Péntek, 2020. október 30.
ALFONZ napja
Menü

Köztér

Csütörtök, 2011. október 20. | Péter Árpád

Megszámláltatunk...


Közhely, de mégis megkérdem: vajon híjával találtatunk, ha megszámláltatunk?
Csütörtöktől indulóan összeírják kies hazánk népét, a munkahelyek, vallás, illetve egészségi állapot mellett a személyi számokról is átfogó adatbázist állítanak össze, ami rögtön felborzolta a szociáldemokrata honatyák hátán a szőrt, és, farkast kiáltva, már a 2012-es választások meghamisítását kezdték félteni.

Tény, hogy aki a hatalomhoz szokott, nehezen engedi ki a kezéből,
és gyakorlatilag mindenre képes azért, hogy élvezze azokat a gazdasági meg szociális természetű előnyöket, melyek az „uralkodói” státuszból származnak. A Szociáldemokrata Párt (PSD) posztkommunista, idejétmúltan betegesen populista ideológiája mérkőzik a Demokrata Liberális Párt (PDL) rablókapitalista és szintén betegesen populista „eszméivel”, amit imitt-amott a szélsőséges nacionalizmus pikantériája fűszerez.

Elkezdődött a népszámlálás, EU-tagságunk óta ez az első igazi felmérés (Fotó: sxc.hu)

Marosvásárhelyre és közvetlen befolyási övezetére óriási nyomás nehezedik, mert a Nyárád-mentének tisztázatlan etnikai helyzete, a város magyar(os) jellegének lassú deformálódása mind-mind arra figyelmezteti a magyar nemzeti sajátosságok megőrzésében elkötelezetteket, hogy mind kulturális, mind gazdasági jelentőségben csökkenünk – de nem csak a Maros vízgyűjtő medencéjében, de majd’ minden tájon.

Kérdéses a magyarság részaránya,
mert a hazai romáknak/cigányoknak (a politikai korrektség nevében nevezzük őket cikkünkben ezentúl cigányoknak) nincs olyan, főleg írott kultúrán, egységes, mitikus eredeten alapuló identitástudata, mint a többi, az országunk területén élő, régebbecske ideköltözötteknek (most nem említjük azt az emberfajt, amely itt jött létre, endogenézissel, itt vett részt az evolúcióban, itt győzött le minden hódítót – köztük azt is, akinek a szobra sokáig kubista alkotássá volt minősítve Erdély egyik legnagyobb városának főterén – legalábbis ahogyan állítják az ő szélsőségeseik...).

Számok, a népszámlálás és a nemzetek sarokkövei (Fotó: sxc.hu)

Ez a népcsoport, a cigányok, amelyet általában sötétebb bőrszínűk, egzotikus nyelvük vagy számunkra, keresztény szellemben neveltek számára feltűnő viselkedésük alapján könnyedén azonosítható, nem rendelkezik azokkal az önmegahtározási mechanizmusokkal, amelyeket ki nem mondottan, de automatikusan elvárnak Európa minden írástudó nemzetétől.

Talán értő szociológusok, komoly néprajzosok tudják, hogy miképpen működik ez a kasztokra tagolt, archaikus elveken működő társadalomi csoport, milyen mechanizmusok tartják össze, miből élnek és mit és miért tekintenek betartandónak európainak csúfolt félbalkáni, fanarióták által kormányzott országunkban érvényes világi és egyházi szabályok közül, ám azt bátran, statisztikák nélkül, csak saját tapasztalatra alapozva is kijelenthetjük, hogy amennyiben tudatosodik bennük az, hogy az itt élő őshonos(abb) népek – mint például a magyar meg a román – miképpen definiálják önmagukat, és rádöbbennek ennek a kollektív öndefiníciónak az esetleges társadalmi előnyeire, elképzelhető, hogy nem a kaszt-szellem jegyében cselekszenek majd, és nem fogják román vagy magyar nemzetiségűnek vallani magukat, hanem igenis cigánynak. Ehhez hozzájárul az is, hogy a cigányság parlamenti képviseletét végző elöljárók a cigány identitástudat kibontakozását szeretnék elérni.

Az egyes intézmények eltérő adatokkal szolgálnak a Romániában élő romák számát illetően
(Fotó: Mediafax)

A Világbank becslése szerint Romániában 3 millió cigány él, az Európai Bizottság 1,5 millió roma etnikumú emberről beszél, míg a 2002-es népszámlálás 535 ezer cigányt vett nyilvántartásba.
A szórás tehát megengedhetetlenül nagy, de lehet, hogy a Maros mentén élők a 2011-es népszámlálás után sem tudják majd meg igazán, hogy mekkora is ennek a népcsoportnak a „térségi súlya”, mert ez a nép, jó néhány évszázaddal idetelepedése után sem vette fel a nyugati keresztény életviteli elveket, és sajátos túlélési technikákhoz folyamodik, amelyek közül az egyik leghatékonyabb a többségi nemzetekbe való látszólagos beleolvadás, mely a hivatalosságok szintje számára azonosíthatatlanná teszi őket, míg lokális-regionális szinten zavartalanul űzhetik különleges szokásaikat.

Utoljára, mi, magyarok (Nemeskürty István könyvcíme) Románia lakosságának 6,6 százalékát adtuk, ami 1,43 millió embernek felel meg. A sorban fölöttünk, a listán az első helyen, értelemszerűen, a románok voltak, 19,4 millió fővel. Utánunk a 2,5 százalékukkal a cigányok, majd 0,3 százalékkal az ukránok meg németek következtek.

Kíváncsi vagyok arra, hogy a romák identitástudata mennyit változott 2002 óta, és melyik becsléshez fog közelíteni a számuk, és ebből hány százalék lesz az, akik az eddig vallott magyarságukról mondanak le.

Ki tudja, milyen lesz 2012-ben magyarnak lenni?
A rosszul értelmezett demokrácia szerint csak azok a népcsoportok érvényesíthetik a jogaikat egy soknemzetiségű országban, amelyek megfelelő tömeggel rendelkeznek ahhoz, hogy politikai vagy egyéb fenyegetést jelenthessenek másik népcsoportokra. A romániai magyar kisebbség egyelőre jelentős politikai befolyással bír, és kampányfogás-szagú juttatásokat meg engedményeket is kap a többségi politikusoktól, ám ez nem azt jelenti, hogy lesznek szabad nyelvhasználati meg kultúramegőrzési jogaink azután is, ha kiderül, hogy már nem vagyunk annyian, hogy félni kelljen tőlünk. A minálunk, a mioritikus plájon, a géniusztermelő Kárpát-kanyarokban dívó brutál-demokráciában, ami tulajdonképpen a dzsungel törvényeivel kongruens, csak az erősebb kutya... jut a húsosfazékhoz, és a többiek csak azt kapják, amit nekik kivet.

Tény: kulturális hagyományaiknak köszönhetően a magyarok arányban sokkal iskolázottabbak, mint a cigányok, akik, mint fent is írtam, nem a nyugati keresztény kultúrába való beilleszkedést választották túlélési stratégiának. Ám félig urban legend, félig igazság szinten azt is tudjuk, hogy például a romániai zsidók minálunk, de még a román többségnél is nagyobb arányban iskolázottak, és a szászoknak sincs, amiért szégyenkezniük.

A Hitler által kezdeményezett, a náci Németország és csatlós államai (köztük Románia és Magyarország is!) által kivitelezett genocídiumok megtörték a zsidó kisebbségek tudásra alapuló, jelentős szellemi és anyagi tőkefelhalmozást implikáló, sikeres kultúra-megőrzési stratégiáját, ám a zsidókhoz hasonlóan kezelt cigány kisebbségek, akik, amint szintén írtam, az „uralkodó” népcsoportokba gyakorlatilag beleolvadva, a hatóságok által statisztikailag nehezen észlelhetően léteztek, többen, nagyobb számban menekedtek meg a népirtástól, mint a zsidók. Ám a cigányok nem rendelkeztek azzal a több ezer éves kultúrával, mint a zsidók, sem azzal az identitástudattal, így csak puszta demográfiai súlyukkal jelentettek valamit a második világháború vérében megfürdött régi és új államok számára.

2011 őszén, legalábbis Romániában, megfordulhat a helyzet: amennyiben tényleg 3 millió (vagy annál is több...) ember vallja magát cigánynak, a magyar politikai elit szinte automatikusan veszíti majd el a közösségéért való közvetlen harcolás esélyét, és minősül harmad-negyedrangú tárgyalási partnernek a romániai erőforrások elosztását „falkavezér-demokrácia”-módszerrel végzők számára. Hogy akkor mi lesz? Lesz még magyar tagozatokat, karokat implikáló, multikulturális egyetem Romániában? Lesz még kétnyelvű felirat valahol?

Hány magyar fő találtatik az idei népszámláláson? (Fotó: sxc.hu)

A cigány kultúra nem írásos kultúra – így ők, nagy valószínűség szerint nem is nagyon fogják érteni, hogy miért kapálózik olyan sokat az a pár százezer magyar valami nyavalyás utcanév- meg helységnévtáblák miatt, így elképzelhető, hogy nehéz lesz velük tárgyalni.

A román többség szélsőséges politikusai, amellett, hogy tudatában vannak annak, hogy a magyar politikai elitnek is nagyok az anyagi szükségletei (akárcsak nekik, a többségi politikusoknak), nagyon is értik, hogy mit jelent, milyen fontos számunkra az írásos kultúra és az írásban rögzített, de szimbolikus események homályába vesző múlt-tudat, és ezért próbálják úton-útfélen megsemmisíteni az identitásunkat tárgyiasító műalkotásokat és feliratokat.

A mostani népszámlálás eredménye tehát fontos a román nép, a cigány nép, a magyar nép és a magyar politikusok számára – hiszen az utóbbiak veszíthetnek a legtöbbet úgy anyagi, mind társadalmi befolyás (hatalom) terén. Talán lehet, hogy ez motiválja őket, lett legyenek jobb- vagy baloldaliak, abban a görcsös kampányban, amit az elmúlt hetekben folytattak le, azért, hogy mozgósítsák minden magyar ember esetlegesen ellanyhuló kulturális önazonosság-tudatát. A mérleg nyelvét azonban most a cigány kisebbség fogja elmozdítani, és valószínűleg ezt tudják a román politikusok is. Akiknek – főleg a szélsőségeseknek – lehet, hogy már elegük lett a 20 éve folyton kakaskodó magyar kisebbségből, és kényelmesebb tárgyalópartnereket akarnak. Nemsokára kiderül, hogy borúlátásom mennyire megalapozott...

A legútóbbi népszámlálás óta jelentősen átalakult Románia szociológiai térképe.
Többek szerint a magyarság hajdani önmagának csak arnyéka (Fotó: Mediafax)

És neeee! Nehogy félreértés essék: én nem a romániai magyar politikusok vagyonát és/vagy hatalmát féltem, hanem a Romániában élő, magyar nemzetiségű, „ az ucca és a föld fiainak” a nyelvhasználati, kultúra-továbbéltetési lehetőségeit. Minden kulturális értékünket nem tudjuk UNESCO-patronálás alá helyezni (lásd a csíksomlyói búcsú esetét a szakralitás fogalmát értelmezni nem tudó Hatalmasságokkal), és azt már megtanultuk, hogy az Erdőn Túli Területeken senki nem szeret minket, magyarokat – sőt: még mi sem egymást...

Tehát itt az ideje, hogy népszámlálkodjunk...