Hétfő, 2019. szeptember 16.
EDIT napja
Menü

Köztér

Szombat, 2013. október 19. | Jaszenovics Lilla

Felolvasás, rácsodálkozás, móka, G. Café


Az olvasásnak az az egyik jó hozadéka, hogy mindenki másképp képzeli el a lapokon megelevenedő történeteket. Más-más egyéni mozit vetít az agyunk. A G. Café pénteken ismét irodalmi oázissá alakult, amelyet elleptek a kultúra szomjazó vándorok. Október 18-án, a Látó Irodalmi Játékok 29. kiadásán Garaczi László, és Nagy Ildikó Noémi tartott felolvasóestet.

Nagy Ildikó Noémi a Hölgyeim és Uram című versével nyitotta az estet. Ezáltal öt különböző nőtípust hallhatunk, az Úrhoz beszélni. Az első sorok után arra gondolok, vajon Istenhez íródott-e a vers, majd rájövök: inkább a Férfihoz. Erőteljes képek, figyelünk, érdeklődően hallgatjuk. Az első nő mindent lát, maga a Sors. Megszólal a Megközelíthetetlen, az Amazon, a Fenséges, és az Ideál. Egyébként, kérdésemre a művésznő elárulja, hogy a költemény Kotormán Norbert szobrászművész öt női alakját szólaltatja meg. Egy kiállítás megnyitójára készült, eredetileg zenét is írt hozzá.

A második mű, részlet, bepillantást enged egy most készülő regénybe. Humoros, de ugyanakkor szomorú írás. Férj- feleség, férfi-női ellentétek. Egy házasság: apa-, anyakép, amit meg lehetne menteni, de kényelmesebb utazgatni, olvasni és világot látni. A férfi a precíz, beütemezett és teljesítményorientált városnéző. A nő inkább csak pihenne a medence mellett, „idióta reptéri krimit” olvasva egy függőágyban, bűntudattal, mert nem látta a Tádzs Mahalt. Érdekes sztori kerekedik ki, de ha mindent elárulnék, az olvasóknak mi maradna majd? Bizony, az effajta gondolkodásbeli eltérések általában konfliktust generálnak. Kacagunk sokat a fortélyos megfogalmazásokon, és megkockáztatom, hogy az életet is kinevetjük picit…

Tavaly, mint megtudtuk, volt egy beszélgetés ugyanitt, többek között arról, hogyan tanult meg magyarul írni Ildikó, miután hazaköltözött Amerikából. Elnézem a mosolygós, kedves arcú és felettébb tehetséges lányt, biztosan nem volt könnyű dolga. Mégis kiváló munkát végzett.

Garaczi László következik, posztmodern és humoros stílusával, Haza a mélyben című novelláját hallhatjuk. A konyhai rádióban valaki szózatot zeng, a „Kárpát-medence Isten kiválasztott területe”, „Magyarország lesz a második Ararát”, „Jézus Krisztus magyar volt, ez be van bizonyítva tudósok által”, ilyen és effajta magasztos gondolatok hangzanak el a Hazáról. Nem úgy, mint ezek után a kis, ámde kényelmes szobában. A tévében épp rejtvényt felolvasó félmeztelen, körtekeblű bemondónő szájából. „Ami előbb a konyhában Ararát volt és megdicsőülés, most a szobában Szodoma és kárhozat.” Felhívja hát nagyon okos, Lóri barátját Skype-on, hogy e témában társalogjanak, úgy érzem másnapra nevetőizomlázam lesz. Mélység és magasság, hazakép, különböző szemléletekkel. A történet folytatódik természetesen, de nem érzem etikusnak a poénlövészetet. Aki kíváncsi, járjon utána, ahogy mondani szokták a mesékben.

Az utolsó, meglepetés felolvasást ketten végzik. Olivér és Luca, házastársak története, dialógusa ez, Jelenetek egy lájkolásból, amely Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című alkotására született. Négy évszakra tagolt, mulatságos, posztmodern kreáció ez. A férj beleszeret egy másik nőbe, tavasszal, különválás, sms-es „Rapid Divorce”.

Facebook, reakciók. Majd olyan fordulatok, amitől leesik az ember álla (nemcsak a csodálkozástól, a röhögéstől is). Ajánlom ezt is szeretettel!

Úgy vélem, bátran kijelenthetem, a közönség nem bánta meg, hogy itt volt, elképedtünk és elképzeltünk, mulattunk, köszönjük szépen!

(Fotók: Csíki Botond)