Hétfő, 2019. május 20.
BERNÁT, FELÍCIA napja
Menü

Köztér

Szombat, 2014. április 19. | Deák Zsombor, Fall Orsolya

Húsvéti tojás és pszichológia Kádár Annamáriával


A húsvéti készülődés kötelező eleme a piros tojás – amely persze nem mindig piros, de azért a név még jól hangzik. A vasarhely.ro három hölgyet kért fel, hogy készítsen húsvéti tojást és közben meséljen az ünnephez kapcsolódó élményeiről. Az eredményt betűkbe, illetve képekbe szedtük.

Lila nyuszikal, lila tojásokkal, lila ágyterítővel, lila dekorációval és a pici Lillával várt minket Dr. Kádár Annamária pszichológus a lila rezidencián. Örömmel mesélt az idei lila húsvétra való készülődésről és az elmúlt évek emlékeiről, miközben a kis Lillával megfestették első közös tojásukat.

Gyerekkorában már két héttel az ünnep előtt elkezdték a készülődést: takarítás, ház átrendezés, sütés-főzés… Mindenkinek megvolt a saját feladata. Ez az időszak számukra olyan volt, mint egy nagy megújulás.

Minden időre készen volt, így elmondása szerint „az ünnep már valóban az ünneplésről szólt”. Megadták a dolgoknak a módját: „kezdve a külsőségektől a belső dolgokig, minden az ünnepről szólt”. Számukra ez nagyon különleges nap volt, hisz ilyenkor mindig együtt volt a nagy család.

Minden évben húsvéthétfő előtti nap festették közösen a tojásokat. Legérdekesebbnek a viaszos tojásírás technikáját tartotta, a legizgalmasabbnak pedig a locsolók érkezésést.

Anna elmesélte, hogy férjes asszonyként is lázas izgalommal fogadta az öntözőket, pedig akkor már nem kellett várja, hogy jöjjön a „kiszemelet herceg a fehér lovon”, de az izgalom azonban ott volt.

Lányként is mindig meglocsolták az osztálytársai, szimpátiái és a nagy szerelmei, akik szívesen visszatértek évek múltán is. „A húsvéthétfő tulajdonképpen a találkozásokról, élmények, emlékek megosztásáról szól” – mondja.

Amikor iskolapszichológusként dolgozott, diákjai látogatták és öntözték meg húsvéthéfőn, többen, mint diáklány korában. „Soha annyi öntözőm nem volt, mint tanárként. Osztályfőnök is voltam, így az osztályomból és iskolából is egyaránt eljöttek az 5-8 osztályos diákjaim” – meséli.

De az élet állandóan változást hoz az ember életében, Anna azt mondja, elfáradt, elege lett a sok készülődésből. Egyik évben eldöntötték a családdal, hogy a húsvét most csak a kikapcsolódásról fog szólni, semmi takarítás, semmi készülődés. Milánóba utaztak a testvéréhez, de meglepő módon ott is ugyanaz történt, mint itthon, „csak miniben”.

Ez az húsvét maradt egyébként a legemlékezetesebb számára: „egy idegen országban, idegen kultúrában, de mégis saját családi hagyományainkkal éltük meg ezt az ünnepet”.

Az idei húsvét középpontjában a kislánya, Lilla áll. A locsoló keresztgyerekek már előre bejelentkeztek, így most szintén izgatottan várják a hétfőt, a kicsiket és a kamaszodó, serdülő fiúkat, akik a pici Lillát fogják megöntözni.

Pszichológusként nagyon sokat vizsgálta a gyerekek rugalmas alkalmazkodó képességét, azt, hogy hogyan tudják kezelni a problémahelyzeteket. Ennek egy faktora a minőségi, tagolható időélmény, vagyis az, hogy legyen a napnak egy szerkezete, legyenek benne rítusok, szertartások, illetve legyenek elválasztva a hétköznapok az ünnepektől. Ezeket még komolyabban szeretné venni Lilla szempontjából, hogy érezze át a kislány a húsvét hangulatát, mind a lelki részét, mind pedig a vallásos tartalmát.

Anna a következő három dolgot kérné a húsvéti nyuszitól: az első kívánsága olaszosan a „dolce far niente”, vagyis az édes semmittevés, struktúrálatlan szabadidő, a második egy húsvéti családi asztal, amely körül mindenki ott van, még azok a családtagok is, akik már elköltöztek az élők sorából. Elárulta, már nagyon várja a nyári vakációt és a Tündérbogyó mese bemutatóját, amelyet júniusban fognak színpadra állítani. A harmadik kívánsága ezzel kapcsolatos lenne: az időpontot hozatná előre a húsvéti nyuszival.