Csütörtök, 2020. április 9.
ERHARD napja
Menü

Köztér

Péntek, 2014. június 6. | Deák Zsombor

Szesszió a „Nagy Testvér” szemével


Vizsgaidőszakban vannak az egyetemisták, ilyenkor kevesebbet alszanak, több kávét fogyasztanak, egyesek sörrel ünnepelnek, mások romantikus vacsorával. Barátságok köttetnek és mennek szét. Rongyosra olvasott jegyzetek járnak kézről-kézre az egyetemen, ahol ebben az időszakban olyan arcokat is látunk, akik csak szökőévben mutatkoznak a tudás pantheonjában. Bartos Imrét, a Sapientia koronkai kampuszának az egyik kapusát kérdeztük arról, hogy a „Nagy Testvér” szeme hogyan látja a szessziózó diákokat.

– Ha nem nézzük a naptárt, látszik-e a diákokon, hogy szesszió van?

Az öltözködésükön, viselkedésükön annyira nem látszik, inkább a létszámon. Ilyenkor sokkal többen szoktak lenni, mit az átlagos tanítási napokon. Az egyik leglátványosabb jelenség vizsgaidőszakban, hogy ilyenkor a hallgatók sokkal többször és többen keresik fel az egyetem előtt található „placcot”, hogy kiéljék káros szenvedélyüket, ezzel is levezetve feszültségüket, izgalmukat.

A „Nagy Testvér” szeme

Nagyon ritka az az eset, hogy olyan előadássorozat, vagy konferencia van, amikor annyi diákot látok, mint szesszióban. Van egy réteg, az igényesebbek, akik kiöltöznek, mert úgy gondolják, hogy ezzel valamilyen szinten tudnak hatni a tanárokra, viszont a másik tábor a hétköznapokban használt ruhadarabokat hordja.

– Miben mások ilyenkor a diákok, mint általában?

Egyértelműen látszik rajtuk, hogy izgulnak, idegesebbek, jönnek, mennek. Egy olyan hangulat szokott eluralkodni a kampuszban, amit most nem tudnék leírni, de látszik rajtuk, hogy mintegy hangyákként nyüzsögnek, bolyonganak az egyetemen. De az is lehet, hogy ezt csak mi látjuk így, ha egy kívülálló belép a kampuszba és nem tudja, hogy éppen szesszió van, semmi különöset nem vesz észre a hallgatók viselkedéséből. A diákok egyébként vizsgaidőszakban is olyanok, mint egy átlagos hétköznapon. Ugyanúgy beszélgetnek, viccelődnek, bolondoznak, mint egy normális napon.

– A fiúk vagy a lányok szoktak jobban izgulni szesszióban?

Nem állíthatjuk azt, hogy a lányok jobban izgulnak a vizsgák miatt vagy a fiúkat kevésbé viseli meg az, hogy elvágták őket. Itt az egyetemen már nem az jellemzi a diákokat, mint a középiskolában, hogy könyvvel a  kezükben készülnek az adott vizsgára… Inkább össze szoktak gyűlni, kisebb csoportokat alkotnak, megbeszélik a problémákat, a kérdéseket, aztán dolgukra sietnek.

A hely, ahonnan a szesszió is másképp látszik

Persze itt is vannak nagyokosok, akik tisztába vannak a dolgokkal – köréjük tömörülnek faggatják az éppen aktuális vizsgatantárggyal kapcsolatosan. Érdekes, hogy vizsga után, amikor már egyébként is mindegy, összegyűlnek és megbeszélik a kérdéseket, kiszámolják, hogy hányasban reménykedhetnek. Emellett gondolom megvan a kötelező sörözés is egy-egy sikeres vizsga után.

 – Kering emlékezetes, szesszióval kapcsolatos történet a Sapientia folyósóin?

Amióta itt dolgozok, egyetlen olyan esetről tudok, amikor a takarító személyzet besegített egy adott esetben egy diáknak. Ez már jó pár évvel ezelőtt volt. Az úgy történt, hogy a tanszéken vizsgáztatott a tanár és a diáklány mondta a takarítónőnek, hogy „ott van kint a táskám, meg kellene nézni a füzetbe a helyes választ”. A takarítónő megnézte, besomfordált és megmondta a megoldást a lánynak. Arra már nem emlékszek, hogy hogy, de a tanár rájött és kérdezte, honnan van az információ? A lány lebuktatta a takarítónőt…