Szerda, 2020. szeptember 30.
JEROMOS napja
Menü

Köztér

Vasárnap, 2013. december 8. | Jaszenovics Lilla

Látó nívódíjak, 2013


Idén, 22. alkalommal került sor a Látó szépirodalmi folyóirat nívódíjainak kiosztására. Szombaton, december 7-én, a Bernády házban vehették át díjaikat azon tehetségek, akiket az idei lapokban publikált szerzők közül választott ki a Látó szerkesztősége. Sőt, még meglepetés is volt!

Emígy esett meg hát, hogy André Ferenc debüt-, Dimény Lóránt próza, Mihálycsa Erika szintén próza-, és Zoltán Gábor esszékategóriában vehették át elismerésüket. Plakettjeiket, mely Hunyady László szobrászművész keze munkája, és a díjjal járó pénzösszeget.

Zoltán Gábor, Dimény Lóránt, Mihálycsa Erika, André Ferenc, Demény Péter és Kovács András Ferenc

Kovács András Ferenc, költő, főszerkesztő köszöntötte az egybegyűlteket. Vásárhelyt egy befogadó városnak nevezte, hisz a lap szerkesztői közül szinte mindenki máshonnan származik. Később átadta a szót Demény Péternek, hogy megtartsa az első laudációt.

Az idei költészet- díj André Ferencet illeti. Demény egy Márai naplórészletet parafrazál, amelyben az író felesége, Lola mutatja egy reggelen, hogy az előző este csempére hullt parányi porcukrot ellepték a hangyák. Vajon hogyan szimatolják ki a kis állatkák a cukrot a hatodikon? Ő is egy ilyen hangyának érzi magát, amikor megjelennek a tehetséges emberek előtte. Andréra egy gólyabálon figyelt fel, ahol a fiatal slammer, költő egy magyar népmesét „szinkronizált”. Kivetítettek egy részt, hang nélkül persze, majd megkérték az elsőéveseket, tolmácsoljanak. Sokan zavarban voltak, megakadtak, de Ferencből ömlött a szöveg. Akkor figyelt fel a talentumra.

Miután átvette a díjat, két művet hallhattunk tőle: a Kolozsvárrol szóló Stockholm szindrómát, valamint a Privát Karácsonyt.

André Ferenc

Próza és műfordítás nagyon régóta van a Látóban. Mihálycsa Erika laudációját Vida Gábortól hallhattuk. Mihálycsa Erika prózadíjat kap, de –meséli –nehéz eltekinteni attól, hogy valaki más szövegeket is írt és sokkal kiterjedtebb a munkássága. Erika ugyanis író, szövegértelmező és műfordító is. Méghozzá egy olyan szerencsés fajta, aki úgy tud kívül helyezkedni a szövegből, hogy közben játszik vele. Ez meg egy hihetetlenül nagy örömforrás. Erika egyébként nem először kap díjat a Látótól. Először a Láthatatlan Kollégium nevű csapatban szerzett. Díjátvétel után, Erika, mivel, mint említette, ő képviseli a női kvótát az este, egy nőies darabot olvasott fel. Láng Zsoltnak dedikálta a humoros, római nőről szóló novelláját, a Sajtos Laskát.

Mihálycsa Erika

Dimény Lórántot Szabó Róbert Csaba méltatta. Megtudhattuk, hogy Lórántot 2004- ben ismerte meg Kolozsváron, egy filmforgató műhelyben. Akkor készült kisfilmjét, az Ezüstöt meg lehet tekinteni a youtube-on. Szóval ott találkoztak, majd Róbert egyszer csak hallotta, 2-3 éve, hogy Lórántnak megjelent egy verseskötete. Majd egy regénye. Lóránt azon kívül céget is vezet, szakmájában, ugyanis informatikus. A prózáiban fellelhető feszültségről esik szó, s arról, hogy Lóri szereplői, bármilyen rossz körülményen is találják magukat, mindig bizakodnak. Ez a lemondó bizakodás vonul végig írásain. Miután átvette a plakettjét, egy jövőre megjelenni tervezett novellából olvasott fel részletet. Íme pár kulcsszó: Bányatelep, bányászok, falu, család, Isten.

Dimény Lóránt

Láng Zsolt laudáltja pedig Zoltán Gábor író. Lángot ilyenkor, az ünnepek nagyanyja saját eposzainak felolvasására emlékeztetik. Gyerekkora óta ezért úgy érzi, nem tudja jól megszentelni szavaival az efféle ünnepeket. Ugyanis már az is felér egy ünneppel, hogy Gábor városunkba látogatott ez alkalommal, Budapestről. Amiért most átvehette jutalmát, régebbi, kb. 17 éve készült, mondja Zsolt. Egyszer ajándékba kapta a Weöres rongyszőnyeg című esszét egy közös rádiós szereplés után, és nagy előszeretettel hallgatja a család útközben. Ugyanis az a szöveg, mondja Láng, úgy működik, mint egy család-építőkocka. Mindig jó keretet ad az egyes tagok véleménykifejtésére. Ez jelent meg idén a Látóban. A Weöres rongyszőnyeg Weöres Sándor ellentmondásos véleményeit, sajátos stílusát gyúrta át. Jókat kacagtunk, miután díjátvétel után a szerző fel is olvasta ezt az alkotást.

Zoltán Gábor

Kovács András Ferenc, Gáspárik Attila színész, színházigazgatót szólította, meséljen a meglepetésről. Attila, meséli, felfigyelt arra, hogy egy kollégája, akiről kritika készült, mennyire nem szereti azt. Ekkor felismerte, nincs printben Színház kritikai lapunk. Szerencsére a Látó a színházat nagyon előkelő helyen kezeli. Lásd például a Shakespeare darabok fordításai. Így ugrott be neki a Színház Látó díj ötlete, és idén a Grand0 díjat osztották ki. Ezt György Péter, esztéta, médiakutató érdemelte ki, a Látó 8.-9. összevont számában megjelent színházi esszéjével, amelyben felidézi Szabédi László munkásságát is.

Gáspárik Attila, Kovács András Ferenc és György Péter

(Fotók: facebook.com/Látó-szépirodalmi-folyóirat/Fekete Zsolt Lovacska)