Kedd, 2019. október 22.
ELŐD napja
Menü

Köztér

Kedd, 2013. március 26. | Máthé Kincső

Színházi Világnap a Nemzetiben


Két saját produkcióval, közönségtalálkozóval és egy lengyelországi vendégelőadással ünnepli a 2013-as Színházi Világnapot a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház. Március 27-én 19 órától a Mélyben (Éjjeli menedékhely) című darabot láthatják az érdeklődők a színház Nagytermében, illetve az előadást követően közönségtalálkozóra is sor kerül. Március 28-án 17 órától a Rómeó és Júlia című Shakespeare drámát játssza a Tompa Miklós Társulat a Kisteremben, illetve ugyancsak 28-án 20 órától a lengyelországi Krzysztof Grabowski vendégművész Miłkacímű monodrámáját is megnézhetik a színházkedvelők.

1957. március 27-én volt Párizsban a Nemzetek Színházának évadnyitója, ennek okán később, 1961-ben ezt a napot hivatalosan is Színházi Világnappá nyilvánították. A Színházi Világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészetre – tágabb értelemben a kultúrára –, nem utolsó sorban pedig, tisztelegni szeretne a színészek és a színház más munkatársai előtt is.  1978-tól a szakma jeles képviselői üzenettel köszöntik ezt a napot a világ összes országában. Nincs ez másként idén sem, hiszen ez alkalommal Dario Fo, valamint Ion Caramitru gondolatai hangzanak majd el a szerda esti Mélyben (Éjjeli menedékhely) címűelőadás előtt. Dario Fo olasz drámaíró szavait Moldován Orsolya, Ion Caramitru, a Román Színházi Szövetség (UNITER) elnökének gondolatait pedig Elena Purea tolmácsolásában hallgathatják meg az érdeklődők. (A világnapi üzenet szövegét a cikk végén is olvashatják.)

 „Gorkij drámája születése után száztíz évvel is rendkívül aktuális. A társadalom perifériájára szorultak, a számkivetettek problémája korunk problémái közé tartozik. Naponta találkozunk a marginalizálódás különböző formáival, a társadalom és mikrotársadalom közti disszonanciákkal, a társadalmi helyzet és az emberi mivolt közti, nem egyszer feloldhatatlannak tűnő feszültséggel, s ebből fakadóan az istenkeresés és az arról való lemondás dilemmájával. Ebben a közegben Gorkij az egyén számára legfontosabb kérdéseket veti fel: hogyan lehet, és hogyan kell élni, hogyan lehet, és hogyan kell meghalni? “ – olvasható Keresztes Attila rendező véleménye a nemrég bemutatott Mélyben (Éjjeli menedékhely) című előadásról. A Színházi Világnap tiszteletére, az említett szerdai előadás után közönségtalálkozóra is sor kerül majd a színház előcsarnokának emeleti részén. A beszélgetést B. Fülöp Erzsébet, a Tompa Miklós Társulat színésznője moderálja.

Ugyancsak a Színházi Világnap égisze alatt lesz látható a Rómeó és Júlia című előadás is, március 28-án 17 órától a színház Kistermében. Az ünnepi hangulatnak köszönhetően, az említett produkcióra a Nemzeti Színház ingyenes belépést biztosít mindazoknak, akik meg szeretnék nézni a Porogi Dorka által rendezett darabot. A nullaértékű jegyeket előzetes egyeztetés után a Kultúrpalota jegyirodájánál, illetve a Színház jegypénztáránál válthatják ki az érdeklődők.

És még ezzel sincs vége az ünneplésnek. Csütörtök 20 órától a Miłka című vendégelőadás lesz látható a színház Nagytermében. A bukaresti Lengyel Intézet támogatásával játszott előadás Michał Walczak fiatal lengyel drámaíró Homokozó című darabján alapul, amely a legjátszottabb kortárs lengyel drámák egyike. A 40 perc hosszú produkció – az előzőleg meghirdetettekkel ellentétben – műszaki okok miatt sajnos nem feliratozható. Mégis a Krzysztof Grabowski által játszott one-man show tagadhatatlanul élvezhető és maradandó élmény lesz, ugyanis a többszörösen díjazott produkciót lengyel és román nyelven kísérhetik majd végig mindazoknak, akik csütörtök este ellátogatnak a Nemzeti Színházba.

Az eredetileg kétszereplős dráma egyik figuráját, Miłkát eltávolították a történetből, csupán Protazek maradt a maga szétdarabolt világával. Ennek a világnak a hozzá legközelebb álló egyik darabkája a játékok univerzuma, jellegzetes alakjával Batman-nel. A történet szereplője lengyelül mutatja be a fájdalmat okozó, gátlásokat támasztó, egyedüllétre ítélő valóságból való menekülést, amely csak az övé. Eközben a másikkal, embertársával való kapcsolatteremtésének kísérletét, az utolsó erőfeszítést a társa előtt való kitárulkozásra Protazek egy számára idegen nyelven játssza. Megkísérel kommunikálni egy olyan nyelven, amelyet nem ismer. Mindemellett a két világ egymásba fonódik. Ha az egyikben történik valami, az hatással van a másikra is. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy a néző kövesse a történet központi témáját, haladjon az elbeszélés mentén. Krzysztof Grabowski monodrámája a teljes egyedüllétről, az önkeresésről szól. Egy olyan személyről, aki nem találja önmagát, nem tudja megmondani, kire van szüksége, és amikor kitalál magának egy társat, nem tud vele élni.” – olvashatjuk a darabról a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közleményében.

SZÍNHÁZ VILÁGNAPI ÜZENET

Dario Fo 

Hajdanán a hatalom intoleráns volt a komédiásokkal, és elkergette őket az országból. A színészek és a társulatok ma azzal kínlódnak, hogy helyet, színházat és közönséget találjanak;  és mindennek a válság az oka.

A hatalmon levők tehát már nem akarják ellenőrizni és korlátozni azokat, akik iróniával és maró gúnnyal fejezik ki magukat, mivel a színészeknek se terük, se publikumuk nincs, akihez szólhatnának.

Ezzel szemben a reneszánsz korában, Itáliában a hatalomnak nehéz dolga volt, amikor féken akarta tartani a komédiásokat, mert azok nagy népszerűségnek örvendtek.

Köztudott, hogy a Commedia dell’Arteszínészeinek tömeges elvándorlása az Ellenreformáció korában következett be, amikor elrendelték a színházi terek elpusztítását, különösen Rómában, ahol a szent város meggyalázásával vádolták őket.

XII. Ince pápa, a polgárság konzervatívabb és a klérus magas rangú képviselőinek kitartó nyomására 1697-ben elrendelte a Tordinona színház bezárását, amelynek színpadán a moralisták szerint a legtöbb obszcén előadást játszották.

Az Ellenreformáció korában, az Észak-Itáliában működő Carlo Borromeo bíboros tevékenységének nagy részét a „milánói hívek” megváltásának szentelte, méghozzá úgy, hogy különbséget tett a művészet, mint a szellemi nevelés legmagasabb formája és a színház között, amely szerinte a szentségtörés és a hiúság megnyilvánulása. Egy – a munkatársaihoz írt – levelében, amit emlékezetből idézek, többé-kevésbé a következőket fogalmazza meg:

„Mi, akik a mérgező gyomok elpusztítására vállalkozunk, megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy tűzre vessük a gyalázatos szövegeket, hogy kitöröljük ezeket az emberi emlékezetből, és üldözzük azokat, akik mindezt kinyomtatják. Nyilvánvaló azonban, hogy amíg mi aludtunk, az ördög újra meg újra megújuló ravaszsággal munkálkodott. Mennyivel mélyebben hatja át a lelket az, amit a szem lát, mint ami az ilyen könyvekben olvasható! Mennyivel súlyosabban rombolja a fiatal fiúk és lányok elméjét a kimondott szó és az azt kísérő gesztus, mint a könyv lapjain olvasható holt szavak. Következésképpen sürgősen el kell űzni a városainkból a színészeket, ahogy ezt a nemkívánatos személyekkel tesszük.”

Éppen ezért a válság megoldására az az egyetlen reményünk, hogy üldözni kezdenek bennünket és főleg azokat a fiatalokat, akik színházzal akarnak foglalkozni: így kialakul majd a komédiásoknak és színházcsinálóknak egy új diaszpórája, amely a tiltásokból minden képzeletet felülmúló erényt farag, és új színházat hoz létre.