Hétfő, 2020. február 17.
DONÁT napja
Menü

Köztér

Péntek, 2013. november 8. | Jaszenovics Lilla

Periférikus szépirodalom, árnyéklét, Gé


November 6-án, szerdán, a Látó Irodalmi Játékok 31. kiadásán vehettek részt az érdeklődők. Ennek keretében, ezúttal a tehetséges próza- és újságíró, filmkritikus: Kubiszyn Viktor, Foglaltház című regényének kapcsán beszélgethettünk. A G. Café, ezúttal egy olyan térré minősült át, ahol tabuk nélkül kaphattunk válaszokat, többek között drog és addikció témakörben.

Viktor amúgy tavaly októberben tett még egy látogatást erre, akkor ismerhettük meg első regényét, a nagysikerű Drognaplót. Ezt azóta lefordították angolra (a fordító egyébként Nagy Ildikó Noémi, aki nemrég tartott felolvasóestet, szintén a Gében), folyamatosan járja vele Európát, meghívásokat kap iskolákba, fesztiválokra, stb.
Szórakoztató és közvetlen. Odaad egy fényképezőgépet a közönségnek, hadd kattogtassanak közben bármit, ami jólesik.
A Drognapló saját ihletésű, dokumentumregény, tizenhat évnyi függőség, erős önéletrajzi vonatkozásokkal a Zóna világából, és azon át a szabadulásig.

Ezzel szemben a Foglaltház keretet ad több dzsanki karakter mindennapjainak, árnyéklétezésüknek, flesseiknek.

Maga a Foglaltház kifejezés ambivalens, mint megtudtuk a szerzőtől, (angol fordítása junkiesquat), egyrészt arra vonatkozik, amikor egy szubkultúra, vagy ellenkultúra elfoglal nem használt épületeket, társadalmat jobbá tevő, vagy megújító szándékkal. Másrészt, és amiről a könyv is szól, az egy olyan jellegű befoglalása egy kihalt létesítménynek, ahová az emberek egész egyszerűen a fejük fölött lévő födélért mennek. Alkoholisták, drogosok lakják le.

Októberben lett négy éve, hogy Viktor tiszta. Készült egy dokumentumfilm dizájnerdrog használókról, ahol ő volt az összekötő. Akkor látogatott először olyan helyre, és találkozott hasonló emberekkel, mint ahogyan ő élt a függősége mélypontján. Mentális és lelki katarzis, paradox érzések kavarogtak benne.

Ezek nagy része belekerült a könyvbe. Az ihlető helyszín valós, Pesten, a Király utca közepén működött sokáig. A szereplők, az események, és a cselekmény pedig fikció. Hiteles ábrázolásmód, a könyvet olvasva nekem, mindenki reálisnak tűnt. Sokdimenziós történetek, tizenhat évnyi tapasztalatból, mintákból összegyúrt létforma, amelyekben megjelenik ő is. Többféle elbeszélő, perspektíva: nő, férfi, halott… Függőségtől átalakult személyiségek, torz minták. Egymással lazán összefüggő novellák.

Érdekes struktúrája van, évszakok, emeletek, lépcsők. Az ezzel kapcsolatos kérdés után közli, hogy előbb volt meg ez a felosztás, kellett valami, ami összefogja az egészet.

A regényben, mint ahogyan azt már az író egyedi stílusától megszokhattuk vannak tipográfiailag elütő részek. A dőltbetűs írásoknál, Láz Józsi, Gerely, Pöttyöske, és a többiek vallomásánál a Hidden Wikipédia lett forrásként megjelölve, az előbbiek kitalált sztorik, az utóbbi meg igenis valós. Ez egy olyan világa az internetnek, ami hasonló a jéghegy aljához. Amit mi, mindennapos internetfogyasztók látunk, az csak a csúcsa. Akad azonban egy deepweb, Toprojekt, amit az amerikai titkos szolgálat fejlesztett ki. Teljesen biztonságos, gyakorlatilag lenyomozhatatlan. Itt mindent megkaphatsz, ami illegális, a herointól a bérgyilkosig.
Olyan árnyéklétezés ez is, amiről csak kevesen tudnak.

Felolvas egy ilyen részletet. Elárulja, hogy nem szereti felolvasni a saját szövegeit, ilyenkor zavarban van. Figyelünk. Anyag. Tolás. Zóna. Rettegés. Élvezet. Simogató naplemente. Tűk. Cöpi (fecskendő). Rohanás, part. Hányás, érszorító, hidegrázás, feltámadás. Ilyen és ehhez hasonló képek jelennek meg.
Erősen érződik a filmes múltja a Foglaltházban. Snittek, ansnittek. Mozgóképes megoldások jelennek meg az alkotásban. Meséli, hogy azért fogta meg ez az egész, mert a filmbefogadás állapota az, hogy kiszakadsz a valóságból, és egy másikban találod magad.

A közönség kíváncsi és kooperatív. Kérdések jönnek, Viktor meg készségesen és őszintén válaszol. Szó esik szerhasználatról, annak a kihatásáról, fizikai, mentális, és lelki síkokra. Ozoráról beszélget, a goáról. Be is tesz egy ilyen elektromos műfajú zenét a telefonjáról. Beszél a függőségről, ami igazából bármi lehet az ember életében, ami hajtja, legyen az pénz, hatalom, nők, csillogás, tényleg bármi. Nem föltétlen valami cucc.

„Minden ember addiktív, csak a drog, meg az alkohol látványosabb és tragikusabb a többinél.”

Egy évig volt rehabon, és neki Isten töltötte be az űrt. Ez is megjelenik a regényben. Bibliai igék, passzázsok. Mindenképp érdemes elolvasni!

(Fotók: Csiki Botond)