Hétfő, 2020. február 17.
DONÁT napja
Menü

Köztér

Vasárnap, 2013. január 13. | Molnár Bea

Látó 2013: Horváth Péterrel a Gében


A Látó Irodalmi Játékok 15. estjén Horváth Péter íróval, rendezővel találkoztunk. A vásárhelyi Színművészetiről toppant be a kocsmabeszélgetésre: helyfoglalás, mikrofonpróba, és Láng Zsolt már kérdezett is. Beszélgettek az alkotási folyamatról, a Bogárvérrel című regényről, blöffölésről. Közben fel-felvillant a középkor díszletében Nyulacska személye, és nem utolsó sorban maga Horváth Péter is.

Fontos-e megismerni az írókat, alkotókat? A bécsi kalapos dámákat 90-ben olyannyira érdekelte Freud háza, hogy tömeggé alakulva látogatták a helyszínt – döbbenet, melyet Láng Zsolt tapasztalt. Horváth Péter szerint néha megtörténik az, hogy egy-egy könyv esetében nem magát az alkotást olvassa/olvassuk, hanem az írót. Olvassuk, hogy ő éppen tehetségtelen. Vagy tehetséges. Tom Sawyerből kiérezhető, ahogyan az izgalmas, kalandos rész után egyszer csak negyven sikár oldal következik, és akkor „látom, hogy nagyon jó, nagyon ott van a mese, de egyszer csak jön negyven sivatagi oldal, és ott érzem a palit, aki azt gondolja, hogy jézusisten, le kellene adni holnapra a folytatást, semmi az ég világon nem jut eszembe, megfájdul a fejem, nem jó a csajjal, akivel élek, valami nagy baj van… és ez érezhető” – meséli Horváth Péter. Ilyenkor átüt a szerző állapota, hangulata, emiatt természetes, hogy némileg érdeklődni kezdünk iránta, meg szeretnénk ismerni.
Ilyen értelemben fontos, mert késztetést érzünk belesni a könyv szoknyája alá, meglesni, hogy ki rejtőzködik ott, aki azt írta. Sosem az életrajzi adatokon van a hangsúly, hanem azokon a kisebb részleteken, amelyek érthetőbbé, világosabbá, esetleg árnyaltabbá teszik (tudnák tenni) egy könyv tartalmát.

Láng Zsolt és Horváth Péter

Ihlet, alkotási folyamat. (Ó, előleg!) Előleg és határidő. „A cinizmust félretéve, ha az ember úgy határoz, hogy ő írni fog, ezzel tölti az élete nagyobbik részét, ez az igazi kedvtelése, hogy ír, akkor nincs olyan, hogy ihlet vagy mit tudom én micsoda, hanem felkel szépen reggel fél ötkor, odaül a gép elé, és ott valami lesz. És akkor is lesz valami, ha nem lesz semmi.” – részletezte. A könyv írja önmagát (?). Esterházy szerint semmit nem szopik az ember az ujjából. A személyes tapasztalatoknak, történeteknek mindig közük van a könyvhöz.

Le kell ülni, gondolkozni kell. Megpróbálni megérteni, hogy mi a bánat akar a papírra kerülni. Továbbá: azt olvasni, ami a papíron van. Saját magunk szerkesztőjeként eljutni odáig, hogy „édes öcsi, hát ez hülyeség, ez nem jó, itt vigyázzál”. „Nem vagyok istenhívő ember, mégis azt érzem, mintha engem valami odalökdösne. Vagy megszólítana. És akkor nekem rettenetesen kell figyelnem, hogy alkalmas legyek arra, hogy ezt a valamit megértsem, és próbáljam a szakmai ismereteim segítségével leírni. Én körülbelül így dolgozom.”

Írói honlap. Semmit nem tudunk meg. „Azt megtudjuk, hogy három feleséged volt” – hívta fel a figyelmet Láng Zsolt.

„- Ez érdekes… hogy három feleséged volt.
- Ez több mint érdekes.”

Az írók is haladnak a korral. Megtanulják, hogy mi az a Facebook és mi az a honlap. Aztán elkezdik, de rögtön be is fejezik. A Horváth Péteré inkább családi albumra emlékeztet, szerepelnek benne a szülei, nagyszülei, gyerekei. „Azért fontos, fontos volna… mert, ha rá akarunk keresni valakire, az internet egy nagyszerű csapása a világnak” – mondta.

Bogárvérrel: farkastorokkal született főhős, Nyulacska. Selmecbánya. Az író M.S. mesterről szeretett volna írni, körülbelül negyven évvel ezelőtt. A németek azt gondolják, hogy német festő volt, jöhetett volna akár Románia felől is, de a magyarok nagyon szeretnék, hogyha magyar volna. Elhatározta, hogy kisregényt ír M.S. mesterről, amelyben egy félkegyelmű gyerek, hiányos információk birtokában fogja elmesélni a történeteket. Félkegyelmű lévén, megbocsájthatók a tévedései, így magát a szerzőt semmiféle vád nem érheti: „ha ő azt mondja, hogy a főtéren állt a templom, de nem ott állt, nyilván hülye, de engem, Horváth Péter nagyszerű szerzőt ezért nem fognak felelősségre vonni, hiszen ő azt mond a lükeségével, amit akar”. A kisregény gondolata mellett egy alapos kutatási munkát igénylő regény ötlete is megfogalmazódott az íróban. Így lett aztán a kisregényből regény, („kicsesztem magammal, mert kénytelen voltam bizonyos dolgoknak mégis utánanézni”), életre kelt Nyulacska, a farkastorokkal született gyerek.

Nem történelmi regény. Semmilyen nagy történelmi kataklizma vagy esemény nem játszódik le a könyvben, aminek a hitelességét számon lehetne kérni. Bár a regény blöffökkel van tele, utólag nagyon sok igaznak bizonyult. A beszélgetés közben is fény derült egy-két ilyen esetre, tehát valóban szerencsés a szerző: bármit leír, „megtörténtté alakul”.

„Például, az én hősömet elküldték dolgozni, és közben híreket hozni. Hát mit csináljon ez a gyerek? Azt kellett mondania, hogy szart kimerni jött, majd elteregeti trágyaként. És ehhez képest két héttel utána olvasom, hogy ez a foglalkozás 1470-ben született. És akkor azt mondtam, hogy az istenek kegyeltje vagyok, bármit írok, az úgy van” – osztotta meg a közönséggel az író.

A Bogárvérrel a magyar rózsa neve? Az Eco Rózsa nevénél ez a könyv jobb. „Eco egy fantasztikus tudású ember, de a könyv egyszer csak unalmassá válik az én számomra” – vallotta be Horváth Péter. Nem olyan jó író ő, mint amilyen hihetetlen jó történész. A Bogárvérrel sokkal személyesebb és drámaibb. Ott van az a kisfiú, aki elkezd nyomozni saját múltjában, de ezt sem a nyomozás miatt teszi, mivel egészen más a feladata.
A kis dolgok miatt valóságossá válik a könyv világa. A fiút az asztal alatt tartják a kutyákkal, csontokat dobnak neki, éhezik, állati sorban van. Majd találkozik egy kecskével, és arra gondol, hogy ő is szívesen meghúzná a tőgyét, hogy jóllakna, hogy annyit enne, amennyit csak bír. A szarkimeréses jelenet úgyszintén valóságossá teszi: érezni lehet a szagát, a bűzét. Ráadásul bele is kell merülnie, tehát még a rettenetét is érezni lehet. Ezek fontosabbak, mint maga a történelmi háttér. Horváth Péter szerint a középkor csupán a könyv díszlete.

„Bármilyen ijesztő is, ez a könyv rólam szól. Érdemes-e élni? Ilyen kérdéseket az ember utoljára tizenöt évesen tesz fel a kocsmában a barátainak, utána jól berúgnak és nem tudják megkefélni a szomszédlányt. Attól kezdve ezek a kérdések nem szalonképesek, vagyis lehetetlenek. Nem szalonképes azt kérdezni, hogy miért ülök én egyáltalán a valagomon”. Ismerjük a középkori körülméyeket. De egyszer csak megszületik az önálló ember, akinek eszébe juthatnak dolgok. Aki választhat lehetőségek között. Az író szerint ez az a kor, amelyben olyan kérdésekről lehet beszélgetni, amelyekről ő szeretne akár a gyerekeivel, akár a feleségével, barátaival vagy önmagával. Ezért éppen a középkor, ezért a kérdéseket és válaszokat kereső Nyulacska.

Végezetül pedig felolvasás: a disznófalat árulkodik a disznóról. Nyulacska kisjézust rajzol testével a hóba, csoda történik, hóvirágok és ibolyák nőnek a helyén. (Cortázar: „Olyan, mint egy virág”.) Isten feküdt oda?

(Fotók: Látó szépirodalmi folyóirat, Facebook)