Péntek, 2020. október 30.
ALFONZ napja
Menü

Köztér

Csütörtök, 2013. szeptember 26. | Szabó Ádám

Levegőt engedni a kövek közé


Látó Irodalmi Játékok (LIJ)), második évfolyam, első szám, szeptember 27: Simon Márton és zenésztársai. Határműfajok, zenés és csendes felolvasások, dráma, próza, líra, zene. Címszavakban így jellemzhetjük – látatlanban – a LIJ második évét. Szabó Róbert Csabával, a Látó Szépirodalmi Folyóirat főszerkesztő-helyettesével és a LIJ főszervezőjével beszélgettünk évadkezdés előtt az eddigiekről, az ezutániakról.

A LIJ második évada kezdődik. Változik-e valami az elsőhöz képest?

Mindenképp lesz változás, de talán ez annyira nem lesz szemmel látható. Igyekeztünk levonni a tanulságokat, illetve megnézni, hogy melyek azok a műfajok, melyek azok a keretek, amelyek között érdemes tovább csinálni. A felolvasószínházat nyilvánvalóan tovább kell folytatni, mert ennek óriási sikere volt. Év elején nagyon óvatosan, félve indítottuk el, voltak kétségeink, de úgy néz ki, hogy bevált, ezért mindenképp folytatnánk. Nemcsak úgy, hogy mi állítjuk elő a produkciókat. A tervek szerint elhozzuk Székesfehérvárról a Kafka Beat kocsmaszínháznak néhány, de legalább egy produkcióját. Erről még túl sok konkrétumot nem tudok mondani, mert a pályázati pénzeink szinte teljesen elfogytak. Egyébként ez a másik, ami ezt az évadot meghatározza – nem is szűkös, hanem sokkal inkább a nullán álló anyagi keret. Ezért igyekszünk olyan produkciókat létrehozni, amelyek nagyon kevés pénzbe kerülnek. Olyanokat, amelyek átvonulnak például a városon, és hajlandóak megállni.

Amúgy elég sok a jelentkező, de ezzel nem lehet minőséget mérni. Hiába jelentkezik valaki kézzel-lábbal, nem mindig olyan az elképzelése, hogy az talál a miénkkel.

Milyen programok várhatók idén? Konkrétumokkal, ha lehet.

A zene felé is fogunk kicsit nyitni, és nem csak azért, mert Simon Marci és zenekara kezdik az évet. Lesz például egy Láng-Láng felolvasás is: Láng Zsolt könyvbemutatóját a fiával közösen fogja tartani, aki ütős hangszeren játszik – Zsolt felolvas, és a fia kísérni fogja. Ez november végén lesz. Ez is egy nullszaldós produkció, illetve a Szépírók Társasága támogatja, akik a Szépírók-tag utazási költségét és honoráriumát fizeti, amikor könyvbemutatóról van szó.

Az időrendhez visszatérve, Simon Marciék lesznek tehát az elsők (szeptember 27-én, pénteken), ezután Vida Gábor októberben megjelenő könyvét fogjuk bemutatni, még előtte pedig Tompa Andrea (a Gáboréhoz hasonlóan erdélyi tematikájú) kötetét fogja bemutatni október 11-én (Fejtől s lábtól).

S persze párhuzamosan elindul a felolvasószínház-sorozat is, egy szentgyörgyi produkcióval. A Bányavirágból ismert Gulácsi Zsuzsánna és Dávid Péter egy Szilágyi Domokos-Hervay Gizella-előadást fog bemutatni nekünk. A két alkotó levelezéséből és verseiből állították össze egy nagyon jó szövegkönyvet.

(Fotó: Pion István)

Novemberben Kubiczyn Viktorral fogunk kezdeni, rá talán emlékezhetnek a hűséges Látó-est vendégek, tavaly a Drognapló című könyvével volt itt. Most új, Foglaltház című könyvét fogja hozni. Vele is úgy jött össze ez a bemutató, hogy itt tartózkodik huzamosabb ideig Erdélyben, így meg tudtuk szervezni, hogy a vásrhelyiekkel is találkozhasson. Utána Potozky László Nappá lett lámpafény című novelláskötét mutatjuk be a 19. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár keretében, november 15-én. Másnap a budapesti Roham! fog érkezni, ők egy kiállítást szeretnének létrehozni a G. Caffé-ban. Nagyon különleges lesz az új számuk, amely a Király Kinga Júlia által fordított Pentameronból inspirálódik. Ez egyébként az egyik első mesegyűjtemény, erre épül lényegében a legtöbb ismert mesegyűjtemény (akár a Grimm-mesék is). A szám úgy készült most el, hogy néhány mesét kiválasztottak, és erre a Roham! körül csoportosuló embereket felkérték, hogy illusztrálják azokat. Ahogy ismerjük a Rohamot!, néha nem csak illusztrál, hanem képei átveszik a szöveg fölötti uralmat. Reméljük, hogy itt most lesz egy szép egyensúly. Szóval ezekből a képekből lesz kiállítás a falakon és itt lesz Király Kinga Júlia is. A könyvvásárra ezekkel készülünk.

Ezután, ahogy mondtam, jönne a Láng-Láng bemutató, ez november végén. Decemberben a Látóé a főszerep, 7-én a Látó Nívódíjakat osztjuk ki, 14-én pedig a Kultúrpalota 100 keretében fog felolvasni a szerkesztőség, a palota kistermében, két régi főszerkesztőnkkel, Gálfalvi Györggyel és Markó Bélával együtt.

Ezek közé próbáljuk még beilleszteni a Kafka Beat kocsmaszínházat. Egyelőre most az NKA-pályázatokat írjuk, de az elég bizonytalan kimenetelű. Ennek köszönhetően a jövő félévünk is az lesz, ha meg tudjuk oldani helyi erőkből, akkor jó, ha nem, akkor bizony nehéz lesz bármit is szervezni.

– Miben látod az eddigi és ezután fellépések szerepét, fontosságát irodalmi szempontból?

Teljesen képi és zenei világban élünk, ezért azt gondolom, fontos ezekkel ötvözni. Egyébként nem is áll távol egymástól ez az egész. Lényegében másféleképpen kell tálalni azt, amit mi már tudunk, hogy hasznos és szórakoztató dolog ez az irodalom, és miért ne tálalnánk másképp, új és új közegekkel? Ezeket a csatornákat érdemes használni, könnyebb eljuttatni az üzenetet.

Egy új plakátkészítővel, dizájnerrel dolgozunk most együtt, aki nagyon ráérzett arra hogy mit is szeretnénk. Egy sokkal hatásosabb, ütősebb plakátot készített, ami nem mindenkinek tetszett egyből, de én nagyon meg vagyok vele elégedve. Azt hiszem, fontos az is, hogy grafikailag hogy néz ki az esemény, hogy van meghirdetve.

Az irodalmat mindössze azért emelem ki az összes többi művészeti ágból, mert én személyesen ezzel foglalkozom. Greenawayt nagyon szeretem, az ő filmjeiben például egyenértékű minden, a tánc, a zene, a képzőművészet, az irodalom. Ahogy ő kezeli, azt a módot látom relevánsnak. Én magam is sokszor kérdeztem már magamtól, hogy miért éppen az irodalommal foglalkozom, ez egy nyitott kérdés marad... Mert ezt szeretem, talán ez az ok.

– Az Irodalmi Játékok fő célkitűzése tavaly a Látó közéleti szerepének a hangsúlyozása volt. Úgy érzed, hogy ez megvalósult?

Mindenképpen. Ezek mérhető dolgok, ha megnézzük, hogy hányan látogatják az oldalainkat, hány Facebook-követője van a Látónak, akkor látjuk, hogy ezek nagyon megugrottak. Nyitni kell a peremműfajok felé, az intézmények, mint például a Látó is, átalakulóban vannak, keresik a maguk pozícióját, és ha nem nyitnak az underground felé, akkor el fognak süllyedni, mert a kutya sem lesz rájuk kíváncsi. Ezért azt gondolom, hogy ki kell ezt a horizontot tágítani végre, és úgy kell mindenkire tekinteni, mint egy potenciális olvasóra. Ez nyilván nagyon nehéz, de ezt meg kell lépni előbb-utóbb. Nem kell teljesen feladni mindent, hanem a kőintézmény meglévő alapelveit kell kicsit lazítani, levegőt kell engedni a kövek közé.