hiányával csak még inkább a fontosságára fogja felhívni a figyelmet.

Az irodalmi est kifejezés sok mindent takarhat, de ahogy a L.I.J. is bizonyította, korántsem doh- vagy izzadtságszagú komolykodásra kell gondolni. Van az irodalomnak trendi oldala (ami persze korántsem minden kultúrember kedvence), de emellett van trendi módja a hagyományos értékek bemutatásának is, ez pedig, amellett hogy új közönséget is képes megszólítani, a vájtszemű olvasók méltóságát sem sérti.

A szombati Csider-Pion-Simon est egy érdekes egyvelege volt a trendinek és a hagyományosnak. Elsőre azt mondanánk, hogy a trendi, fiatalos, popirodalom irányvonalat képviselte, természetesen, hiszen három nagynevű magyarországi szlemmer foglalta el a két terem találkozásánál felállított színpadot a Gében. Az egy év és a számos Látó-esemény után azonban már egy saját belső skálán is besúlyozhatjuk és értékelhetjük az estét, ez alapján pedig valahol a középúton kapna helyet – na nem minőségileg, hanem a klasszikus felolvasóest és a poposabb, koncertesebb estek skáláján. Volt itt persze – már védjeggyé vált magyar szlemm-terminus – bitch-babits fémjelezte szövegodamondás, de ez a három srác hozott egy kis klasszikus, „hagyományos” költészetet is.

Pion István kifejezetten egyedien kiszakított magának a szlemm-szférából egy szeletet, ahová a könnyebb közönségsikert elérő szóvicces vonal mellé befért a zárkózottabb, komolyabb hangvételű verselés. És mindezt olyannyira jól csinálja, hogy hasonló reakciókat tud elérni a közönség részéről, mint a kifejezetten közönségsikeresnek szánt, kikacsingatós produkciók. Két versének felolvasása közben is egy közös játékra invitálta a közönséget szombat este, megkérte, hogy a vers felolvasása alatt mindenki csukja be a szemét, és így vizualizálja a kis, önmagukért beszélő, fanyar-humoros életkép-párokat (egy parafrazált példa: Napszámosbrigád indul dolgozni napfelkeltekor. Napszámosbrigás indul dolgozni naplementekor.) – hatásos eszköz, amely ugyanakkor remek játék és kísérlet is a másmilyen szövegbefogadásra.

Kötetekkel is érkeztek a poéták, Pion Atlasz bírjákat bírt idáig, Simon Marci Polaroidokat mutogatott. Závada Péter sajnos egészségügyi okokból nem vett részt a négyállomásos erdélyi turnén, de Ahol szakad c. kötetével, és Simon Marci előadása jóvoltából néhány szöveggel ő is megidéződött. Csider István-Zoltán pedig József Attila stílusában kívánt magának boldog születésnapot („32 éves lettem én...” ésatöbbi), korszerűsítve és személyesítve egy klasszikust.

Az est fényét pedig egy vendégelőadó is emelte, Szabó Róbert Csaba (Látó főszerkesztő helyettes és az Irodalmi Játékok szervezője, esetenként házigazdája is), aki az I. Erdélyi Slam-poetry bajnokság vásárhelyi szakaszán nagy sikert aratott Egó-szlemmjével, töredelmesen bevallotta, hogy annak idején azért nem vállalta a továbbjutást a következő fordulóba, mert nem volt még megírva a második szövege, de most pótolta mulasztását, és a már említett Egó-szlemm után előadta az elmaradt második szövegét is. 

És ha már a szervezésről szót ejtettünk, meg kell említeni a L.I.J. estek csendestárs-szervezőjét is: Takács „Takszi” Zoltán az egy év alatt igazi kultúrmecénásként igazgatta a Gés esteket (vele készült interjúinkat itt és itt olvashatja), és szombat este is, komoly technikai kiegészítésekkel a teraszon ülőkhöz is eljuttatta képben és hangban a fellépést, hiszen zsúfolásig volt telve minden terem, így viszont a kint ragadt közönség sem maradt le a szlemm estről.

A szombati est lezárása tehát egy hosszú, mozgalmas kultúrév lezárása is volt egyben, szeptemberben pedig már első születésnapját túlélve tér vissza a L.I.J., s akkor majd egy kávéházi szegleten ismét meglep minket költeményei csecse-becsével. 

(Fotók: Fekete Zsolt Lovacska/Látó szépirodalmi folyóirat - Facebook)