Szerda, 2019. június 26.
JÁNOS, PÁL napja
Menü

Köztér

Hétfő, 2011. szeptember 26. | Lokodi Imre

Hőlégballonok Vármező fölött


Hétvégén több tucat hőlégballon röpködött a vármezői havasok fölött, a völgy lélegzetelállító látványokat szerzett. A turistaparadicsomnak számító Vármezőben találták ki, mi legyen a szokványossá lett falunapok helyett. Később jöttek a pilóták Bukarestből, Marosvásárhelyről, Brassóból és Budapestről, gondolába szálltak, a nép tátotta a száját, ilyen még nem volt. Később a hőllégballon-parádé is bántóan szokványos lett, a forgalmat, az üzleti érdeklődést látva az eseményt lenyúlták azok is, akik valahogy nem illettek bele a képbe. A vasarhely.ro a helyszínen tekergette nyakát az égre, tudósítónak van élménye, hisz korábban ő maga is kóstolt felhőt.

Első körben Kádár Levente, a Nyárád Sportegyesület elnöke, a hőlégballon-fesztivál (?) főszervezője számolt   be a vasarhely.ro-nak,  vannak újjak és vannak visszatérő hőlégballonos vendégek, a beszálló klubok évről-évre gyarapodnak. Az idén tizenegy magyarországi és hat hazai csapat hozott hőlégballont, naponta valamennyien a magasba emelkedtek. Mint mondja, idén az idő, a légköri viszony ideális a rendezvényhez. Kérdezném, hogy ha jó az idő, akkor a repülési időnek miért csak negyven százaléka van kitöltve, de Kádárt hívják telefonon, nem tudom, felhők fölül, vagy a földről, állandóan hívják, rendjén is van a dolog.

Kádár Levente főszervező

Vármező. Falu a Felső-Nyárád mentén, pontosabban a Nyárád forrásvidékén. A rendszerváltás után lényegesen módosult a szociográfiai helyzet, nagyrészt szokást, foglalkozást váltott a falu népe. Az egykori erdőmunkások házait viszonylag gyorsan átépítette a rendszerváltás után felfutott idegenforgalom, itt már a „Kiadó szoba”, sőt a „Zimmer frei” táblácskákban lát fantáziát a falu maradék, mondanám, őslakos része. Aki újonnan jött, szinte kizárólag marosvásárhelyi nyaraló, sőt, a falu nagyjából hétvégi település lett, az utcák a tornácos, meszelt parasztházakat rendre villasorokra váltották fel. Így van a völgy megbecsülve, az ingatlanpiac szédítően nagyot ugrott, a völgy havasi jellegének magas árfolyama lett.
A hegyek itt annyira közel vannak, hogy a ködben talán össze is ölelkeznek, – mondják a helyiek. Kezdetekkor értetlenkedtünk is egy sort, miért éppen a völgyben vertek tanyát a hőlégballonosok, mert nincs emlékezet, ami arról tudna, hogy valaha is repülősök nézték volna ki maguknak a völgyet, ugyanis a szűk völgykatlan repülésre nem éppen ideális terep. Igaz ugyan, hogy az égen áthúzó Liberátorokra, Stukákra, és Messerschmitt vadászgépekre emlékeznek öregek, de hát akkor háború volt, a Mezőhavason erősen megvetették magukat szórványos Wehrmacht-csapatok. De hát most béke van a völgyben, egyébként örökké béke van, valamikori tatáros háborúságokról csak egy alapjaiból kiforgatott pálos várrom tanúskodik, az idegenforgalommal – egy kis árukapcsolással – jó adag ködös história is szépen eladható lenne.
Jelentem, úgy hatszáz méter fölötti magasságban béke van, sőt már akkor belső béke van az emberben, amikor emelkedni, szállni kezd fölfelé, és a földtől egyszer csak elszakad. Jól mondják, el kell szakadni ettől a földtől egy kis békés hangulatért. Jelentem továbbá, ott fönt nincs félelem, nincs kezdőpontja a dolgoknak, csak a végtelen, a hűvös fény és örökkévalóság fütyül a fülekbe. Fütyülni lehet erre a világra. Úszni kell a végtelenben, mindegy, merre navigál a pilóta, csak még és még; nincs iszonyat, a felhajtóerőben irtó nagy csoda van. Az ember fönt is barátságosan elvan a világgal, míg lent markánsan vonulnak a morcos hegyek, mi vagyunk az óriások, úgy képzelem. Le is leszek hűtve hamar, jó, ha az ember beéri kevesebbel.

Ez a világ elég kicsi – ismerte el korábban Füle Zoltán oktatópilóta, a magyarországi hőlégballonozás egyik megszállottja, akivel jómagam először kóstoltam a felhőkbe. Gyanítom, hogy a pilótának csak akkor lehet szűk a tér, ha úgy adódik, hogy véletlenül a földön jár. Füle például tudott gyakorlati ember is lenni, talán a magyarországi befektetők között is az elsők között volt, aki céget alapított Romániában. Repült Bukarest fölött is, a fővárosiak ünnepelték a magyar pilótát, sőt, gondolástól emelték vállukra a derék fővárosiak, és hordozták végig a Dîmbovița partján. Eljött Marosvásárhelyre is, itt volt, amikor a vidrátszegi repülőteret átadták a nemzetközi légi forgalomnak, sőt kerek egy hétig röpködött a város felett, gondolájába ültette Nagy Győző polgármestert, hadd lássa, hogy néz ki madártávlatból a rendszert váltott város...

Kezdetben Erdélyben premierszámba ment a hőlégballonos mutatvány, aligha volt még efféle, levegőnél könnyebb légi járműves felhajtás. A repülésben a légballonozás nyilvánvalóan külön történet. Tudniillik, míg valamennyi megszokott repülőszerkezet az aerodinamikai tudományok kategóriájába tartozik, a légballonozók az aerosztatikai felhajtóerőnek köszönhetően emelkednek a magasba. A 4000 köbméteres légballon kupolájában, amilyennel a bukaresti, brassói, valamint marosvásárhelyi pilóták röpködtek a völgy fölött, 40 mázsa levegő van. Ehhez adódik hozzá a szerkezet 200-300 kg-os önsúlya, meg a gondolában sorsukkal jól ellevő emberek, így együttesen könnyebb lesz, mint a 4000 köbméter tiszta hideg levegő, ami 1000-1200 kg felhajtóerőt produkál. Nos, erre a repülési kategóriára Romániában nem volt szabályozás, a külföldi ballonosok a saját jogszabályaik szerint röpködtek, amit a román légügyi hatóságok esetenként engedélyeztek, vagy – kedvük szerint – nem. A román ballonosok, látván a reklám lehetőségét, úgy gondolták, itthon is elkelne efféle jogszabály, de olyat köztudottan csak az állíthat össze, aki sajátos aerosztatikus tapasztalatokkal rendelkezik, egyszóval tudja, mi fán terem speciel a hőlégballonos szórakozás. Csakugyan kicsi a világ, mert arról is értesültünk, hogy több magyarországi pilótával repült együtt kiváló rádiós barátunk, Márványi Péter, minden újságíró közt a legjobb repülős.

A gondola körül mindenesetre nagy az izgalom. „Az adrenalin-igényű sportok nagyon vonzanak” – jegyzi meg dr. Salat Csaba, aki maga is ballonos, csak már egy picit alábbhagyta. Ezen a véleményen van Pethő András marosvásárhelyi oktatópilóta is, miközben elismeri: nehéz repülni a Görgényi-havasok lábánál. „Azt tudjuk, honnan száll fel a légballon, de azt már kevésbé, hogy hová száll le velünk. Nagyon ritkán történik meg az, hogy a ballon szófogadóan oda tér vissza, ahol elhagyta a talajt. Anticiklonális időben meg lehet tenni, amikor 1-2000 méteres magasságban sokirányú szél fúj” – magyarázza Pethő.
Felszállás előtt a ballonosok a meteorológiai központoktól információt kérnek a légköri viszonyokról, de indulás előtt egy kisebb ballonnal maguk is tesztelik a szerkezet várható irányát, kevésbé bízzák magukat a kéményekből szálló parasztfüstre.

Kizárólag a hőlégballonos felhajtásra összpontosítottunk, a mellékrendezvényekről szólni nem óhajtunk. Hogy a zene és a sör hozzánk társult, az egészen természetes, de hogy méretes ostorával szinte többünk fejét vette egy besztercei vagy máramarosi antropológiájú hám- és kengyelárus, az majdnemhogy elborzasztó. Jómagam kedvelem, sőt magam is a folklór becsülője vagyok, csakhogy megvárnám, amíg egyszer, mondjuk, lóvásárba keveredek...