Péntek, 2019. május 24.
ESZTER, ELIZA napja
Menü

Köztér

Hétfő, 2013. január 28. | Máthé Kincső

Ír mese a Nemzeti színpadán


Ír mese címen nemrég mutatta be legújabb előadását a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulata. Az Oana Leahu által rendezett darabban tündérekkel és manókkal találkozhatnak, nem utolsó sorban pedig igazi meseszerű világba csöppenhetnek bele azok, akik ellátogatnak a soron következő előadásokra. Az Ír mesét ma este 19.00 órától, illetve február 5-én és 14-én is láthatják az érdeklődők. A mai előadás előtt a rendezőnővel, Oana Leahuval készítettünk villáminterjút.

– Mi volt az előadás kiindulópontja? Mi inspirált téged?

– Az előadás kiindulópontjának az álmok, az álmodozás utáni vágyat tekintem. Nem volt tudomásom arról, hogy Romániában eddig bármilyen formában, előadásban megvalósult volna az Ír mese, ezért úgy döntöttem, hogy kutatni fogok ezeknek az az ír meséknek az univerzumában, mert szerintem igazán különleges, csodás világról szólnak.

Oana Leahu (fotó: Cristina Gânj)

– Miről mesél számunkra az Ír mese?

– Tulajdonképpen egy játék-meditáció akar lenni, az életről, a barátságról, a jóról és a rosszról, a szerelemről és annak képességéről, hogy szépen éljük le az életet. Természetesen úgy, hogy mindeközben tiszteletben tartjuk az egész univerzumot.

– Ilyen népes szereposztással és ilyen sok tánccal fűszerezve melyek voltak az előadás legnagyobb kihívásai?

– Számomra bármely előadás kihívásnak számít, lényegtelen, hogy kis vagy nagy szereposztásról van szó. Ez a felállás csupán annyit jelent, hogy több munkát igényel és több próbára van szükség, ezek azonban nagyon meghitt környezetben és sok jókedvvel fűszerezve zajlottak.

– Ebben az előadásban egy nagyon fiatal színésznő is játszik. Mesélnél egy keveset erről az együttműködésről?

– Sonia  Crăciun most, ezzel az előadással debütál a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színpadán. Ennek ellenére az, ahogy ő látja ezt az előadást és ahogy képes beleélni magát ebbe a munkába, az mindannyiunk számára igazi örömet okozott és mindannyiunk csodálatát kivívta a munkafolyamat alatt. Az ő világa a mágikus erdő!

– Miért épp Rodica Arghir? Milyen jelentőséggel bír az általa készített díszlet ebben az előadásban?

– Nekem már volt szerencsém együtt dolgozni Rodica Arghirral az egyik Dzsungel könyve-előadáson, amit a jászvásári „Luceafărul” színházban rendeztem meg. Ennél a munkafolyamatnál vettem észre, hogy nagyon hasonló gondolatokkal tudunk kalandozni a mesék világában. Nagyon összetett művésznek tartom, aki nem utolsó sorban igazi csapatjátékos is, és nem ijed meg a kreatív kihívásoktól.

Manók (fotó: Cristina Gânj)

– Az előadásban bábokat is használsz, amolyan animációs-színházi formában. Hogyan képzelhetjük el ezt a színész-báb kombinációt ?

– Mivel az ír mesékben gyakran szerepelnek manók is, így ezt a bábos formát találtam a legjobb eszköznek arra, hogy színpadilag is megteremthessem az ő világukat. Ez számomra egy természetes megoldásnak tűnt már az elejétől. A társulat színészei pedig hagyták, hogy őket is magukkal ragadják ezek a bábok, és hatalmas szívvel leheltek életet beléjük. Még akkor is, ha számukra eleinte ez nem tűnt könnyű feladatnak.

– Ezek szerint tehát manók, tündérek és emberek találkozásáról is szó van az Ír mesekapcsán. Melyik körösztálynak szól így elsősorban ez az előadás?

– Ez az előadás mindenkinek szól, aki még nem felejtette el, hogyan kell álmodni és játszani.

– Miért ajánlanád te ezt az előadást a közönségnek?

– Az Ír mesét azért érdemes megnézni szerintem, mert lehetőséget ad arra, hogy pár pillanat erejéig megszabadulj a mindennapi gondoktól. És ez jó.

(a fotógaléria képeit Cristina Gânj készítette)