Szombat, 2019. május 25.
ORBÁN napja
Menü

Köztér

Kedd, 2014. május 27. | Miska Brigi

Székely szonda a világűrben


Első alkalommal bocsátottak fel a Székelyföldről olyan magasságba emelkedő tudományos műszeregyüttest, ahonnan már jól kivehető a Föld görbülete, és a Világűr sötétje is látszik. A szonda körülbelül egy órányi emelkedés után lépett be a sztratoszférába, majd további fél órányi emelkedés után érte el a legnagyobb magasságot, ami 35-40 kilométernyire tehető.

Ilyen magasságból került sor 2012. októberében Felix Baumgartner történelmi ugrására is. Itt a léggömb megsemmisült, a műszeregyüttes pedig ejtőernyővel ereszkedett vissza. A földet érés helyzetét az előzetes meteorológiai adatokból meg lehet becsülni, de ez akár 200 kilométerrel is eltérhet a felbocsátás helyétől, ezért a rádióbemérő egységgel ellátott kereső csapat már a felbocsátást követően elindul a szonda begyűjtésére.

A felbocsátás a Bács-Kiskun Megyei Csillagvizsgáló Intézet igazgatója, dr. Hegedűs Tibor asztrofizikus vezetésével, és  Solymosi János híradástechnikai mérnök, a Magyar Asztronautikai Társaság elnöke szakmai támogatása mellett valósult meg. A bajai csapat több sikeres felbocsátást is végrehajtott, és már a rendszeres tudományos és ipari hasznosíthatóság lehetőségeit vizsgálják.

Az erdélyi munkálatokat dr. Csegzi Sándor fizikus, a Marosvásárhelyi Kulturális és Tudományos Szabadegyetem igazgatója hangolta össze, a felbocsátás tudományos tanácsadója pedig dr. Hantz Péter fizikus, sportpilóta. A rádiós bemérés munkálataiban a Sapientia Egyetem Villamosmérnöki Tanszékének munkatársai és diákjai is részt vesznek. A tervezett további felbocsátások meteorológiai méréseinek eredményeit a Kertészmérnöki Tanszék munkatársai fogják elemezni.

Romániában ez a második ilyen jellegű kísérlet, az első ballont 2011-ben, Ploiești környékén a Știință și Tehnică tudományos lapnak köszönhetően bocsájtották útnak. Ezzel a ballonnal le lehet ellenőrizni olyan szabályokat, amiket eddig a gradienssel kapcsolatosan állípítottak meg. Ha eltéréseket tudnak kimutatni, akkor ennek klímaváltozási okai vannak, valamint lehet tanulmányozni a légkör összetételét és az ózonréteg vastagságát egyaránt, illetve a kommunikációs rendszereknek a fejlesztését is elősegíthetik, ami az elveszett tárgyak megtalálását könnyítheti meg.

Dr. Csegzi Sándor, a Marosvásárhelyi Kulturális és Tudományos Szabadegyetem igazgatója, aki egyben a projekt vezetője is, lelkesen mesélt a világűrbe bocsátott szondáról: „Úgy néz ki, hogy világszinten a ballononzásnak reneszánszát éljük, de egykor minden meteorológiai információt ilyen ballonok segítségével szereztek, majd a kozmoszt meghódítva sokkal szélesebb körű információhoz jutottunk. Kiderült, hogy a közeli légkör, valamint a sztratoszférából származó konkrét mérések, amelyek akár a klímaváltozással kapcsolatosan, akár a meteorológiai tendenciákkal kapcsolatosan sokkal folyamatosabb és direktebb információt hordoznak. Ugyanakkor ebben lehetőség nyílik arra, hogy azok a fiatalok, akik most tanulják az elektronikát és az automatizálást, esetleg a meteorológiával foglalkoznak érdekes tapasztalatokhoz jutnak” – fogalmazott Csegzi. Hangsúlyozta: azt szeretné, ha az egyetemekkel együttműködve kitapasztalnák egy kutatási lehetőség hordozóját, valamint nagy százalékban garantálhatnák azt, hogy visszaszerezzék azokat az értékes berendezéseket, melyeket az adatgyűjtés szempontjából juttattak a magasba. „Ez a magasság 20 és 35 ezer méter közötti távolságot jelent. Vannak olyanok is, melyek magasabbra jutnak, de nem ezekkel az egyszerű, hanem komplexebb rendszerekkel, illetve azok nem héliummal, hanem hidrogénnel működnek. Szép lassan mi is szeretnénk fejleszteni ezt a kísérletet, persze ehhez támogatókra is szükségünk van, mert költségei vannak az akciónak” – magyarázta a projekt vezetője, majd a mérésekről is beszélt: „Most elsősorban a kommunikációs rendszert tapasztaljuk ki, és el kell mondanom, hogy két hálózat létezik: az egyik a GPS, a másik GSM reszdszer, ami néhány ezer méterig használható. A GPS rendszer is egy sajátos, nem a földi rendszerben használt eszköz, hanem a magasságban használt, hiszen erre volt szükségünk, úgymond egy APRS-reszndszerre. A ballon mozgása élőben követhető, valamint utólag is lehívható az aprs.fi honlapon, az Universitatea Cultural și Civică névvel és az yo6osc-11 kóddal” – fejtette ki. 

Az eszköz felkutatásában a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humántudományok Karának két tanára, Domokos József és Bakos Levente is részt vesz. „A Sapientia EMTE társult ehhez a kísérlethez távközlési szakemberekkel, valamint a tudományos műszerek egy részével és az adatok feldolgozásával. Nyilván a kereséssel is segítünk, hiszen egy oktatókból álló csoport és a Marosvásárhelyi Hagyimentő Szolgálat néhány tagjának segítségével megpróbáljuk a lehető leghamarabb megtalálni a Földre visszaérkező műszert. Ez egy nagyon jó lehetséget nyújt a távközlési rendszerek tesztelésére és a sugárzásmérésre egyaránt. Most a legnagyobb kihívást a berendezés követése jelenti, és a Sapientia szempontjából a megtalálása” – fogalmazott a vasarhely.ro-nak Bakos.