Hétfő, 2020. február 17.
DONÁT napja
Menü

Köztér

Vasárnap, 2012. június 3. | Tamás István

Lear egyszemélyben – interjú Wu Hsing-Kuo-val


A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Conectact programsorozatának utolsó produkciójára pénteken este 7 órától tajvani Contemporary Legend Theater előadásában került sor: a nemzetközileg elismert Wu Hsing-Kuo által rendezett és játszott Lear királyt láthattuk. A vasarhely.ro az előadásról és a darabról kérdezte Wut, aki mellesleg a színház művészeti vezetője is.

– Ezzel az előadással több országban és kontinensen is megfordultak már. Milyen visszajelzéseket kaptak az itteni közönségtől?

Az itteni előadás után nem volt lehetőségünk megkérdezni a közönséget, amit igazán sajnálok. Jó viszonyítási pont azonban, hogy közvetlenül a darab kezdése előtt még suttogásokat és zajt hallottam a nézőtérről, amikor viszont elkezdődött az előadás és színpadra léptem, határozottan úgy tűnt, a közönség is érzi mindazt, amit én is játék közben átérzek. Átvették a dühömet, a szomorúságomat vagy, ha éppen komikusabb jelenetet láttak, akkor azzal azonosultak. Azt éreztem, hogy rám, mint tajvani alkotóra voltak kíváncsiak. Arra, hogy hogyan adaptálom ezt a Shakespeare-szöveget és teljesen más kultúrából származóként mit látok benne. Annak pedig külön örülök, hogy az este egy nagyon jól sikerült előadást láthatott a vásárhelyi közönség, és megtisztelés volt átélni, hogy az előadás hatására álló tapssal köszönték meg a látottakat.

– Tapasztalt-e nyelvi korlátokat?

Mindannak ellenére, hogy kínaiul játszom, a Lear eredeti szövege angol, a közönség pedig román és magyar anyanyelvű – tehát fordítani kell – érdekes volt tapasztalni, ahogyan a kultúra egyszerre három ajtót nyitott ki ahhoz, hogy jelentést képezhessen. Ez mindig lenyűgöz, ha idegen országokban játszom.

– Egy nagyon letisztult és koherens előadást láthattunk. Mennyi ideig tart egy ilyen produkció próbafolyamata?

Több mint tíz éve született meg az első gondolat arról, hogy színpadra vigyem a Lear királyt. Azóta készülök és kutatok, folyamatosan beszélek az előadásról, de maga a konkrét próbafolyamat csupán egy fél évig tartott.

– Ha jól értem, akkor ön az előadás rendezője is egyben?

Igen, én rendeztem és játszom is az előadást.  Én foglalkoztam a szöveggel, ahol kellett átalakítottam, és a zenét is én szereztem hozzá. Viszont hálás vagyok az egész csapatnak, akik mellettem állnak és teljessé teszik az előadást.

– Az ön koncepciója ki van élezve arra, hogy Learnek valójában két élete, illetve szerepe van. Két külön szférában próbál létezni, az egyik a király mivolta, amiről lemond. A másik oldalon pedig ott van ennek az egésznek az ellentmondásossága, ami abban áll, hogy nem találja a valódi identitását. Mennyire nehéz ennek a koncepciónak ívet adni, eljátszani?

Igazából végig három szerepet játszom, az egyik az a Lear, mint király, a másik az Lear, mint az ember, és a harmadik az, amikor én mint színész tekintek a Lear történetre és a véleményemet próbálom meg belevinni a játékba. Aztán ott van a többi szerep is, de az előadás magvát Lear jelenti. Minden szerepnek megvan a saját mozgásstílusa, így könnyedén tudok váltani közöttük. Látszik, hogy mikor alakítok nőt, öreget, fiatalt, mert mindegyik másként mozog, másként létezik. A tajvani operában mindig fontosnak tartottuk, hogy az előadásainkban legyen zene, tánc, mozgás, szöveg, és ezek mindig egyensúlyban legyenek egymással, hogy végül egy totális színházi alkotásról tudjunk beszélni.