Csütörtök, 2020. július 9.
LUKRÉCIA napja
Menü

Köztér

Kedd, 2012. december 4. | Farkas István

Frunda: ez nem a bojtárok kora


„Egy biztos, ha mi nem leszünk ott, jogokat nekünk nem adnak, mert nem lesz aki kérje. De jogokat vágni fognak” – jelentette ki a vasarhely.ro-nak adott interjúban Frunda György. Az RMDSZ marosvásárhelyi szenátorjelöltje hangsúlyozta, az elkövetkezendő időszak nem lesz könnyű a parlamentben, ezért nem mindegy, hogy kik fogják védeni és képviselni a romániai magyarokat. Elmondta, ha valakinek nehéz pere van, akkor nem bojtárt visz oda, hanem jól képzett ügyvédet. Hozzátette, az elkövetkező négy év egyik fontos feladatának tartja, hogy kineveljen egy fiatal RMDSZ-es politikust, aki visszavonulása után válthatja őt. „Peti Andrásnak, Gogolák Csongornak és a hozzájuk hasonlóknak kell átadni a stafétát, és nem azoknak, akik csak azért jönnek az RMDSZ-be, hogy a saját karrierjüket próbálják elősegíteni” – szögezte le Frunda.

– Miért tartja fontosnak, hogy 22 év parlamenti jelenlét után a következő négy évben is szenátorként tevékenykedjen?

Többször mondtam, hogy a politika nagyon sok szempontból hasonlít a csúcssporthoz. Amíg jó vagy, jó értelemben véve reflektorfényben vagy, addig ott kell lenni. Amikor már nem vagy ott, akkor vissza kell lépni. Hogy továbbra is politikában tevékenykedsz a háttérben, például háttérben vezetsz egy megyei szervezetet, átadod a tapasztalatot, az más kérdés, de amíg jó vagy, addig ott kell lenned az élvonalban. Én ’90-ben kezdtem el politizálni, részt vettem a marosvásárhelyi márciusi események utáni román-magyar tárgyalásokon. Volt egy tíz fős magyar csapat, egy 10 fős román csapat és egy bukaresti küldöttség, amely próbált közöttünk közvetíteni. Én akkor már ügyvéd voltam 15 éve, megvolt a jogi tudásom, és akkor úgy érveltem, hogy megkértek menjek fel Bukarestbe. Egy porcikám se kívánta, három hónapja voltam nős, szerettem a feleségemet, és nem akartam felmenni, itthon akartam maradni. De Sütő András és Csiha Kálmán megkereste apósomat, hogy ő győzzön meg minket, a feleségemet meg engem, hogy átmenetileg, másfél évre, amíg elfogadják az Alkotmányt, menjek fel Bukarestbe. Részt vettem az alkotmányszerkesztő bizottságban, a titkára voltam. És az a másfél év azóta is tart, én meg közben beértem, mint politikus.

– Markó Béla kampánykörútjának szinte minden állomásán elmondja, hogy nem tudja elképzelni a Romániára váró alkotmánymódosítást Frunda György nélkül. Valóban nagy ennek a tétje?

Egy biztos, ha mi nem leszünk ott, jogokat nekünk nem adnak, mert nem lesz, aki kérje. De jogokat vágni fognak. Azt nem lehet, hogy ne legyünk ott. Egy televíziós vita során megkérdeztek tőlem, hogy az alkotmánymódosítás során kérni fogom a nemzetállam fogalom módosítását, törlését. Persze jeleztem. Vitapartnereim felháborodását látva pedig elmondtam, hogy ez egy érzelmi megnevezés, aminek nincs sem alkotmányjogi sem politikai következménye. Ugyanakkor nem felel meg a valóságnak, hiszen 19 kisebbség ott van a parlamentben, Románia lakosságának 15 százaléka valamelyik kisebbséghez tartozik. Nincs alkotmányjogi következménye, mivel pár cikkellyel lennebb ott van az identitáshoz való jogra, az anyanyelvhez való jogra vonatkozó pont. Ezek pedig homlokegyenest ellentmondanak a nemzetállamnak. Nem nemzetállam, mert Románia elfogadja, hogy Strasbuorg felülbírálja a bíróságok döntését, nem nemzetállam, mivel az ország deficitjét rég nem Bukarest dönti el, hanem Brüsszel és sorolhatnánk tovább az érveket. Vitapartnereim a végén már azt mondták, hogy nem is érdekli őket a nemzetállam, hanem a munkahelyekkel kapcsolatban lennének kérdéseik. Ez bizonyítja, hogy mit jelent egy jól felépített érvelés. Ezt pedig úgy kell megtanulni, mint a sportot, vagy a jogot. Ha valakinek nehéz pere van, akkor nem bojtárt visz oda, hanem jól képzett ügyvédet.

– Tehát nincs szükség a bojtárokra?

Én egyáltalán nem ezt mondtam. Hatvanegy évesen, ha a vásárhelyiek megbíznak és Bukarestben leszek, az egyik célom az lesz, hogy egy fiatal RMDSZ-es politikust kineveljek magam után. Nézzük meg Markó Béla velem egy idős. Kelemen Attila, Kerekes Károly 64 évesek. Borbély László 58 éves. Mi már szép lassan át kell adjuk a helyünket, és embert kell magunk után hagyjunk. És van akinek. Nagyon sok ügyes fiatal van. Nézze meg például Peti Andrást milyen becsületesen dolgozik, vagy itt van Gogolák Csongor, ügyesen dolgozik, mintha magamat látnám fiatalon. A hozzájuk hasonlókra figyelni kell, nekik kell átadni a stafétát, és nem azoknak, akik csak azért jönnek az RMDSZ-be, hogy a saját karrierjüket próbálják elősegíteni.

– Ha már a fiataloknál tartunk, elsősorban nem ők lesznek azok, akik el fognak menni szavazni. Portálunk elsősorban fiatalokat szólít meg. Ők miért menjenek el szavazni?

Egyrészt azért, mert aki nem megy el, annak aztán nincs erkölcsi joga felelősségre vonni azt, aki dönt a sorsa fölött. Másrészt nekem is, akárcsak RMDSZ-es társaimnak egyik kiemelt célunk a fiatalok kérdéseinek megoldása. Például a fiatal orvosok helyzete. Mondok egy példát, egy barátunk fia tavaly vagy tavalyelőtt végzett Marosvásárhelyen a fogorvosin. Tőle tudom, hogy az évfolyamukról ketten maradtak Vásárhelyen a magyarok közül. Ez ellen tenni kell, egyrészt mert azért neveljük őket, hogy itt maradjanak, másrészt ő maga is bárhova megy, sehol sem fogja pszichésen, lelkileg, társadalmilag olyan jól érezni magát, mint itthon. Ennél a példánál maradva javasoltam, hogy a rezidenseknek adjunk 1500 lejes fizetést, hozzunk létre kutatási ösztöndíjat, és ha abban eredménye van, akkor azért jutalmazzák. De ez csak egy példa. Meg kell győzzük az embereket, hogy maradjanak itthon. Mert ha elmennek, mi lesz, mi magunk teljesítsük a nagy román álmot, hogy a magyarok elmentek. Nehéz lesz, de sosem volt könnyű dolgunk a parlamentben, 7 százalékkal meggyőzni a 44-et sosem volt könnyű.

– Mennyi esélyt lát erre a 6:3-as alternatív küszöbbel?

Őszintén? Semmennyit. Az csak vitrinpolitika, vitrindemokrácia. Mutogatnak a vitrinben, hogy itt vagytok, képviselve vagytok, de ráható ereje annak nincs. Nulla. Felejtsük el.

Nekünk ott kell lenni, és ki kell használni, amit 20 év alatt kiépítettünk. Az RMDSZ képviselőket, szenátorokat elismerik, hogy becsületesek, hogy stabilitást biztosított a krízis idején, és hogy jó szakemberek. Ezt kell nekünk kihasználni, ezek az erényeink, erre kell építeni.

– A magyar ellenpárt(ok) mellett a román politikum, a sajtónyilatkozatok szerint legalábbis, szintén örülne az RMDSZ bukásának.

Nincs ma olyan felelős román politikus, aki nem akarná, hogy az RMDSZ ne jusson be a parlamentbe. Ha nem jutunk be, a miénk a legnagyobb veszteség, de a románoknak sincs akkor tárgyalópartnerük, nincs akivel megoldani a problémákat, ha a szellem kiszabadul a szelencéből utána már nehéz kezelni.

– De hát ott vannak Crin Antonescunak és Victor Pontának a magyarellenes nyilatkozatai.

A mi tapasztalatunk Pontával pozitív volt, említhetném példáként a MOGYE-n kialakult helyzetet. Lejött és hozzájárult ahhoz, hogy megegyezés szülessen arról, hogy a magyarokat magyarok képviseljék az egyetem szenátusában. Szerintem Ponta nem lesz magyarellenes. Antonescura vonatkozóan úgy látom, hogy ő most kereszttűzben van, mert ő lehet a következő államelnök. A sajtó lehozta az ominózus kijelentését, miszerint kell a kétharmad, hogy ne kelljen az RMDSZ feltétételeit teljesíteni, de a következő mondatot már senki nem hozta le, hogy ha 98 százalékuk lesz, akkor is tárgyalnak az RMDSZ-szel. Én úgy látom, nincs amiért magyarellenes legyen Ponta meg Antonescu. Egyik sem ismeri a magyar kérdést, egyik sem erdélyi, épp ezért nehéz nekik megmagyarázni a magyar érdekeket. Én remélem, hogy nem lesz magyar ellenes politika, de ha nem leszünk ott, nem lesz, aki harcoljon az érdekeinkért, akkor nem lesz, aki megmagyarázza a magyarok érdekeit. Én remélem, hogy parlamentbe leszünk, és remélem, hogy kormány koalícióban leszünk, mert sokkal nehezebb ellenzékből befolyásolni a folyamatokat, mint ha kormányon vagy.

– Kelemen Hunor az Erdélyi Magyar Televíziónak adott interjúban azt mondta, hogy a „románok elvből nem szavaznak magyar politikusra”. Ennek ellenére Ön az idei önkormányzati választásokon is „kacérkodott” a román szavazatokkal. Most számít román voksokra?

Igen, számítok. Többször hallottam ezt a kijelentést, de meg vagyok győződve, hogy románok is szavaznak rám. 2008-ban is szavaztak rám, ha nem szavaztak volna rám, nem jutottam volna be. Akkor a szavazatok 49,6 százalékát szereztem meg, ehhez pedig az ő több száz szavazatuk is kellett. Szavaznak egyrészt, mert régi vásárhelyi vagyok, ismernek, tudják, hogy jó jogász vagyok, becsületes ember vagyok, betartottam az elveimet. Ez pedig közelebb áll hozzuk, mint a szélsőséges román képviselet. Másrészt – elnézést, hogy nem szerénykedek – Someșan, Pașcan és közöttem nagy a különbség. Harmadrészt pedig a mostani kampány során is sokan a szavazatukról biztosítottak. A célom az, hogy meg legyen az 50 százalékom itt Marosvásárhelyen, ehhez pedig a román nemzetiségűek szavazata is kell.

– Ön szerint tehát a parlamenti választásokon is lesznek olyanok, akik inkább személyekre szavaznak, mintsem pártokra?

Véleményem szerint lesz olyan, hogy szenátorként rám szavaz, de a képviselőjelöltek közül egy román nemzetiségűt választ. És fordítva is, román szenátorjelöltre de a képviselőjelöltek közül Lokodi Emőkét vagy Kerekes Károlyt támogatja. Én azt hiszem, hogy rést ütöttünk. Van a szavazóknak egy olyan rétege, akik már túllépnek az etnikai küszöbön.

– A számok tükrében hogy látja, mennyire veszélyezteti az ön bejutási esélyeit Jakab István indulása?

Nagyon sokat, mert nem mindegy, hogy 49, 9 vagy 51,1. Említettem, hogy 2008-ban 49,6 százalékát gyűjtöttem össze a szavazatoknak, az 50 százalékhoz 115 szavazat hiányzott. Na, ezt viheti el Jakab István. Ez a nagy veszély. Nem az a pár száz szavazat, hanem az arány. De ez benne van a pakliban. Én remélem, hogy ezt kiegyensúlyozza az, hogy indulnak a Dan Diaconescu Néppártjának és a Nagy Románia Pártnak a jelöltjei.

– A néppárt három marosvásárhelyi jelöltje múlt héten enyhén szólva meglepte az RMDSZ-es jelöltek sajtótájékoztatóját. Ön akkor annyit mondott, hogy erkölcsileg ítél el egy ilyen akciót, nem csupán azért, mert egy másik magyar párt jelöltjeiről van szó. Most, nyugodtabban átgondolva a helyzetet, hogyan kommentálja?

Az eset után kollégáimmal elemeztük a történteket, és úgy látjuk a néppárt jelöltjei a kampányban gyengék, nem láthatóak, nincs programjuk, nincs sajtójelenlétük, televízióban gyengék, nem tudnak mit mondani, nem vitapartnerek, és ki kellett találni valamit, hogy figyeljenek rájuk. Más magyarázat nincs. Azt hallottam egyébként, hogy a Laci csárdában döntötték el előző este, hogy „ránk törnek”.   

– Hogyan látja, a tömbmagyarságú Székelyföld szavazókedve mennyire befolyásolja a billegő marosvásárhelyi helyzetét?

Ha országos visszaosztásból kell bejussak, akkor nagyon sok függ a székelyek szavazataitól. Három szinten zajlik a bejutási procedúra. Van az első szint, amikor a jelölt összegyűjti a szavazatok 50 plusz egy százalékát és egyenes ágon bejut a parlamentbe. Második lépésként a megyei visszaosztás, ha a megyében megvan az 1,5 – 1,7 mandátuma, akkor felfele kerekítik, s bejutunk. Ha ez a kettő nincs, akkor marad az országos szint, ahol minden leadott szavazat számít, hogy felkerekítsék annak a szavazatainak a számát, aki a legtöbb voksot kapta. Itt pedig nem látok más megyét – Székelyföldön 50 százalék felett lesz az eredmény – , és más jelöltet, aki 50 százalék alatt több RMDSZ-es szenátori szavazatot tudna gyűjteni, mint én. De én azt szeretném, hogy ne én kelljen kapjak, hanem én adhassak szavazatot a kollégáimnak. Az idei kampányt az utóbbi idők legszürkébb kampányának látom, és ebben a szürkeségben az RMDSZ kampánya a legszínesebb. November 9-én még csak az én plakátjaim jelentek meg. Igaz, most mindenhol megjelent Dorin Florea, mint egy apa, aki viszi a gyerekeit az átjárón, hogy nehogy elüsse őket az autó.

– Hogyan telik egy jelöltnek az utolsó napja?

Egész nap bent vagyunk az irodában, figyelünk, hogy mindenhol minden rendben legyen. Mindenhol vannak megfigyelőink, szükség esetén, mint pl. 2008-ban is kimegyünk helyszínre, amikor a szavazatszámlálásnál próbáltak csalni. Az egy hosszú nap, egy hosszú éjszaka lesz.

– Hogyan ünnepel majd, ha nyer?

Ha nyerek, elsősorban a csapatommal fogok ünnepelni, akikkel nagyon sokat dolgoztunk. Kb. egy és fél, két hónapja kezdtünk el keményen dolgozni. Ha ők nem lennének, nagyon keveset tudtunk volna tenni. Ez a csapat segített, ezzel a csapattal építettünk ki mindent. A csapatban majdnem senkinek nincs RMDSZ tisztsége, ezt meggyőződésből, csapatszellemből csinálják. A fiatalok nincsenek elfordulva a politikától. Velük fogok ünnepelni.

– A négy évvel ezelőtti kampányhoz képest ez nehezebb vagy könnyebb? Markó Béla, Kelemen Hunor többször is hangsúlyozta, hogy a szövetség a legnehezebb választások előtt áll.

Nekem biztos ez a legnehezebb kampányom. Egyrészt mint a kampány tervezése, kidolgozása, felépítése. Teljesen egyedül csináltuk a csapatommal, kezdve a jelszótól a képig, az anyagok szórását, az anyagi támogatást, a programot, a beszámolót, az ajándékokat (naptár, sörnyitó, golyóstoll), ezeket mind mi dolgoztuk ki. A csapatom naponta több száz embert hív fel, hogy jöjjenek el, találkozzunk, szavazzanak rám, és az RMDSZ jelöltjeire.