Kedd, 2019. július 23.
LENKE napja
Menü

Köztér

Csütörtök, 2012. augusztus 23. | Máthé Kincső

Írópáros Nyári Irodalmi Játék


Szerda este újra benépesült a G. Café nagyterme, az eddigieknél szemmel láthatóan nagyobb tömeg várta a Garaczi Lászlóval és Nagy Ildikó Noémivel való találkozást. A Látó Szépirodalmi Folyóirat és a kávézó közös rendezvényének házigazdája ez alkalommal is Demény Péter volt, aki igencsak ügyesen vezette a beszélgetés fonalát: több olyan élményt és meglátást elmeséltetett a két szerzővel, amitől igazán sikeressé és szórakoztatóvá vált a Nyári Irodalmi Játékok legutóbbi kiadása.

A szerzőpáros köszöntése után – a szokásos módon – felolvasással kezdődött a találkozó, s már az első pillanatok nyilvánvalóvá tették, hogy miért izgalmas egyszerre két szerzővel is találkozni egy ilyen rendezvényen. Az általuk elolvasott szövegek után, amelyek a „miért lettem én író” téma köré szerveződtek, a beszélgetés is ezt a szálat követte. Nagy Ildikó felolvasásában egy, a miskolci könyvvásár megnyitójára írt prózát hallhattunk, amely számos izgalmas részlettel nyújtott betekintés az írónő életébe, pályafutásába. Az Akartam én ezt című prózában részletesen elhangzott ugyanis, hogy az Amerikában született lány miért szerette jobban az ottani könyveket, s ennek ellenére miért is kezdett el a későbbiekben magyar könyvekkel, irodalomalkotással foglalkozni. Garaczi László Flávia, avagy hogyan lettem író című szövege lényegre törően és humorosan mesélte el a szerző első irodalmi lépéseit. A fiatalkorában kérdezőbiztosként dolgozó Garaczi ugyanis – igencsak romantikus módon – egy idősebb hölgy miatt ragadt először tollat, mindemellett akkoriban a Szociológiai Intézet munkatársaként gyakorolta több ízben a történetek, személyek, sorosok kitalálását egy-egy általa kitöltött kamu-kérdőíven irodalmi szövegeit is ezekre vezeti vissza. Saját elmondása szerint ugyanis abban a pillanatban, amikor eldöntötte, hogy írni fog, csak ennyi fogalmazódott meg benne: „Mostantól a kérdéseket is nekem kell kitalálnom”.

Garaczi László, Nagy Ildikó Noémi és Demény Péter

A két humoros hangvételű személyes próza után Demény Péter is visszatért a gyökerekhez. Szubjektíven, humorosan, egyszerűen fogalmazódott ki a két szerző véleménye arról, hogy számukra miért is fontos az írás, mit szeretnének általa elérni, s egyáltalán honnan jön a késztetés arra, hogy tollat ragadjanak. Nagy Ildikó egyszerűen fogalmazta meg a válaszát: „Azért írunk, mert írni jó.” Demény, szépen továbbvezetve a szálat, rákérdezett, hogy egy szerző számára kiderülhet-e valami igazán fontos egy-egy szöveg megírása közben, változhat-e a szerzői hozzáállás, egyáltalán hogyan alakul az éppen írandó alkotások élete. Garaczi László a következőképpen válaszolta meg a kérdéssorozatot: „Tulajdonképpen egy kalandba kerülsz. Te adod meg az első impulzust, te kezdesz el valamit, aztán – jó esetben – mindez önálló életre kel, elkezd energiát sugározni, és akkor ez visz magával olyan helyekre, amikről te nem is tudtál, miközben pedig ezt az egész helyzetet te generáltad. Tehát ez egy kicsit amolyan fantasztikus utazás. De azért azt hozzá kell tenni, hogy egy nagyobb műfajnál, például egy regény megírásánál azért nagyon sok olyan része van a munkának, ami például ülőmunkát, könyvtározást, jegyzetelést és rengeteg töprengést, szerkesztést jelent. Sok olyan nem kifejezetten kreatív mozzanatot, amiben az említett kalandos vonzerő nincs meg.”

Garaczi gondolataiból szinte azonnal fakadt Demény kérdése: az ilyen hosszabb műfajoknál hogyan sikerül megőrizni egy-egy szövegalkotás örömét, fegyelmezettségét? Mint kiderült, erős türelemmel és fegyelemmel kell viszonyulni az ilyen szövegekhez, de azért a munka kreatív részénél is akad egy-két nehézség és szabály, amit be kell tartani. „Valahogy mindig rákényszerítem magam, hogy az előzetes munkákat meg kell csinálni ahhoz, hogy aztán a kreatív része majd sokkal izgalmasabb legyen. Egyébként ez az utóbbi sem egy felhőtlen mulatság, mert nagy koncentrációt igényel. Az ilyen nagy munkáknál tényleg mindenre emlékezni kell, az összes szereplőre, arra, amit már leírtál és, amit még le szeretnél írni. Tehát ilyen mega-agy kell hozzá” – mondta el Garaczi, hozzátéve, hogy ő azért jobban szeret rövidebb prózákat írni.

Az írás-alkotás folyamatának nehézségeit tovább boncolgatva azt is megtudtuk, hogyan segít egymásnak a két szerző egy-egy munkafolyamat során. Mivel párként a magánéletükben is közös utakon járnak, bulvárlapokat idéző kíváncsisággal tört elő a kérdés: miként jelenik meg a közös munka, egymás kijavítása, az egymástól való tanulás a szövegalkotásban? „Nagyon sokat tanulok Lacitól, valahogy úgy érzem, hogy mi ketten próbálunk segíteni egymásnak. Ő is megmutatja, én is megmutatom az írásaimat és próbálunk valami használható tanácsokkal szolgálni, amit vagy elfogad a másik, vagy nem. De mindig van mit tanulni. Ha Laci például konkrét mondatok szintjén jön javaslatokkal, egyáltalán nem szokta a saját stílusát rám erőszakolni, hanem érzi, hogy én mit akarok mondani, és rávezet arra. Ennek ellenére pedig az még az én írásom marad” – foglalta össze Nagy Ildikó az ezzel kapcsolatos közös gondolataikat.

Nagy Ildikó Noémi és Demény Péter

Ahogy kanyargott a beszélgetés fonala, részletesebb bepillantást nyerhettünk Ildikó múltjába is. Az elsősorban műfordítóként dolgozó írónő nem csak az irodalom, de a zene által is szereti kifejezni magát, így szó esett arról is, hogy melyek e két művészeti ág közös nevezői, s egyáltalán hogyan hatnak egymásra az alkotás folyamatában. Életútja meséjéből azt is megtudhattuk, hogy a pályáját átszövő számtalan költözés milyen formában hatott írásaira és magyarországi letelepedésére. Lévén, hogy amerikai – kicsit lazább – kulturális közegben nőt fel, Ildikó számtalanszor tapasztalhatta, mekkora különbségek vannak például a történelem felfogása, vagy az ember és ember közti kommunikáció terén az amerikai és a magyarországi mentalitás között. Itt magyarázta a szövegeiben megjelenő humort, iróniát is, mondván: „Nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam.”

Az írás magánya, valamint a dráma és próza közti különbségek elől ez alkalommal is nehéz volt kitérni, a beszélgetés ezekbe az irányokba is elmozdult. Végezetül a nézőtérről érkező kérdésekre is válaszolt a két szerző, s mivel az eddigiekhez képest sokkal több érdeklődő akadt, a Garaczi Lászlóval és Nagy Ildikóval való találkozás ezen a téren is színes többletet hozott a Nyári Irodalmi Játékok történetébe. A következő rendezvényre szeptember 13-án a slam poetry jegyében kerül sor, a Látó és a G. Café vendégei ezúttal Závada Péter, Simon Márton és Pion István lesznek.