Szerda, 2017. november 22.
CECÍLIA napja
Menü

Köztér

Péntek, 2012. április 27. | Molnár Bea

Sárik Péter: a dzsessz az életem


Marosvásárhelyen negyedik alkalommal szervezték meg idén a Nemzetközi Egyetemista Jazzfesztivált. A négy napig tartó esemény utolsó napján Fábián Juli & Sárik Péter & Dj Zoohacker trio lépett fel. Sárik Péter világszerte elismert dzsessz zongoraművész, aki a verseny zsűrijének elnöke is volt. Vele beszélgettünk a versenyről, erdélyi tapasztalatairól, önmagáról.

Milyen zenekarokban játszol?
Az utóbbi időkben arra törekszem meg törekszünk, hogy a saját dolgainkat csináljuk. Tehát leginkább olyan zenekarokban játszom, amiket mi szervezünk. Van az én trióm, a Sárik Péter trió, van Fábián Julival is egy duónk, van Falusi Mariannal egy projekt, és csináltunk egy jazz mese lemezt, azzal is szoktunk fellépni, plusz ezeknek a keverékei. Most számoltam össze egy hete, és tizenöt féle produkcióban játszom egyszerre.

Hogyan és mikor találkoztál először a dzsessz muzsikával?
Volt egy gyerekbandánk az utcában, fiúk, lányok, mindig rosszalkodtunk meg minden, és ott az egyik csajnak az apukája orvos volt. Ő hallgatott dzsesszt. Érthetetlen zene volt számomra, s utána 17-18 éves koromban hallottam olyan dzsesszt, ami megfogott. Érdekes, mert ez elég nehezen érthető komoly dzsessz zene volt, de valahogy mégis az volt az, ami betalált.

És mit jelent számodra most a dzsessz?
Az életemet.… Ez egy olyan dolog, hogyha nem lenne a zene, akkor lehet, hogy már megbolondultam volna. Mert ez egy olyan csatorna, hogy fölmegy az ember a színpadra, ahol olyan őrületes nagy energiák mozdulnak meg, amit szerintem nem tudnék magamból másképp kiengedni. És mivel dzsesszt játszom, ezért ez gyakorlatilag ugyanazt jelenti nekem, mint a zene. Egy olyan dolog, ahol kiadhatok magamból mindent és… még fizetnek is érte. (mosoly)

Jártál/jártatok már néhányszor Erdélyben. Hogy fogadott a közönség?

Mindig ugyanúgy: hatalmas szeretettel és nyitottsággal. Most hiába mondom el, mert mindig azt hiszik, hogy mindenhol elmondom, de iszonyatosan szeretünk ide járni, és én mindig alig várom.

És mi a véleményed a marosvásárhelyi közönségről?
Szuper. Marha jó. De komolyan. Fontos, hogy itt már hagyománya van ennek a dolognak, tehát… van egy város Romániában, ahol a koncertünket egy áramszünet mentette meg. Játszottunk, és mintha egy tíz méteres fal lett volna közöttünk és a közönség között. De aztán szerencsére jött egy áramszünet, és akkor csak a dob meg a szaxofon szólt tovább, és a gyertyák égtek. Valahogy ez megtörte azt a borzalmas légkört és utána jó lett. Na, ilyesmire itt nincs szükség szerencsére. Úgy látom, hogy ahol van dzsessz, ott már tudják, hogy mire érkeznek, mire számítanak,  élvezik, és mi is nagyon élvezzük.

 Zsűriztél is most. Milyen volt a felhozatal?
Vegyes, mint általában minden versenyen. Voltak nagyon jók, gyengék és közepesek. Szerencsére minden kategóriában, ahol kellett értékelnünk volt olyan, aki nagyon jó volt. Így nem volt ebből vita. Kiemelném a Harmony kórust, fantasztikus volt.

Milyen a zenei viszonyod Fábián Julival?
Zenei? Tökéletes :)
Hát amikor találkoztunk először, igazából nem derült ki semmi, csak átbeszéltük a számokat. Az első koncerten döbbentünk rá, hogy jézusatyaúúúristen, mi van itt! Annyira érezzük egymást, hogy egészen kivételes, és innentől kezdve dolgozunk együtt, most már három projektben is. Van a Zoohackeres, van a Juli dzsessz zenekara, és van nekünk külön egy duónk.

Igazából meg, nem lehet elvonatkoztatni a személyes viszonyt, mert én nem tudok hosszútávon olyan emberekkel játszani, akikkel nem vagyok jóban. Egyszerűen képtelen vagyok erre. Mi egy alkotóközösség vagyunk, aminek egyik pillére Juli, másik pillére a saját zenekarom, és e köré épül a többi, az összes. És ez nem elképzelhető anélkül, hogy mi ne értsünk egyet dolgokban. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek konfliktusok az emberek között… mondjuk a Julival még nem volt, de a legegyszerűbb mód ezeket azonnal megbeszélni, és ez azt jelzi, hogy nekünk együtt kell továbbmenni. Ha nem, akkor elválunk. De ilyen ebben az egész csapatban nem volt, mert igazából ez egy élet megfújta társaság, tehát nagyon rég ismerjük egymást. Úgyhogy: jól vagyunk :)

 Miben más a Zoohackeres projekt?
Ú, mindenben. Ez egy ilyen buli zene. A Zoohackerről csak egy pár szót mondanék, mert nagyon érdekes a kapcsolatunk egymással. Nagyon keveset találkoztunk, de nagyon lényeges találkozások voltak ezek. Először 18 évvel ezelőtt. Én énekelni tanultam és ő is, egy énekórán futottunk össze… snitt, utána eltelt 3-4 év, én elmentem egy zenei könyvtárba, hogy kivegyek egy kötetet, és a Zoo volt a könyvtáros bácsi. Még egy snitt. Ő akkor kezdte el ezt az egész elektronikus dolgot, s mutatta nekem, hogy képzeld, ezt fogom csinálni… most meg együtt játszunk! Kevesen tudják róla, hogy ő klasszikus karvezetés szakot végzett, tehát egy abszolút klasszikus végzettségű zenész, majd miután ezt befejezte, megtanulta a 40-es évektől az összes zenei stílust. A rock and rollt, a poppot, technot, rockot, houset, mindent töviről hegyére. A weblapján fent vannak ilyen válogatások, hogy szerinte ezekből az évekből, stílusokból mi a legjobb. Ő tényleg mindent tud, tehát ha mondjuk egy hangszínt kiválaszt, akkor az nem véletlenül van. Azt ő tudja.

S mi volt a kérdés? :) …szóval abban más, hogy ez egy dj alapú dolog. A Juli ugyanúgy dzsesszt énekel, én ugyanúgy dzsesszt zongorázom, de az egész ilyen modern. Csak azért mondtam el Zooról ezeket, hogy lássátok, ez nem olyan egyszerű. Ez egy nagyon igényes dolog, amit mi csinálunk. Azt vettük észre, hogy rengeteg embert megnyertünk ennek a stílusnak. Egy csomóan így rájönnek, hogy jééé, ez mégiscsak jó és szeretik. Meg hát lehet rá táncolni, ennyire más :)

Tudsz-e, megtanultál-e valamit románul? :)
Ühüm. Mișcare. Az a… mooving. Egy dal címe. Egyszer elvállaltam, hogy Bukarestben románul konferáljak, hát marha jót röhögtek minden szám között. De amúgy meg a szokásos: mulțumesc, la revedere, bună. Várjál, mi van még? Ja igen: forte (!) bună. És… mi szokott az úton kiírva lenni? Accident. Ez azt hiszem, balesetet jelent. Na, meg ilyenek. Mondjuk, ahhoz képest, hogy mióta járok ide és milyen sokat, nagyon keveset tudok. Ja, és Cabana trei brazi! Tudod… a Három fenyő. Ezt is tudom ám! És egyéni akcentusom van.

Hol hallhatunk még a következő napokban?
Sehol. Ja de! Elfelejtettem… :) Tényleg elfelejtettem, basszus.
Vásárhely után Székelyudvarhelyen, majd hazafelé Nagyváradon fejezzük be. 27-én Udvarhelyen és 28-án Nagyváradon. És már megint a névnapomon utazok haza. Az utóbbi időben mindig névnapon és szülinapon ülök az autópályán… és általában ilyenkor átadom a kormányt és én jól vagyok.

Utána megyünk ezzel a Zoohackeres projekttel, csak az öttagúval Németországba a Gronau Jazz Fesztiválra, s 6-án, a szülinapomon jövünk haza, szóval erről beszéltem. Jó buli lesz. Amúgy erről a projektről még annyit kell tudni, hogy mi vagyunk hárman, öten meg heten. És a héttagúban már nincsen gép, hanem élő dob, élő basszus, gitár, trombita, ének meg én vagyunk. Az öttagúban vagyunk mi hárman plusz gitár és trombita. Általában az anyagi kondíciók mondják meg, hogy hányan vagyunk.
Beszámoló a Jazz Fesztiválról itt.

(Fotók: Csiki Réka)