Péntek, 2020. augusztus 14.
MARCELL napja
Menü

Köztér

Vasárnap, 2013. augusztus 4. | Lokodi Imre

Jelentés az ókorból


Aha, most már értem, mitől törött el háromszor vagy négyszer az én ekém, szól a parasztember a Limesen, és a titok megfejtése megért neki annyit, hogy tarkójára tolja a kalapot. Elképzelhető, a közel kétezer esztendő még akasztott el jó néhány ekét és szántóvetőt a felszíntől  alig arasznyira mélyen, de hát a parasztember most kell kiakadjon, hogy látja, miféle talajszínt alá rejtőzött világot taposott ő eddig.  Emberünk később megint csak a tarkójára tolja a kalapot, úgy gurítja le a pohár áfonyást, mint egy  valóságos várúr, dülőjében ugyanis a régészek várromot piszkálnak, úgyhogy látom, adag büszkeségre csakis féldeci áfonya következik.

Hetekkel ezelőtt a faluban az a szóbeszéd járta, hogy ásnak, ki hitte volna, hogy attól errefelé mivé fejlődik a kis hír, amit tovább fejleszteni helyi szinten természetesen a reggeli tejesasszonyok dolga. Mondták, hogy valamikor augusztus elején Mikházán időutazás lesz vagy mi, de ki érti azt, ki is értené? Hogy római katonák masíroznak az alszegen, hogy meg lesznek idézve az istenek, hogy prefektust temetnek, hogy szenátoroktól rabszolgákig mindenki felvonul, ott lesznek a szarmata barbárok, és borok, és fáklyák, és kardcsörgés, és halálhörgés, és valami szüzek is.

Aha, Vesta-szüzek, mondja egy okosabb, mire az asszonyok, akik egy más világból való  ferences  templomban Liziői Szent Terézt ábrázoló festmény alatt rózsafűzért morzsolnak, tátják a szájukat.

Ha a falu határában anno Castrum állt, akkor mindenekelőtt jöjjön elébb a tudomány.

A Maros megyei római határszakasz (limes) kutatása során felmerül a védelmi vonalhoz tartozó lelőhelyek megőrzésének és bemutatásának a szükségszerűsége. 2012-ben a Maros Megyei Múzeum elindította a RÓMAI LIMES ÚTVONAL projektet, melyet a Nemzeti Kulturális Alap Adminisztrációja (AFCN) és a Maros Megyei Tanács finanszírozott. A projekt célja a Maros megye területére eső limesszakasz új lelőhelyeinek beazonosítása, illetve a már ismert lelőhelyek alaposabb feltérképezése terepbejárás, légi régészeti és geofizikai kutatások.

Dombok, gladiátorok, szervezők

A Maros megyei limes szakaszon három segédcsapat tábor ismert (Marosvécs, Mikháza és Sóvárad), melyek szomszédságában települések (vicusok) jöttek létre, ahol a katonák hozzátartozói és a szükségleteiket kiszolgáló kereskedők és kézművesek telepedtek le. A táborokat a limes út kapcsolta össze, lehetővé téve a katonaság ellátását és a csapattestek gyors mozgását. Az itt állomásozott katonák feladata volt az ezzel párhuzamosan haladó határ védelme, amit egy komplex őr- és jelzőtorony rendszer, valamint völgyzáró gátak kiépítésével valósítottak meg.

Volt miből kiindulni hát, és van, ami sodorja az esményt, neve Csűrszínház. Előbb Pánczél Szilamér projektvezető és Soós Zoltán múzeumigazgató – mindketten régészek – gondolják ki a haditervet, s terítik ki Szélyes Ferenc színművész asztalán, hogy felvonulna Mikházán a gyulafehérvári XIII. légió, legyen a falunak autentikus római napja is. Szélyes azt mondja: tudós uraim, örömmel, elé ásót, kapát, tudományt.

Auguszus 3-án kora délelőtt valahol légiós katona kürtbe fúj, dob pörög, latin vezényszavak fűszerezik fel a hangulatot a lacikonyhák környékén, zümmögnek az élesre töltött kamerák, kezdődik hát az időutazás, felszállás! Még egy kis prózai rész, Pánczél Szilamér főszervező elmondja, hogy legalább hetven régész tartózkodik a faluban per pillanat, a Csűrszínház udvarán totális nemzetköziség, angol, német, magyar, román nyelven mennek a szövegek, itt vannak a humboldi, a kölni, az erfurti, a budapesti (ELTE, műszaki), a pécsi, a kolozsvári (Babeş–Bolyai), a marosvásárhelyi (Petru Maior) egyetemek régész hallgatói, gyakorló kutatók, tudományos munkatársak, valamennyien beöltözve antik Róma katonai pompájába.

Szélyes Ferenc antik változata

De előbb a házigazdáé a szerep, Szélyes Ferenc megmutatja, hogyan lehet a tunikát a székelyharisnyával egyeztetni, ami Szélyesnek sajátosan (fársángi módra) és vitathatatlanul sikerül. 

Eközben gyűl, sokasodik a birodalom népe a Csűrszínház udvarán, Nicoleta Man, a megyei múzeum régészeti osztályának vezetője elmondja, a régészeti ásatás országos jelentőséggel bír, s ha a helszín adott, és ha  már napfényt lát, az ő dolguk nem más, mint feleleveníteni a Castrum hajdani életét. Reményeink szerint a mikházi ásatások színhelye nemsokára nagyon nagy turisztikai látvány lesz, teszi hozzá. Pánczél Szilamér a diákok javára írja az önkéntes munkát is, megelőlegezi, hogy évente folytatnák a kutatást és azzal együtt a római fesztivált.

A XIII. Gemina Légió a tűző nyárádmenti napon

Indul is a menet, elől a légiós katonák (Virtus Antiqua, Kolozsvár; Apulum Reenactment, Gyulafehérvár), őket követik a szenátorok, majd  a gladiátorok, jönnek továbbá a szarmata barbárok, polgárok, rabszolgák, végül a szájtátók. A várban (dülő neve) rituális fegyverszentelés, füsttel operál az istenek embere, és szertartás után szabad a terep, akárki megnézheti a Castrum nyomait. Élmény. Elnézzük a kis síkságot, itt állomásozott ötszáz római katona, és mintegy ezer fős civil közösség.

Már majdnem délidő, a bámészkodó nép árnyékba vonul, az arénában előbb páncélokon csillan a fény, majd a gladiátorokat szabadítják egymásra, egy asszony eltakarja szemét, az istenért, itt vér ne folyjon, és vér csakugyan nem folyik.

Hamvasztás, gyászszertartás római módra

Miközben a helyi folklórt hallgatom, bejelentenek egy pompás temetési szertartást. Titus Varenius Tudeus prefektusnak több élete van, neki több halálra futja hát, eljátszák nekünk a nagy államférfi, az előkelő olaszországi család tagjának elhamvasztási szertartását, ami pontosan leírt ókori ceremóniát  hoz vissza a távoli múltból. És akkor vissza az élő folklórhoz, valaki mondja, hogy a Castrum környékén van, ahol erősen döng a hely, valami titkot rejt a mélység; van, aki pompás római borokról beszél, mert az holtbiztosan pincehelység lehet; más visszajáró szellemekről tud, amióta halotti urnát tartanak egy parasztházban, és nem kell senkinek a tartalom.

Gladiátorküzdelem

Eközben a folyamatos katonai bemutatókat a római hétköznapokat megidéző műhelytevékenységek színesítik, ugyanekkor nyitja meg kapuit a mikházi katonai tábor és település 2004, 2011–2012. évi ásatásaiból származó római leletanyagot bemutató, Rómaiak Mikházán című kiállítás. A nap folyamán sokan részt vesznek a római tartományok lakosainak mindennapjain: mozaikkészítés, kerámiaművesség, kőmegmunkálás, színház, fodrászat, szabóság, konyha, cukrászda, társasjátékok, borászat, rabszolgavásár.

A szervezők, a vendégek úgy mentek el, nem vitás, jövőben ugyanitt.

A rómaiak már a kukoricásban vannak

A fesztivál közvetlen hozadéka. Éled a régészet iránti érdeklődés

A meleg fokozódik. A légió gyorsított ütemben vonul árnyékba

Így már más