Szombat, 2019. szeptember 21.
MÁTÉ, MIRELLA napja
Menü

Köztér

Vasárnap, 2012. augusztus 12. | Nagy J. Attila

London 2012. Román és magyar szemmel


Véget ért a londoni  olimpia, véget értek a Játékok. 16 napon keresztül a világ szeme a brit fővárosra figyelt, és még azok is, akik évközben gyorsan megnyomják a távirányító gombját, ha sporteseményt közvetít a tévé, érdeklődve figyelték a játékok eseményeit.

Számos kiváló eredményt hoztak ezen játékok is, nem célunk a teljesség igényével számba venni őket, de a legfontosabbakat megemlíthetjük:
Az amerikai úszóiskola ismét tarolt, talán sohasem fogjuk megtudni, hogy a tehetség és a spártai munka mellett szerepe van-e vagy sem a gyógyszer-/vegyiparnak is ezen teljesítmények elérésében.
Tény, hogy Michael Phelps hat érmével, melyből négy arany, immár minden kétséget kizárólag a modernkori olimpiák legsikeresebb szereplőjévé avanzsált, három olimpián begyűjtött 22 érmével, melyből 18 arany, megdöntve az orosz tornásznő Larysa Latynina közel negyvenéves, 18 érmes rekordját. Rajta kívül Missy Franklin, Allison Schmidt és Ryan Lochte amerikai úszótársak egyenként 5-5 olimpiai éremmel térhettek haza.

Ami a sportok királynőjének becézett atlétikát illeti, itt az előzetes prognózisnak megfelelően a nagy sztár, a jamaikai Usain Bolt volt, aki három arannyal hozta a számára előírt kötelezőt, a 100 és 200 méteres síkfutást, valamint a 4x100 váltót is.
Az összesített éremtáblázaton az USA visszaszerezte 2008-ban eléveszített elsőségét, az akkor első Kína egyet visszalépve második, míg a hazai pálya előnyét, akárcsak négy éve az ázsiaiak, nagymértékben élvező britek a harmadikok lettek, a hosszú idő óta dobogós Oroszország pedig most csak a negyedik helyre elegendő teljesítményt nyújtott.
A jelenlevő 204 országból 85-nek sikerült érmet szereznie, ebből pedig 52-nek aranyérmet is. A negatív meglepetést Ausztria csapata szolgáltatta, amely 1896 óta csupán másodszor vesz úgy részt olimpiai játékokon (téli és nyári), hogy érem nélkül kell befejeznie a versenyt. Számos olyan, számunkra alig ismert, ország került fel először az olimpiai dicsőségtablóra, mint Grenada, Gabon, Afganisztán, Botswana vagy éppenséggel a függetlenedése óta második olimpiáján szereplő Montenegró.

 Ami a román és a magyar sportolók szereplését illeti, ezek homlokegyenest ellentétesnek bizonyultak.
Magyarország 8 arany, 4 ezüst és 5 bronzérmével az előkelő 9. helyen végzett, ilyen jó helyezést 1992 óta nem jegyzett a magyar csapat. A szinte kötelezőnek mondott aranyérmek mellett, mint Pars Krisztián kalapácsvetésben, Berki Krisztián lólengésben, Gyurta Dani 200 méteres vegyesúszásban, vagy éppenséggel a női kajak négyes által elért elsőségek, voltak kellemes meglepetések is. A titkon favoritok közül a párbajtőröző Szilágyi Áronnak , a kajakos Kozák Danutának és a férfi kajak kettesnek sikerült a dobogó legmagasabb fokára állni. A legkellemesebb meglepetést kétség kívül Risztov Éva szolgáltatta, aki a 10 kilométeres nyíltvízi úszószámot nyerte meg. Risztovot a szakma Egerszegi Krisztina útódaként tartotta számon mikor ifjúságiként számos kontinensbajnoki érmet szerzett, de 2005-ben, alig ő húsz évesen visszavonult az aktív sportélettől. Magánéleti válságát leküzdve 2009-ben kezdett újra versenyszerűen sportolni, immár hosszútávúszásra specializálódva, és a kitartó munka Londonban hozta meg gyümölcsét.

Risztov Éva, a 10 kilométeres nyíltvízi úszás olimpiai bajnoka

Az ezüstérmesek között a férfi kajak kettes sikere papírforma szerintinek tekinthető, a cselgáncsozó Ungvári Miklós és a birkózó Lőrincz Tamás teljesítménye pedig egyértelműen a kellemes meglepetések kategóriájába sorolandó. Nem úgy a Douchev-Janics Natasa – Kovács Katalin kajakos sztárpáros „csak” ezüstérme, hisz tőlük mindenki, de legfőképpen ők saját maguk is aranyat vártak.

A bronzérmesek között a már említett Douchev-Janics Natasa a kajak egyes sprintszámra nem tudta annyira összeszedni magát, hogy favorithoz illően nyerje a versenyszámot. Cseh László viszont a pokolból úszta vissza magát, hisz az első napokban mutatott formáját tekintve, amikor kedvenc számaiban, a 200 pillangón és 400 vegyesen sem került döntőbe, már alig hittek benne a szakemberek, hogy ebből még éremszerzés lesz.
De a 200 méteres vegyes úszás döntőjében sikerült az igazi Cseh Lacit látnunk, aki a már említett Phelps és Lochte mögött a jól megérdemelt harmadik helyen ért célba.
A nem várt, vagy csak titkon várt eredményeket a birkózó Módos Péter, a cselgáncsozó Csernoviczki Éva és az öttusázó Marosi Ádám biztosították.

Ami a labdajátékokat illeti, a teljesítmény felemásnak ítélhetjük, noha a három résztvevő csapat közül kettő 4., a férfi vízilabda csapat pedig az 5. helyen végzett. Ez utóbbinál egy három aranyéremmel megkoronázott olimpiái ciklus lezárást is jelenti ezen helyezés. De a visszavonuló két és három „aranyos” fiúk (Varga Tamás, Kis Gergő, Kásás Tamás, Szécsi Zoltán) helyére már jelentkezik az új legénység (Nagy Viktor, Varga Dániel, Harai Balázs) és ha Kemény Dénes szövetségi kapitány továbbra is vállalja a munkát, akkor nem kizárt, hogy négy év múlva, immár brazil vizekben, meglesz a tizedik magyar olimpiai  aranyérem vízilabdában.
Ami a nők helyezését illeti a megfiatalított csapat minden meccsen végig játékban volt, soha nem veszített 2 gólnál nagyobb különbséggel és csak a rutintalanság állította meg, hogy egy jobb helyezést elérjen.
A Mocsai Lajos által felkészített, és Nagy Lászlóval az utolsó pillanatban kiegészült férfi kézilabda csapat a történelem folyamán ötödször is negyedik helyen végzett, de ez most egyértelműen sikerként könyvelhető el. Egy hosszabbításban megnyert, dramatikus Izland elleni nyegyeddöntő után a fiúk már nem tudtak újítani az elődöntőben és a kisdöntőben, de a bemutatott játék mindenféleképpen optimizmusra ad okot.

A drámai küzdelemben megnyert negyeddöntő utáni öröm pillanatai

Ezen alkalommal, az előző játékokhoz képest nem szereztek érmet az evezők és a sportlövők, de a ping-pongosok és a teniszezők is jelentős eredmény nélkül tértek haza.

Románia sportolói az elnyert 2 arany, 5 ezüst és 2 bronzéremmel a végső tabellán a 27. helyen zártak, ezáltal hatvan évet menve vissza az időben, hisz 1952 óta nem szerepelt a csapat ennyire gyengén a játékokon.

A két aranyérmet a sportlövő Alin Moldoveanu, valamint a tornász Sandra Izbaşa ugrásgyakorlata jelentette.

Sandra Izbaşa aranyérmet jelentő ugrása

Az öt ezüstérem a férfi kardcsapat, az előző olimpián aranyat nyerő Alina Dumitru cselgáncsozó, a szintén cselgáncsozó Alina Căprariu, a súlyemelő Roxana Cocoş, illetve a játékok után visszavonuló Cătălina Ponor talajon bemutatott teljesítményét hivatott jutalmazni.

A bronzérmet a női torna-csapat illetve a kolozsvári Răzvan Martin súlyemelő nyakába akaszthatták.

Sokkal tartalmasabb viszont azon sportágak, csapatok listája, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Így az evező számokban, kajak-kenuban, férfi szertornában, atlétikában, asztaliteniszben, úszásban, birkózásban, ökölvívásban vagy teniszben sem termett érem, sőt még valamire való eredmény is igen kevés.

Az egyetlen csapatsportban, a férfi vízilabdában a tisztes helytállás volt a cél, a végső elszámolásnál jegyzett 10. hely megfelel a papírformának, hisz már az olimpiára való kijutás is egy kisebbfajta sikerrel volt egyenlő. A Kovács István által felkészített legénység hozta a kötelező győzelmet a házigazdákkal szemben, hosszú ideig játékban volt az amerikai és a magyar csapat ellen, tisztességesen helyt állt a montenegróiak ellen és teljesen csődöt mondott az utolsó meccsen, a későbbi bronzérmes szerbekkel szemben.

Ami a marosvásárhelyi sportolók teljesítményét illeti, ez is nagyon felemásra sikeredett, Trandafir Norbert a kis létszámú román úszócsapat legjobbja volt, az 50 m gyorson a  küldöttségből egyedüliként továbbjutott a selejtezőkből, a végén pedig a 16. helyen zárt. 3 századmásodperc választotta el attól, hogy ezen teljesítményét 100 méteren is megismételje, itt ő volt az első, aki nem jutott tovább a selejtezőből, a végén a 17. helyen zárva versenyt. Mindenképpen egy óriási teljesítmény Norbitól, hisz egy olyan országot képviselt, melynek ex-miniszterelnöke kijelentette, hogy nincs szükség uszodák építésére, mert a román az nem egy úszó nemzet.

Cristian Băţagă a férfi szertorna csapattal kellemetlen meglepetésre nem jutott a nyolcas döntőbe, mely teljesítmény a májusban megszerzett Európa-bajnoki bronzérem után minimális elvárás volt számukra. Mironcic (Barabás) Enikő a női nyolcas csónak tagjaként negyedikként ért célba evezésben, abban a próbában ahol 1976 óta most először nem szerzett érmet a román csapat. A generációváltás a hajóban,  hisz a pekingi olimpián bronzérmes hajóból csak Enikő és Ioana Rotaru szállhatott Londonban is vízre, úgy tűnik az eredmény rovására történt.

Az immár horvát állampolgár, de marosvásárhelyi születésű, Cornelia Molnár (Vaida) az asztaliteniszezők egyéni versenyében az első körben legyőzte 16 éves amerikai ellenfelét, de a következő körben az észak-koreai Jong Kim már túl nagy falatnak bizonyult számára, így alig 49 perc játék után befejezte élete második olimpiáján a szereplést.

Az egyetlen öröm az ürömben, hogy ezen csúfos teljesítmény hozzájárulhat a romániai teljesítmény- és tömegsport megreformálásához. Mert úgy a sok sportágban a felkészülést a szovjet mintára építő évi 10-11 hónapos edzőtáborok, mint a sportlétesítmények hiánya vagy azok gyatra állapota hozzájárult ezen eredményekhez. Mindaddig, míg nem létezik egy tízezer férőhelyes sportcsarnok nemzetközi versenyek megszervezésére, amíg a kajak-kenusok és az eveződők az újgazdagok luxuscsónakjai között edzenek, amíg a sportdiplomácia terén a jelenlét a nullához közelít, nem igazán ildomos ennél nagyobb teljesítményről álmodozni.

Folytatás 2016-ban, először Dél-Amerikában. A helyszín: Rio de Janeiro.