Szombat, 2019. május 25.
ORBÁN napja
Menü

Köztér

Kedd, 2014. december 23. | Farkas István

Kommunista Jézuska, Télapó ruhában


Posztmodern társadalmunk egyik mellékhatása a sokszor évezredes ünnepeink átalakulása, kiüresedése. Ez alól a természetesnek tekintett folyamat alól a kereszténység legszentebb ünnepe sem kivétel – és ezt mindenki érzékeli a saját bőrén. Az 1989-es forradalom (és rendszerváltás) kerek évfordulóján igencsak aktuális arról beszélni, hogyan lett a karácsonyból fenyőünnep. Az írás a Közérdek decemberi számában jelent meg.
 
Vörös karácsony címmel szerveztek beszélgetést a Teleki Tékában arról, hogyan alakította át, próbálta meg kisajátítani a kommunista hatalom antiklerikalizmusa Jézus születésének ünnepét, hogyan próbálta kitörölni a naptárból és a mélyen gyökerező társadalomi beágyazottságábólezt az ünnepkört. Bustya Dezső nyugalmazott református lelkipásztor és Novák Csaba Zoltán történész aBeszélő könyvek elnevezésű est meghívottjaiként idézték fel személyes élményeiket, illetve a párt főideológusainak szellemi termékeit.
 
Szeretet a szegénységben
 
A második világháború vége a szegénység kezdetét jelentette Marosvásárhelyen is, ahol az embereknek nagyon sokáig az előző évek tartalékaiból kellett élni. „Évekig ugyanazokat a díszeket, gömböket használtuk. Nem voltak ajándékok, déli gyümölcsök édességek. Olyasmi került a fa alá, amit amúgy is meg kellett volna venni. Szaloncukrot se lehetett egy idő után kapni. Meg kellett őrizni a gyertyákat és a többi, karácsonyfához tartozó kelléket” – idézte fel gyerekkora karácsonyát Bustya Dezső, hangsúlyozva, a lényeg a családi együttléten, a meghittségen, a templomi ünnepségen volt. „Ezeknek az éveknek az ünnepeire nem a szegénység nyomta rá a bélyegét, hanem a meghittség, az ünnep emelkedettsége” – fogalmazott a nyugalmazott alsóvárosi református lelkipásztor.
 
 
Az új világ szentségtelensége
 
Bár 1945-48 között volt egy átmeneti időszak, amely egy olyan világot nyitott meg, amelyben az egyház főellenségnek számított. Egy keresztény világból a társadalom, akarata ellenére,egy felülről diktált, vallásellenes világbacsöppent. „A kommunizmus totalitárius diktatúraként működött nem elégedett meg a politikai hatalom gyakorlásával, az emberiség teljes megváltoztatását tűzte ki céljául, ennek a megvalósításában pedig az egyik akadály az egyház, a vallás volt” – magyarázta Novák Csaba Zoltán. Amikor Romániában a kommunista párt teljes mértékben átveszi a hatalmat, a karácsony helyett egy több napos ünnepségsorozatot próbálnak meghonosítani. „1947-ben jelenik meg Mos Gerilă, Télapó, Fagy apó, aki gyakorlatilag az ajándékot hozó Jézuska szerepét hivatott átvenni” – mondja a történész, aki szerint először a gyerekek világában volt érzékelhető a változás.A karácsony kiüresítésére tett kísérletben azonban sokkal meghatározóbb volt a december 21-re eső Sztálin születésnap. „Egy fordított világkép került előtérbe, mert miközben karácsonykor azt láttuk, hogy mi kapunk ajándékot szüleinktől, nagyszüleinktől, addig most még a kis elemiseknek is valami ajándékot készíteniük Sztálin elvtársnak, amit tehervagonok szállítottak Moszkvába” – magyarázta Bustya Dezső.
 
Börtönévek meghitt karácsonya
 
Az ’50-es évek több erdélyi értelmiségi számára kemény börtönéveket jelentettek és a rácsok mögül karácsonykor sem volt kimenő. 
„Kolozsváron nyolcan voltunk egy kis cellában. Az őrök dörömbölése kíséretében elénekeltünk néhány karácsonyi éneket, majd a csontszilánkokból, kenyérbélből vagy zsákvászonból készített ajándékot cérnán küldözgettük ismert vagy ismeretlen rabtársaknak” – idézte fel a kolozsvári fogházkarácsonyt a nyugalmazott lelkipásztor. Elmondása szerint Dobrudzsában már „karácsonyibb” volt a hangulat december 24-én. „AFélsziget nevű munkatáborban deszkából fenyőformát fűrészeltünk, zöldre festettük, üveggyapottal beszórtuk, és így megvolt a karácsonyfánk. Legmeghatóbb élményem, hogy egyik rabtársunk 100 szál cigarettát kapott otthonról, és este mindenki ágyára letett 2-2 szálat.”
 
 
A hitoktatás ünnepi diadala
 
A’60-as években taktikai szemléletváltás állt be, az ’50-es évek nagy tiltásai után – 1989-ig a kényszerű együttélés időszaka következik. A pártvezetés megtűri ugyan az egyházakat, de különböző eszközökkel megpróbál befurakodni, és belülről bomlasztani. A gyerekek azonban misszionálták a szülőket, az alsóvárosi kis imaházba például hosszú sorokban állnak a gyerekek.A ’80-as évek végén egyre nehezebb volt ünnepként megülni a párt által elnézett karácsonyt. Egyre nehezebb volt az emberek élete, az általános életszínvonal gyengült, az élettér beszűkült. A rendszerváltás előtti években Marosvásárhelyen is megünnepelték a karácsonyt, de valahol ezekre a karácsonyokra is jellemző volt az évről-évre átmenekített szaloncukrok, bronzzal bemázolt dió vagy eugénia látványa.
Fotók: László Lóránt