Szerda, 2020. szeptember 30.
JEROMOS napja
Menü

Köztér

Szerda, 2014. december 10. | Bögözi Attila

Lehidalva a Maros partján


Ha egy városnak van egy akkora folyója, mint Marosvásárhelynek a Maros, akkor minden logika szerint az volna az ésszerű, ha volnának hozzá a folyón átívelő megfelelő számú hídjai is. És ez az állítás még akkor is igaz, ha mai állapotában a város, inkább a folyó partjára épült település képét mutatja, mert ne feledjük, nem volt ez mindig így. Mondjuk, ha nem több mint 150-200 évvel pillantunk vissza a múltba (ahogy azt a néhai jó táblai kancellista Mikolai Tóth István annak idején le is rajzolta és 1827-ben Nagy Sámuel mester azt jól sikerült rézkarcban megörökítette), hogy láthassuk: a Főtéren, vagy, ahogy mi ismerjük, a Rózsák terén, ez nagyszüleinknek a Széchényi tér, még korábban pedig a Nagypiac volt, valamikor itt folyt a Maros. Ha pedig a bősz folyó nem takarodik mai medrébe, talán Marosvásárhelynek most nem egy, hanem akár több tucat hídja lenne, s az is meglehet, hogy akkor ma nem a virágok, hanem a hidak városának neveznénk a székely fővárost.
 
 
Az 1970-es áradások után a régi Maros-híd mellé újat építettek – ez jelenleg az egyik legfontosabb „ütőere” a város közlekedésének
 
A Maros medre kipadolva
 
Így viszont Vásárhelynek örökké meggyűlt a baja a békés időkben szelíd, viharok alkalmával viszont szinte megzabolázhatatlan folyóval. Hol az árvíz gyötörte, hol a vízen való átkelés nehezítette a polgárok életét. Ha árvíz szempontjából a hetvenes nagy víz után épült töltés meg is oldotta a város ilyen jellegű gondjait, hidak dolgában ma is nagyon csehül állunk.
A 127 849 lakójú városnak (2011-es népszámlálási adat) lényegében mai is egyetlen hídja van, ami a folyó két partját összeköti, olyan körülmények között, amikor a jobb parton időközben felépült az Egyesülés negyed, legutóbb a tehetősebb réteg számára Marosvásárhely melletti lakóparkok sora települt a Maroson túlra, és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az úgynevezett szuburbanizáció keretében nagyon sokan kiköltöztek a környező településekre. Mindez a városon belül is hihetetlen méretű forgalmat generál (az egy főre eső gépjárművek száma alapján Marosvásárhely évek óta országos második helyet foglal el, tessék végiggondolni milyen nagyvárosokat utasítva ezzel maga mögé), és akkor még mit sem szóltunk a városra rázúduló, úgynevezett átmenő forgalomról minek elvezetésére huszonöt év alatt egyetlen centiméternyi terelő út, szakszóval forgalmi gyűrű sem épült. De vita róla, az volt bőségesen, akár a Maros teljes medrét is ki lehetett volna padolni azzal a temérdek be nem váltott ígérettel, amennyi az évek során e témakörben elhangzott. 
Azt senki sem vitatta, hogy a város mai méreteihez viszonyítva, és ehhez arányítva jelenlegi forgalmát, immár nem is egy, hanem két vagy három kőrgyűrűje kellene, legyen Vásárhelynek. Mint ahogy hidakból is elkelne akár négy, öt, sőt, talán több is. Ám terelőútról, mégcsak nem is utakról (!) hömpölyög a parttalan vita,  híd ügyben pedig – szintén évek óta – folyik az iszapbirkózás, szintén egyetlenről, s a körülötte tajtékzó vitákból egyetlen dolog körvonalazódik – az viszont kristálytisztán – , hogy a terv (ha ugyan annak lehet nevezni azt, amiről beszélünk) fejetlen kapkodás, szakmailag megalapozatlan ötletelés,  lakossági támogatottsággal nem rendelkező elképzelés.
 
Új terv – farzsebből
 
Mert ugyan mi lehet az, amire Claudiu Maior alpolgármester, lakossági fórumon, legutóbb alig egy hónapja, a tiltakozó hangokat azzal fojtotta az emberek torkába, hogy: „Nem tetszik Önöknek ez a terv? Két hét múlva előállunk egy újabb változattal.” 
Nos, ha egy felelős városvezető, egy olyan komplex terv esetében, mint amilyen egy folyóhíd, farzsebéből két hét alatt, hipp-hopp, csak úgy, elő tud rántani egy újabb változatot, annak vajon milyen szakmai megalapozottsága lehet?
„Sok nem” – véli a szakember is, aki szerint számtalan olyan kérdésre kellene válaszolni, hogy: van-e, és ha van, ott van-e értelme a hídnak, megfelelő-e a pozíciója, végig van-e gondolva részleteiben és hatásaiban az építkezés. Iszlai Tamás építészmérnök, a vasarhely.ro-nak nyilatkozva elmondotta azt, hogy számára leginkább az érthetetlen, ha 2001-től – igen, ez nem elírás! – több mint 13 éve létezik egy urbanisták által végigtanulmányozott gondolatmenet, mely az általános városrendészeti tervben is szerepel, akkor a jelenlegi városvezetésnek miért kellett ezt a helyszínt megváltoztatni, anélkül, hogy az eredeti tervet akár megfontolásra, összevetésre elővették volna, és helyette egy semmiből semmibe vezető új hídtervvel előállni?
 
Pontos helye: valahol
 
Belenéztünk a 2001-es általános városrendészeti tervbe, melyben valóban ott szerepel egy Maros híd, melynek nyomvonala a régi gát alatt, gyakorlatilag a folyón átívelő vízvezeték mellett halad. És nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy még a laikus is beláthassa: az a nyomvonal sokkal ésszerűbbnek tűnik, mint az, amelynek december 18-án 16 órától a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal 45-ös gyűléstermében lesz a környezetvédelmi hatástanulmányának a nyilvános vitája. A közvitára bocsátott terv itt érhető el.
És ez az a változat, melyre Claudiu Maior alpolgármester azt mondotta, hogy „semmi gond, két hét múlva előállunk egy újjal”.
 
 
Ez a terv szerepel a 2001-es Általános Városrendészeti Tervben
 
A legfőbb gond pedig az érintettek, mármint a környéken lakók szerint is az, hogy nem kellett volna sok, úgy tíz-tizenöt méter, s akár a Május 1 strand felőli tömbházon is keresztülvezették volna a híd nyomvonalát, hiszen technikailag ma már az ilyen megoldás sem lehetetlen, hiszen Bangkokban láttunk már olyan metrómegállót, amely egy épp útban levő felhőkarcoló hatodik szintjén, az épületet átfúrva kapott helyet.
De félretéve a tréfát: az egymás hegyére-hátára szervezett közvitákon, a környéken lakók nem győzték hangsúlyozni: nyugalmukat és lakásuk épségét érzik veszélyben, hiszen a polgármesteri hivatal által tervezett új hídra, a legkorábbi változat szerint, a Május 1. strand és a garzonblokk között lehetett volna felhajtani – alig húsz méterre a tömbházak ablakaitól.  Ez ellen tavaly októberben 200 aláírással petíciót nyújtottak be a környezetvédelmi ügynökséghez, aminek egy első újratervezés (azóta több is volt) lett az eredménye – idén februárban. 
Az új változat szerint a híd 35 méterre haladna a tömbházaktól, s valahol a Május 1. strand kerítés körüli részének a környékén épülne meg. Ez a csodálatosan pontos, „valahol” betájolás nem mástól, mint Rodica Fărcăşantól, a polgármesteri hivatal beruházási osztályának a vezetőjétől származik, aki erre a, „valahol”-ra kért új környezeti hatástanulmányt a szakhatóságtól.
 
Tiszi-toszi hídügyben
 
Az, hogy ez a 15 méteres tiszi-toszi, a híd nyomvonalát magánterületre helyezte, ez nem tűnik áthághatatlan akadálynak a városvezetés szemében.
Peti András alpolgármester elismerte, hogy a decentralizációs törvényt, amely alapján a város tulajdonába kerülhetett volna a Május 1 strand (jelenleg az állam tulajdona, adminisztrátora pedig az Ifjúsági és Sportminisztérium), az alkotmánybíróság elkaszálta, tehát más megoldást kell keresni. 
Szintén az örök optimista beruházási osztályvezető véleménye, hogy meg kell keresni annak a lehetőségét, hogy a város akár területkisajátítás formájában megszerezze a hídépítéshez szüksége, jelenleg a Május 1 strandhoz tartózó területrészt. Ez újabb költség, ami a hídépítés költségvetését további tételekkel emeli, azok mellett, melyeket a városvezetés, a lakók megnyugtatására már eddig bevállalt: zajcsökkentő védőfalak, rezgéscsillapító meg egyéb műszaki megoldások.
Az új, helyesebben legutóbbi változat szerint a híd a város központi forgalmát tehermentesítené úgy, hogy  a járművek a Tutaj utcán haladnának a Margaréta utcáig (párhuzamos a turbinaárokkal), majd ráfordulnának a megépítendő hídra. Egy levezető kanyarral, amely a mezőn haladna, bekötnék a hidat a Maros utcába, amely a meglévő híd alatt a szentkirályi útba csatlakozik.
 
 
 Ide tervezi a polgármesteri hivatal az új Maros-hidat
 
Sok sebből vérző elképzelés
 
Az elképzelés viszont – ahogy mondani szokás – több sebből is vérzik, ugyanis az említett utcák jelenlegi állapota nem engedi meg a nehézgépjármű-forgalmat, a hosszabb TIR-kocsikkal pedig csak nagyon nehezen lehet befordulni a város északi részéről a Tutaj utcába, a Margaréta utca végén pedig, a Víkendtelep bejáratánál kialakított körforgalmat nem lehetne megkerülni, s nehezen fordulnának a hídra az utca másik végében is (ahol jelenleg híd vezet át a turbinaárkon). Az pedig csak hab a tortán, hogy a lakók szempontjából egyáltalán semmit sem oszt vagy szoroz, az a 15 méter, amivel a hatóságok tovább tolták a híd nyomvonalát.
Ahogyan a garzonokban lakó Kovács Ellák a vasarhely.ro-nak nyilatkozva fogalmazott: ami húsz méterről zavaróan elviselhetetlen, az harmincöt méterről is ugyanolyan zavaró és elviselhetetlen lesz. Az egész csupán porhintés a lakók szemébe. Tiltakoztunk, fórumoztunk, petícionáltunk, s mi lett az eredménye? Nem húsz, hanem harmincöt méterről fog ránk zúdulni, előbb az építkezés, utána pedig a forgalom dübörgő zaja. És vajon meddig bírnák ilyen körülmények között a már most repedezett falú, amúgy is lápos talajra épült tömbházak? Tényleg nem lenne ennek az elátkozott hídnak alternatívája?
Hát van. És erre utalt cikkünk elején Iszlai Tamás építészmérnök, aki a napokban is egy alternatív megoldás tanulmányba foglalásán dolgozik, s amiben nem akarja feltalálni a spanyolviaszt, hanem a 2001-es általános városrendészeti tervben található nyomvonalra épít és érvel. A tanulmány hét végéig elkészül, s a neves szakember további részleteket ígért róla portálunknak.
 
 
A Kárpátok sétányát ez kis gyaloghíd köti össze az Egyesülés negyeddel 
(Forrás: andreeasoft.blogspot.com)
 
A szekér mögé hámolt lovak
 
Mint ahogy a civilek sem szándékoznak szó nélkül hagyni a hídépítés körüli nagyon is zavaros történéseket.
Gál Sándor, a Marosszéki Közösségi Alapítvány elnöke és egyben a civil szervezetek képviselője a polgármesteri hivatal közlekedési bizottságában, szintén azt mondja, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi elképzelés a legjobb megoldás az adott forgalmi problémák megoldására. A civil városvédő szerint a polgármesteri hivatalban valahogyan fordított logika mentén gondolkodnak, ha van például egy pályázat, akkor előbb ezzel próbálkoznak, majd a pályázathoz rendelnek egy tervet. Most a legnagyobb probléma talán, hogy ezúttal sem készültek el a különböző hatástanulmányok, elsősorban a forgalomra vonatkozóak. Ezt is fogja tükrözni az a beadvány, mellyel az alapítvány szintén a napokban fog elkészülni.
Összefoglalva: minden vitán felül áll, hogy Marosvásárhelyen szükség van egy újabb Maros-hídra, mert a meglévő, amely Remeteszeget (Egyesülés negyed), illetve a Mezőséget köti össze a megyeszékhellyel, nagyon zsúfolt, tervezőjének véleménye szerint, hamarosan főjavításra szorul. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szakmai szempontok alapján és mekkora lakossági támogatottsággal épül meg az új híd, amelyre a város költségvetésének egy veszekedett vasa sincs. Tehát valami uniós finanszírozás után kellene nézni. Ez pedig már egy értelmesebb közelítés a híd-ügyhöz, mint előbb útra tenni a szekeret, majd a lovakat a szekér után kötni hámba.