Hétfő, 2019. szeptember 16.
EDIT napja
Menü

Köztér

Csütörtök, 2012. november 15. | Szerk.

Regényíróként is bemutatkozott Dimény Lóránt


Péntek este hattól a Bookart Kiadó könyveit mutatták be a G. Caféban a Látó Irodalmi Játékok keretein belül. Márton Evelin Papírszív és Dimény Lóránt Tizenegy című regényével ismerkedhettünk. A szerzőkkel Demény Péter és Szabó Róbert Csaba beszélgetett. A Bookart bátor kiadó, hiszen fel meri vállalni a fiatal, kezdő szerzők munkáinak közlését, hangsúlyozták mindjárt az elején. Felmerült a Kriterion hasonló „profilú” legendás Forrás-sorozatának emléke is. Dimény Lóránt első kötetét hajdan egy multikulturális keretek között pénzt elkölteni szándékozó kiadó adta ki; a következő, Menta című versfüzér 2005-ben már Orbán János Dénes közbenjárásával. Az útkeresés nehézségeit tehát nem tapasztalta meg. Egy dolog biztos volt legújabb kötetével kapcsolatban: erdélyi kiadónál szerette volna megjelentetni.

Dimény azóta átevezett a próza területére, habár „regényt írni nem tréfadolog”, ahogy Demény Péter fogalmazott. Megtalálta magát benne, és azóta sem írt 5-10 versnél többet – derült ki. A Tizenegy a kilencvenes évek elején játszódik, kamasz gyerekek szembesülnek a holland segélyekkel tarkított, hirtelen kinyíló világgal. Lehet nem pont a szerzővel és nem ebben a formában, de a regényben foglaltak megtörténhettek, válaszolt Dimény a kérdésre, mely azt firtatta, hogy a regényben mennyi a saját élmény és mennyi a kiegészítés. Nem élte meg káoszként az 1990 utáni időszakot, személyes síkon kamaszként normálisnak számított az átmenet hangulata, derült ki.

 

Érezhető a személyesség lüktetése mindkét munkában, vetődött fel a beszélgetés során. Márton Evelin szerint a személyesség nélkül a történet elmesélése nem működött volna. Félnek-e attól, hogy miként reagálnak a modellek a leírtakra, merült fel a kérdés. Dimény szerint ezzel nem lehet gond, hiszen a Tizenegy szereplői fiktív neveket viselnek. Ezek sajátosak, csakis vásárhelyi közegben fordulhatnak elő, derült ki.

Bő egy óra után a beszélgetést vezérlő irodalmárok asztalt bontottak, kezdetét vették a kötetlen író-olvasó beszélgetések és a fékeveszett dedikálás. Jelen helyszíni tudósítás lezárásának pillanatában Márton Evelin a szomszéd asztalnál dedikál, Dimény Lóránt pedig kétségbeesetten szaladgálva keresi a további köteteket, de hiába – fanatikus olvasói a teljes készletet kimerítették.