Csütörtök, 2020. július 9.
LUKRÉCIA napja
Menü

Köztér

Szerda, 2012. március 7. | Péter Árpád

Nettó net


Az MBAOnline.com tanulságos infografikával lepte meg a webet. A szemléletes, épp ezért kissé szájbarágónak is ható, bájosan naiv illusztráció  arról tájékozat bennünket, hogy milyen is az internet egy átlagos napja.

A Day in the Internet

Planétánkon lassan minden harmadik ember netfelhasználó, tehát józan paraszti ésszel is lehet arra a következtetésre jutni, hogy valami iszonyú bit-tömeg tolonghat optikai és egyéb természetű kábeleinkben – lásd egy korábbi becslést arról, hogy a net tömege tulajdonképpen... egyetlen epernyi –, ámde nem nagyon készült felmérés arról, hogy ennek az elektronokban, fotonokban, tranzisztor-pozíciókban stb. materializálódott információ milyen „napi osztalékokból” állhat össze.

Oly hatalmas mennyiségű információforgalom zajlik a neten, hogy csak és csakis számszerűen, statisztikában, és azt is vizuálissá téve lehet felfogni azt, hogy mi is történik a virtualitásban.

Az alig felfogható nagyságrendű adatforgalom pontos méretei csak becsülhetőek, ámde a nagyságrend azért megállapítható: 168 millió DVD-t (4,7 GB-nyi adat!) lehetne teleírni az internet egy napnyi „töltelékével”, ami kb. 789600000 GB-ot jelent... Ennyi adatot akkor sem tudna átnézni egy ember, ha tíz életen keresztül napi 24 órában ezzel foglalkozna (és, természetesen, az étkezésektől is eltekintene...).

Becslések szerint a kőkorszaki ember egy élet alatt szembesült annyi információval, mint amennyit a Times egy száma tartalmaz – és itt tényleg külföldi újságra kell hivatkoznunk, ugyanis a hazai lapok nagy többsége (de, sajnos, még az anyaország sajtóorgánumainak túlnyomó százaléka is...) csak nyomokban tartalmaznak információt (amely a biztonság kedvéért még jól el is van rejtve bulvárfotók özöne alá).

Manapság azonban az információ (értsd: releváns információ) olyan értékké vált, amely kizárólagos birtoklásáért még kegyetlenségekhez is képesek folyamodni az épp aktuális illetékesek – lásd a Kim Dotcom elleni törvényes hadjáratot, az ACTA, a PIPA, a SOPA stb. fura kódnevű szabályt, amelyek tulajdonképpen azt célozzák, hogy az értékes, társadalmi szinten használható információk minél kisebb közösség kezébe összpontosulhassanak.

Emellett számtalan, könyveket és egyéb értékes tudást tartalmazó honlap is az információprivatizáló törekvések áldozatául esett, meggátolván azt, hogy ezek ingyen eljuthassanak a szegényebb, de nagy tudásigényű nethasználókhoz.

A gyakorlatilag mérhetetlen információáramlásból azonban arra következtethetünk, hogy a tartalomterjesztési korlátozások még nem léptek teljes mértékben érvénybe, vagy, a tragikusabb változat: értéktelen adatok kerengenek kábeleinkben, tehát olyasmik, amelyek nem fontosak sem lelki, sem pedig szellemi fejlődésünk szempontjából.

A mennyiség nem jár együtt feltétlenül a minőséggel is, és ez a napi netforgalom statisztikájában nagyon látszik.

Félő, hogy abból a 168 millió DVD-nyi anyagból csak egy-két DVD-nyit tesz ki a hasznos könyvek, a szép zenék, a jó filmek gyűjteménye, és a többi mind csak felesleges, nem távlatokba mutató fecsegés, unalmas pornográfia, butuska magamutogatás. Ugyanakkor elképzelhető az is, hogy kb. 167 millió DVD-nyit tesz ki a mindenkori ellenzékek kormányok és államfők ellen tett nyilatkozatainak gyűjteménye, és egy milliónyi DVD-nyi az összes többi, más természetű adat (legalábbis a romániai közéletet és netforgalmat látva, óhatatlanul erre a következtetésre jutunk...).

A net „legnettóbb” értéke meg az, hogy egy-két kattintás után láthatjuk: nem csak nekünk megy rosszul ezen a sárgolyón – más internetfelhasználók is küzdenek kisebb-nagyobb gondokkal – mint pl. túl kicsi sávszélesség, meg túl nagy pofa...