Szerda, 2020. szeptember 30.
JEROMOS napja
Menü

Köztér

Vasárnap, 2012. december 9. | Szabó Ádám

Kaffogással búcsúzott idén a Látó


„ihózz, hígadj hős faragónia
lesz protokolbász nem kell sorba állni
übü atyánk bő parlagi gyagyában
silingő södlin jödlizik tova”

Übüper utazása Micsináljunkban (részlet)

Vida Gáborral kezdődött, KAF-fal végződött a Látó Irodalmi Játékok „debütévadja”. Szombaton este újra, tizennegyedszerre is megtelt a G. Café, ezúttal pedig egy második személy általi felkonferálásra sem volt szükség, saját megzenésített versei vezették fel Kovács András Ferencet, A víz szakad, a cső marad című felolvasóestjén.

Szavazónap környékén még azt is foglalkoztatja a politika és a közélet, aki általában messziről elkerüli az ilyen témákat. S talán Kovács András Ferenchez sem az aktuálpolitikai kérdéseket társítjuk, ezért is volt érdekes meghallgatni tegnap este, hogy mi és hogyan csapódik le egy költő fejében erről, a művészeket ritkán megihlető állapotról, közegről, kérdéskörről. Mi jut eszébe a választásokról, kunokról és „madzsarokról”, cukros-édes Erdélyről és Trenszi-Trenszilvéniáról.

KAF márpedig körbejárja ezeket a kérdéseket, minden oldalról megszemléli és vitatja, a vizsgálgatást pedig a nyelvvel kezdi és a nyelvvel végzi. Idén volt már Slam Poetry a G.-ben, és hasonló hangulat, szövegezés, fiatalosság jellemzte a tegnap esti felolvasást is. Volt itt minden: lelkesült szavalás, virtuóz szóviccezés, sőt, több ízben dalra is fakadt a költő. Olvastunk és olvasunk majd ezután is KAF-ot, azonban így, élőben nem sokszor hallhatjuk őket. És bizony ezek a versek előszóért kiáltanak. Egyetlen színész sem tudta volna olyan őszinteséggel, maró gúnnyal, (ön- és egyéb) iróniával megszólaltatni Jack Cole-t, Überallesbaden embereit, és a többi „kaffi” alteregót.

A felolvasás másfél órája hamar elrepült, KAF egy profi fellépő magabiztosságával válogatta össze „műsorát”, pedig az ő munkásságából nem lehetett könnyű mindössze ennyit kiválasztani. Figyelmeztette is az utókort a fellépő, hogy ne írjon annyit, mert túl sok gyűlik majd fel. Az előtte tornyosuló kötetek, lapok, a Szabó Róbert Csaba által „felkevert” dalok, zenék mind tanúskodtak az életmű nagyságáról, a közönség tapsa pedig a „minőségéről”.

A költő kisugárzása mindenkire hatással volt, ragadtak a rímek szombat este a G.-ben, sokáig zengtek a hallgatóság fülében, fejében KAF sorai, sorvégei, dallamai. Az estet KAF a november 7-ikén elhunyt Vallai Péter színművész emlékének dedikálta, aki a legtöbb kortárs erdélyi és magyar író szövegének adott hangot pályafutása során.

Januárig várnunk kell az újabb Irodalmi Játékokra, jövő héten, december 15-én viszont a Látó kiosztja idei nívódíjait, amelyet a lapban idén közölt szerzők kapnak, Balla Zsófia vers, Király Kinga Júlia próza, Kántor Lajos esszé és Korpa Tamás debüt kategóriában érdemelte ki az elismerést. Ezzel vigasztalódunk, amíg újra megtelik a G., és újra élvezhetjük a kortárs irodalom alakjaival való találkozást.

Addig is a víz szakad, a cső marad. 

(Fotók: Látó, Facebook)