Péntek, 2019. május 24.
ESZTER, ELIZA napja
Menü

Köztér

Szerda, 2013. március 20. | Puskás Eszter

A függöny mögötti értelem


Újabb művek kerültek kiállításra a Kultúrpalota galériájában. Ezúttal egy magyarországi festőnő, Knyihár Amarilla alkotásait tekinthetik meg az érdeklődök. A kiállítás címe Transzparencia. A megnyitón Szepes Hédi művészettörténész méltatta a festő munkáit, életművét, ahogyan ő nevezte.

Knyihár Amarilla 1977-ben született Békéscsabán, 2002-ben Budapesten végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, 2003-tól pedig a Pécsi Művészeti Gimnázium tanára. 1999 óta állít ki folyamatosan, de ez az első nagyszabású, önálló bemutatkozása. A kiállítás munkásságának legfőbb vonulatait, hangsúlyait és a közöttük lévő összefüggéseket dokumentálja.

Sajátos, egyéni felfogású munkák jellemzik az alkotói munkásságát. „Mélyen érző szívvel, de logikusan gondolkodó értelemmel él a világban” – állította a művészről Szepes Hédi művészettörténész. Műveiben áttöri a dimenzió határait, hogy minél teljesebben jeleníthesse meg az anyagi és a szellemi világ egységét. A vízszintesek és a függőlegesek egymásba fonódásával, a mozdulatlanság és a mozgás érzékeltetésével „egy dinamikus összhangzat keletkezik, amely egy harmonikus kiegyenlítődés fele tart.” – élt a zenei hasonlattal Szepes Hédi.

Amarilla sorozatokban gondolkodik, a képek egymáshoz kapcsolódva nyernek új vizuális formát. Az elvont struktúrákból alakzatok bontakoznak ki. „Én úgy látom, hogy Amarilla festményei kétarcúak” – mondta. Ez a kétarcúság a felszín mögötti értelemre világít rá. Mi van a felszín alatt? „Sejtelmesség, érzékiség, néhol erotika, titok” – állította a művészettörténész. A színstruktúrák, a fénylő színek rendszere egy különös, vibráló hatást keltenek, szinte már várjuk, hogy valami történjen a felületen. Mégis, képeinek nincsen cselekménye, „az érzelmek és érzetek absztrakt dramaturgiája” – magyarázta.

A kiállítás címe Transzparencia, ez az áttetszőség, átlátszóság végigvonul minden alkotáson. Mintha mindegyiken ott lenne egy fátyol, egy függöny, ami alatt el van rejtve az érzés, a titok. A művek között vannak portrék, portrékivágások, aktok. „Az akt a festészet örök médiuma. Egy mozdulat feszültsége dinamikus feszítőerőt sugároz a kompozíció erővonalaival együtt. A mozgásban megragadható a pillanat, a felszín mögött rejtőző lényeg” – tolmácsolta Szepes Hédi a festőnő gondolatait. Knyihár Amarilla képes arra, hogy érzékelhetővé tegye a tünékenység és a maradandóság, a könnyedség és a komolyság, az egyediség és az általánosság átmeneteit.

Az idő is fontos problematikája a képeknek. „A valódi tükör időbeli folyamatokat, a festett tükör pedig csak pillanatnyi időállomásokat tud foglyul ejteni” –magyarázta ezt Szepes Hédi. Az időbeliség képi megjelenítését úgy oldja meg a festőnő, hogy figyelmünket a formai megoldásokról a belső tartalmak felé irányítja. Ezeket a művészettörténész „függöny képeknek” nevezi. A függöny alatt szinte észrevétlenül felcsillan a fény.

Amarilla „nem illusztrál, leképez, leír, hanem megjeleníti, érzékletessé teszi a ki nem mondhatót.” – ezzel jellemezhető az összes alkotás, állítja Szepes Hédi.