Péntek, 2020. október 30.
ALFONZ napja
Menü

Köztér

Vasárnap, 2013. január 13. | Puskás Eszter

Harmincöt év időfüggése


A MAMŰ 35 éves évfordulójára egy méretes kiállítással rukkolt elő a társaság. A kiállítást nagy érdeklődés övezte mindkét helyszínén, a Bernády Házban és a Kultúrpalotában is. A kiállítás-sorozat első állomása ez, lévén, hogy a társaság kezdeti tevékenysége ide köthető.

Összesen 69 alkotó munkáit állították ki. Ezek között találhatók festmények, fényképek, szobrok, installációk, videó projekciók, stb. Megnyitóra mindkét helyszínen sort kerítettek, a Bernády Házban Nagy Miklós Kund újságíró üdvözölte röviden, lényegre törően az egybegyűlteket és a művészeket. Megemlítette Gálfalvi György Ötödik évszak című antológiáját, amelyben az írók alkotásai mellett a MAMŰ művészeinek alkotásai is megjelennek fénykép formájában, hangsúlyozva azt, hogy a kezdetekben szorosan összekapcsolódott az írók tevékenysége a képzőművészekével. Ezt ábrázolja Elekes Károly a Bernády Házban található installációja: a Gyűlésnek vége, egy könyvbemutató története.

Nagy Miklós Kund

A Kultúrpalota kiállítótermében Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész hiányában, Szűcs György, a Magyar Nemzeti Galéria vezérigazgató-helyettese nyitotta meg a tárlatot. Szűcs György elmondása szerint kissé tanulmányszerű volt a szöveg, amit Vécsi Nagy Zoltán írt, de mivel egy fontos évfordulóról van szó, helyet adott a MAMŰ történeti áttekintésének.

A MAMŰ, régebben Marosvásárhelyi Műhely, ma már inkább Ma Születő Művek nevet viseli, egy olyan művészekből álló társaság, amely 1978 és 1983/84 között működött Marosvásárhelyen, a diktatúra idején. Ebben az időben, Romániában a szabad gondolat, a személyi szabadság, illetve a kisebbségek számára az identitás kinyilvánítása korlátozott volt. Ezért a nemzeti kisebbségekhez tartozó művészek vagy megalkuvásra, önfeladásra, vagy pedig emigrációba kényszerültek, esetenként belső emigrációba vonultak.

Akkoriban a változtatást igénylő avantgardizmus követői Marosvásárhelyen, a későbbi MAMŰ alkotói, közös tevékenységeket szerveztek: kiállításokat, művészi megnyilvánulásokat. Az eddigi művészeti törekvéseknek hátat fordítottak, az európai törekvések felé kacsintgattak. A szabadabb, nyugati kortárs művészetek iránt érdeklődtek, amelyet a külföldről haza látogató kollégáktól, a világlátott tanároktól, a külföldi katalógusokból, folyóiratokból ismertek meg. A MAMŰ alkotóinak a nyugati kortárs művészetekhez való felzárkózás volt a legfontosabb. A baráti szálak és közös művészeti törekvések által összefonódott közösséget Ágoston Vilmos, a társaság akkori teoretikusa MAMŰ-nek keresztelte egy közös interjúban. Elekes Károly alapító és barátai, Garda Aladár, Szabó Zoltán, Nagy Árpád pedig egy új esztétika megszületését jósolták.

Minden erőfeszítés ellenére a csoport nyilvános térben való megjelenését ellehetetlenítették csupán néhány megmozdulás után. A MAMŰ tagjai felszámolták a társaságot, mindennek látványos megmutatása volt a társaság összes okiratának nyilvános elégetése 1983-ban. Ezek után a MAMŰ tagjai a ’80-as évek során kivándoroltak Magyarországra és más nyugat-európai országokba. Mindezek közben a „menni vagy maradni” kérdés számos művészeti alkotás témájává vált.

Az emigrálás után a művészek a csoportkeresés, majd helykeresés kérdéseivel foglalkoztak. Novotny Tihamér művészeti író megkereste a Magyarországra emigrált MAMŰ tagokat és kiállítást szervezett műveikből 1989 és 1990 fordulóján, amihez katalógust is készített. Ezzel megteremtette az újjászerveződés lehetőségét, ami végül Budaörsön jött létre 1991-ben. Jelenleg nonprofit szervezetként működtetik, MAMŰ társaság néven, amit ma már Ma születő Művek rövidítéseként használnak. Eredeti célkitűzésük a határon túlról érkező, ma is ott élő művészek támogatása. Ennek ellenére egy befogadó, a nyugati országokba emigrált és hazai művészeket is magába foglaló, szerteágazó, laza csoportként működik. A MAMŰ akkori magjának tagjai, Elekes Károly, Garda Aladár, Nagy Árpád, akik magukat a Pantheon csoportnak nevezték, azóta is lelkesen és aktívan részt vesznek a társaság munkájában.

A nagyszámú alkotásból álló tárlat az Idő-függések címet viseli, reflektálva az elmúlt harmincöt évre, azokra az időbeli, térbeli változásokra, amelyek a társaság útját végigkísérték. Az évforduló alkalmával a múltra tekint vissza, de mindig a jelenben élő, és a jövőbe tekintő művekről van szó. A kiállítás megtekinthető a Kultúrpalota UAP termében és a Bernády Házban február 3-ig.