Hétfő, 2020. február 24.
MÁTYÁS napja
Menü

Köztér

Szombat, 2013. augusztus 31. | Kondra Tünde

Stukkó és fűzérdíszek a sétán


Egy templomnyi tömeg sétált tegnap Vásárhely főterén. A Szóforgatag második tematikus városnéző sétáján a résztvevők a város barokk kori arculatát ismerhették meg. Megmaradt impozáns barokk épületek látogattak meg, de a már lerombolt, kibelezett emlékekről is kimerítő előadást hallhattak Orbán János művészettörténész kalauzolásában.

„Bármennyire is elnyomták a 19–20. század fordulójának stílusai a régi város arculatát, nyomaiban illetve részleteiben nagyon sok helyen találkozhatunk vele” – kezdte a művészettörténész az ismertetőt a Rózsák terén, ahol egykor a ferences templom állt. Marosvásárhelyen a barokk  a 18. század elején jelent meg, szűk 150 évvel később, mint Európa tőlünk nyugatabbra eső részein. 1754-ben a Királyi Tábla Marosvásárhelyre helyezése fontos mozzanat, a nemesek birtokokat szeretnének vásárolni a városban, amely azt is maga után vonja, hogy mesterekre van szükség a házak, paloták megépítéséhez. „Egyre nagyobb számban áramlanak be építő mesterek, akik elsősorban németek. A Birodalom nyugati feléből, illetve a még nyugatabbi német régiókból érkeznek a 18. század második felében, szinte folyamatosan az építőmesterek Marosvásárhelyre. Ez azért fontos a mi sokat emlegetett barokkunk szempontjából, mert ők hozzák magukkal azt a fajta tudást, stílust, amely szülőföldjükön már bevettnek számított ebben az időszakban” – magyarázta Orbán János, akitől azt is megtudhattuk, hogy a barokk kori városháza a mai ortodox székesegyház és a park között húzódott.

A Néprajzi Múzeumnak helyet adó Toldalagi-palota körüljárása után a vásárhelyi barokk építészet nyitányának tekinthető jezsuita templom, mai Keresztelő Szent János plébánia jellegzetes oldalkápolnáit, mellékoltárait és méretes, díszes főoltárát vehették szemügyre a városnézők. A Teleki házzal szemben található a hajdani Haller család háza, amely a barokk városkép szerves része, valamint a mellette található, a maga korában impozáns épületnek számító, Csiki Márton örmény kereskedő által épített ház is. „A barokk jellegű építkezéseknek egy nagyon szép példája ez az épület, nemcsak homlokzata révén, hanem belső udvara miatt is” – vezette be a sétavezető az érdeklődőket a Teleki ház hangulatos udvarába, a faragott kő oszlopos tornác alá.

A „barokk séta” negyvenezer kötet között, a Teleki Tékában csúcsosodott ki és ért véget. Marosvásárhelyiekként – ha nem is álmunkból felköltve – tudnunk kell, hogy a 18-19. század legfontosabb kulturális megvalósítása a városban Teleki Sámuel könyvtára. Az Erdélyi Nagyfejedelemség kancellárjának dédelgetett álma volt egy közkönyvtár megalapítása, amelyet mindenki által használható könyvtárként képzelt el, ezáltal szerette volna a marosvásárhelyi közművelődés állapotát fejleszteni. A barokk kornak megfelelően a könyvtár mellett az épületben egy főúri palota is működött, amely abban az időben igen jelentősnek számított mind építészeti, mind belső berendezés szempontjából. A hatalmas művelődéstörténeti jelentőséggel bíró könyvgyűjtemény mellett a látogatható könyvtárteremben ókori személyiségeket, szerzőket, császárokat, tudósokat megjelenítő szoborgyűjtemény, valamint Teleki könyvszeretetével, könyvtáralapítási törekvéseivel azonosuló személyiségek portréi, illetve fiatalon elhunyt fia ásványgyűjteménye is található.

A barokk tematikájú séta során is segítségül hívtuk a fantáziánk, hiszen a mai Főtéren végigsétálva nem teljes a „barokk kép”. Természetesnek vélhetjük, hogy egyes épületek helyén ma már újabb épületek állnak, de vannak házak, házsorok, amelyeket nem romboltak le, ma is állnak, halványan tükrözik vissza egykori önmagu(n)kat.