Szombat, 2019. szeptember 21.
MÁTÉ, MIRELLA napja
Menü

Köztér

Hétfő, 2015. március 2. | Farkas István

„Jelen lesz, ha tetszik, ha nem”


Vérre menő csörte zajlik Marosvásárhelyen Peti András helyi RMDSZ-elnök és Vass Levente között. Az áldozatok azonban nem ők, hanem a marosvásárhelyi magyarok, akiknek lassan herótjuk van ettől a fajta politizálásától. És igen, így egyre távolabb kerülünk – ha van ennél távolabb – a polgármesteri szék visszaszerzésétől. Vass Levente olvasatában erről szól a történet.
 
 
Két héttel ezelőtt Ön egy sajtókommünikében tájékoztatta a közvéleményt a marosvásárhelyi állapotokról. Ebben többek között azt rótta fel a helyi RMDSZ-szervezet jelenlegi vezetőségének, hogy a 2013-as tisztújítás óta nem történt meg az intézményes kapcsolatfelvétel az Ön által vezetett belső ellenzékkel. Pedig találkozó volt a két csapat között.
 
– Három egymást követő találkozónk volt. Az elsőn azt kértem, hogy legyen lehetőség arra, hogy a 14 kongresszusi hely felére a belső ellenzék küldhessen jelölteket. Ennek szimbolikus üzenete lett volna, és ugyanakkor megtörtént volna általa az intézményes kapcsolatfelvétel. A második találkozó témájaként a kommunikáció és a kommunikációs csatornáknak a letisztázását határoztam meg, azt kértem, szögezzük le, hogy hogyan és milyen formában tudjuk megalapozni a további intézményes együttdolgozást. A harmadik találkozó témája legyen az, hogy hogyan tudjuk csapatainkat együtt a munka mellé felállítani. Ennek keretében a március 15-i, postaréti rendezvényt már közösen szervezzük, és annak jeléül, hogy kétéves vita után megegyeztünk, a belső ellenzék egyik képviselője is szót kapjon. Természetesen azt is kértük, hogy a második, harmadik találkozó végén az új SZKT-helyekről, TKT-helyekről is hozzunk döntést.
 
Nem kértünk ügyvezető alelnöki helyeket, hiszen lejárt a mandátum több mint fele, a megválasztott elnök személyét nem kérdőjeleztük meg, 2013-ban ő választotta az alelnökeit, mi nem kitúrni akartunk senkit a helyről. Ha az elnök az együttdolgozás kapcsán úgy látta volna, hogy szüksége van alelnökökre, menet közben bármikor jelezhette volna. Ebből a meggondolásból mi azt mondtuk, korrektül viszonyulunk hozzájuk és ezt így kell továbbvinni.
 
Az első találkozón, a marosvásárhelyi RMDSZ-elnökkel az élen kijelentették, hogy nem létezik a belső ellenzék. A beszélgetésen szinte végig arról folyt a vita, hogy van-e belső ellenzék vagy nincs. A moderátorok segítségével tisztáztuk, megvan a belső ellenzék, jegyzőkönyvbe van véve, ettől a perctől kezdve ez a kapcsolatfelvétel két év után, megtörtént. Az a tény, hogy mi itt beszélgetünk, az is azt bizonyítja, hogy mi létezünk, van egy elégedetlen csoport, amelynek a kérdése az elmúlt két évben nem oldódott meg.
A nyilatkozat megírásának két oka van. Egyrészt azért, mert az egyeztetési folyamat teljes csődöt mondott január végére, másrészt azért, mert a két évvel ezelőtti, antidemokratikus választásokra valamilyen formában emlékeztetnünk kellett a marosvásárhelyieket.
 
Ön nem első alkalommal teszi szóvá azt, ahogyan lezajlott a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet két évvel ezelőtti tisztújítása. Ugyanakkor azt sem rejti véka alá, hogy elégedetlen a helyi szervezet eredményeivel. Ha 2013 februárjában másképp történnek a dolgok, akkor nem lett volna a mostani levél, illetve perpatvar?
 
– Nézze, 2013 február 12-e előtt a belső ellenzék is jónak tartotta az újraszervezést, SZKT-képviselőként én is megszavaztam ezt. De a politikában nagyon nehéz egy ilyen önkényesen megszervezett választás eredményét elfogadni és elfogadtatni. Ha mindig arra kell visszatérnem és magyaráznom, hogy itt mi nem volt rendben és nem tényként kezeljük ezt, nem léphetünk előre.
 
A választási eredményt hitelesítette Kelemen Hunor. Azon az SZKT-n Ön sem tiltakozott.
 
– Igen, a választás után azt mondtam, elfogadom a megválasztott elnököt. De ha emlékszik, tiltakozni tiltakoztam, majd azt is hozzátettem, hogy várjuk az intézményes kapcsolatfelvételt.
 
Ha jól értem, lejárt a három találkozó, konkrét eredmény azonban nem született…
 
– Itt két lehetőség van. Az egyik, hogy megyünk előre ugyanezen az állásponton, és majd a választásoknál fogunk valamit csinálni, a másik lehetőség pedig, az, hogy közösen elkezdünk szervezeti struktúrát építünk. De a városi RMDSZ-nek kell eldöntenie, hogy mi legyen, ugyanúgy, ahogy eddig is nekik kellett volna dönteniük. Mert mi nem fogunk várni. Meddig kellene várnom? Amíg feldarálnak?
 
Azt mondja, hogy nem fognak várni. Mire készül?
 
– Én politizálni akarok és fogok. Jelen leszek, ha tetszik nekik, ha nem. Nem megyek el úgy, ahogy elvárnák, ahogy elmentek egyesek. Mi változott az elmúlt három évben? Mi változott 2012 márciusától, mióta engem vakvágányra tettek? Van nagyobb bizakodás? Van kemény politikai konfrontáció? Mert a politikát ezért játsszák, nem mikulásfutásért, farsangi mulatságért, március 15-i rendezvényért. A politizálás azt jelenti, hogy magas szinten konfrontálódunk. Mert az emberek nem azért szavaznak nekünk bizalmat, hogy belesimuljunk a tájba, hanem azért, hogy a kompromisszumokat megtalálva és felvállalva, helyettük megvívjuk a harcot.
Én nem látom most ezt a konfrontációt, nem látom azt, hogy miért politizálunk Marosvásárhelyen. Nincs épkézláb gazdasági elképzelés arról, hogy hogyan hozunk létre munkahelyeket. És itt ne várja senki, hogy ötleteket adjak a jelenlegi vezetőségnek úgy, hogy nekünk nincsenek pozícióink. De egyébként nem látom azt sem, hogy olyan politikai vezetés lenne most Marosvásárhelyen, amelyekkel ezeket az ötleteket érvényesíteni tudnánk.
Politikai határozottság és béke kell. Akkor lehet fejlődni. Ezekről kellett volna beszélni azokon a találkozókon. Nem az a kérdés, hogy a 14 kongresszusi helyből adnak-e nekünk vagy sem, nem az kérdés, kapunk-e két alelnöki helyet akkor, amikor nem is kértünk. 
 
Azt mondta Ön, hogy politikai pályán marad, ha tetszik ez, ha nem. Értsem úgy, hogy a jövőben esedékes helyhatósági választások előtti helyezkedésről van most szó?
 
– Ha a belső ellenzékből 15 embernek komoly döntéshozatali helyeket tudunk szerezni, amivel konfrontálódni tudunk a marosvásárhelyiek érdekeiben, az érdekeinkben, akkor bármire hajlandó vagyok. Ha az én személyemmel van probléma, engem nem akarnak elfogadni, mert úgy gondolják, hogy jobb ember is van közöttünk és kimondják, hogy én ne legyek, vagy még ne legyek, nyitott vagyok a tárgyalásra. De ismétlem, politikusként is képzelem el az elkövetkezendőkben a tevékenységemet. A lehetőségekhez, a feladatokhoz mérten a második vagy első szakmámként, hobbimként, döntse el mindenki, hogy melyik az erősebb ebben a kérdésben.
 
Akár Peti András jelölését is elfogadná?
 
– Itt nem erről szól a történet. Ne fogjuk a szekeret a lovak elé. Egyelőre annyi történt, hogy TKT-határozat van a belső ellenzék létezéséről. Ezt, bár több évet vett igénybe, sikerként könyveljük el, viszont nem elégszünk meg ennyivel. Tovább kell lépnünk. El kell érnünk a közös asztalhoz, amelyen nincs hatalom és belső ellenzék, csak egyének vannak, akiket nem bélyegeznek meg azért, mert bátran kimondanak valamit. Mert ilyen emberekkel lehet a konfrontáció irányába húzni a közösség szekerét. Sokkal okosabban, mint ahogy most teszik.
 
 
Az Ön részéről ezek után is maximális a nyitottság a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet irányába?
 
– Ettől a perctől fogva úgy gondolom, olyan feltételek között, hogy nem kérem, hogy közülük bárki is elmenjen, és minden sérelmemet, ami az elmúlt időben történt, elfeledettnek veszem én hajlandó vagyok bárkivel leülni az asztalhoz. És a marosvásárhelyi magyarok érdekeiről beszélni, nem holmi olcsó szlogenekkel. A civil szférának átadni bizonyos feladatköröket, amiket politikailag nem lehet még megoldani, de a civil szféra ébren tudja tartani a lángját. Ismerjük ezt a munkát. Ébren tartjuk az ellenzékiségnek a lángját, másság lángját, a konstruktív kritizálásnak a lángját. 
Én elfogadom őket és várom, hogy ez valamilyen formában konkretizálódik. Azt tapasztalom azonban az RMDSZ-ben, hogy a mostani marosvásárhelyi vezetőség megpróbálja elfoglalni Marosvásárhelyen a kulcsfontosságú pozíciókat. Legyen ez tévé, legyen ez rádió, legyen ez éheztetett újság. Az erőforrásokat megpróbálják saját belső köreikben szétosztani, és ebbe nem engednek be olyanokat, akik esetleg többletet, plusz értéket hozhatnának ebbe a dologba. Az emberek véleményét mondjuk, amikor azt kérjük, hogy ne legyen ilyen Marosvásárhelyen. Ne legyen olyan, hogy szűk, zárt csoportok dönthetnek fontos kérdésekről, éveken keresztül. Legyen egy természetes vetésforgója a politikusi létnek. 
 
Itt Ön folyamatosan többes szám harmadik személyben beszél. Konkrét számok vannak e mögött vagy így tevődik fel egyáltalán a kérdés?
 
– 690 ember aláírása 269 ember jelöltállítása 2013 februárjában semmit nem jelent? Az államfőválasztásokon 15 ezren szavaztak az RMDSZ jelöltjére Marosvásárhelyen. A 690 ennek közel öt százaléka, annyi, amennyi a parlamenti bejutási küszöb. Egy kisebbségi pártnak ennyi emberre nem figyelni, felelőtlenség. Ezt a szőnyeg alá söpörni és azt mondani, hogy minden rendben van, nagy hiba.
Nem hiszem, hogy magyarázkodnom kellene, hogy ki van a hátunk mögött. Mi érezzük az emberek támogatását. De pont azért, hogy kiegyezés születhessen, és ne kelljen egy másik utat válasszunk, nem adtunk nagygyűlésszerű keretet az elégedetlenségünknek, amivel meggátolhattuk volna az intézményes együttdolgozás lehetőségét.
Arra a kérdésre, hogy ki van a hátunk mögött én azzal a kérdéssel válaszolnék, hogy „és ki van az RMDSZ háta mögött? A 15 ezer magyarban a mi felelős embereink is ott vannak.”
 
A beszélgetésünk elején említett kommünikében Önök úgy fogalmaznak, hogy „jó évvel a 2016-ban esedékes helyhatósági választások előtt, a marosvásárhelyi RMDSZ Belső Ellenzékeként ismert kör újraértékeli eddigi konstruktív ellenzéki viszonyát” és a közeljövőben újra döntést hoznak a szövetséghez fűződő viszonyukról és polgármester választásokkal kapcsolatos stratégiájukról is. Értelmezhető ez fenyegetésként, amelyben arra utal, hogy átáll az RMDSZ ellenzékeként létrejött pártokhoz?
 
Figyeljen. Azok után, hogy a polgármesterjelölésnél nem engedték mellettem kiállni az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetét és egy-két tisztelet miatti kivétellel ellenzék vagyok a régieknek, a parlamenti választásokon az RMDSZ jelöltjeinek kampányoltam, az európai parlamenti választásokon, illetve az államfőválasztásokon szintén a tulipánt nyomtam, azok után hogy országosan platform-elnök is vagyok, kell erre válaszoljak? Az én politikai színem nem megkérdőjelezhető. Az én politikai színemhez nem fér kétség. Az viszont, hogy a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezettel való intézményes kapcsolatomon változtatni kell, az tény. És minden politikai eszközt fel fogok használni annak érdekében, hogy ez megtörténjen. Én bízom abban, hogy ez meg fog történni, le tudunk ülni az asztalhoz és meg tudunk egyezni. 
Az én olvasatomban a kisebbségi politizálásban csak egy lehetőség van. Ugyanannál az asztalnál teljesen egyenrangúként közös megegyezéssel ma ő vezet, én ülök az első sorban, elmondhatom a véleményem, de közös döntés alapján együtt dolgozunk, holnap pedig lehet, hogy az én soraimból lesz ott valaki. De ha jól mennek a dolgok, nincs olyan, hogy én vagy te, hanem közös ügyek, és közösségi érdekek vannak. És ezeknek kell érvényt szereznünk úgy, hogy a kéréseink és megvalósításaink minél közelebb kerüljenek egymáshoz.
 
Fotók: Csonka Helga