Péntek, 2019. május 24.
ESZTER, ELIZA napja
Menü

Köztér

Kedd, 2013. december 3. | Szerk.

Szobrok, helyszínek, jelentések 1.


A tagolt városi tér fontos, tájékozódást segítő és jelentéseket közvetítő tárgyai a köztéri szobrok. Amikor szobrot állítanak, akkor a térből helyszínt teremtenek: kiépítik a környezetet, előkésztik a használatot, az ünnepi megemlékezéseket, a mindennapi, pillanatokig történő ráfigyelést. Erről a használatról kellene többet tudni azoknak, akik a város működését, a városi terek szimbólumtermelő, identitásadó kommunikációját szeretnék megérteni.

Kis előtanulmányok a megértéshez, adalékok a vásárhelyi szobrok és városlakók  találkozásaihoz” a következő, rövid megfigyeléseket vázoló írások. Az utasítás az volt, hogy három különböző időpontban, egy-egy órányi időt töltsenek a kiválasztott szobor közelében, és jegyezzék, fényképezzék az arra járók viselkedését (mennyiségileg értékelhető tevékenységek: figyelemre méltatják a szobrot, közelítenek hozzá, rápillantanak,  megérintik). A szerzők a Sapientia marosvásárhelyi karának a városi tér kommunikációs, jelentéstermelő funkcióival ismerkedő kommunikáció szakos diákjai.

II. Rákóczi Ferenc szobra

(Farkas Áron)

II. Rákóczi Ferenc mellszobra a Vársétány elején található, a Bernády György korában ültetett nyugati ostorfák árnyékában. A szobrot padok, lámpaoszlopok és egy kis kerítés fogja körü;  a járda közepén található, így eljárhatnak mellette az emberek. A szobor „életét” október 25-én 16:00–17:15 között, október 29-én 12:15–13:15, illetve 17:00-18:00 között követtem figyelemmel, továbbá november 1-jén is rövid látogatást tettem a helyszínen.

A megfigyelés alatt azt tapasztaltam, hogy az emberek jelentős része anélkül megy el a szobor mellett, hogy legalább ránézne. Azonban  akadtak olyanok is, akik hosszabb-rövidebb időre megálltak a szobor előtt és alaposan szemügyre vették, vagy legalább pár másodpercig rápillantottak. A szoborra „ráfigyelők” közt volt játszadozó kisgyerek, fiatal szerelmespár, kisgyerekes család és idősödő személy. Előtte két pad is található, ahol megpihennek különböző személyek, így üldögélés közben is van alkalmuk gyönyörködni a művészi alkotás látványában. A szobor környezete viszonylag rendezett képet mutatott a megfigyelés során, a falevelek össze voltak seperve, viszont néhány cigarettacsikk és műanyag zacskó rontotta a látványt. Az esti megfigyelés alkalmával az is kiderült, hogy a szobrot megvilágító egyik lámpa nem működik.

November 1-jén egy gyertya volt elhelyezve a szobor talapzatánál, jelezve azt, hogy legalább egy ember/csoport számára fontos a száműzött fejedelemre való emlékezés.

 

Tragédia és komédia

(Kiss Mária Magdolna)

Sokak számára kevésbé ismerős a Színház tér mögött, a Nemzeti Színház épületétől délre található kétarcú szobor, a Tragédia és Komédia című alkotás. Ezt az 1974 körül, Mac Constantinescu által készített szobrot figyeltem három alkalommal, reggel, délben és este, három különböző nézetből. Fél órát, háromnegyed órát szántam alkalmanként arra, hogy megfigyeljem az arra járó embereket, illetve a szobor környezetét.

Először egy esti időpontban látogattam arrafele, akkor inkább magát a helyet és a környezetet próbáltam feltérképezni. Második alkalommal, egy reggeli időpontot választva az emberek tekintetét, viszonyulását figyeltem. Harmadik alkalommal arra voltam kíváncsi, hogy egy olyan esemény, mint a könyvvásár megnyitója, mennyire befolyásolja az arra járók számát és figyelmét. A három megfigyelés november harmadik hetében történt.

A szobor környezetéről elmondható, hogy rendezett. Mivel többnyire kővel van burkolva, nem áll fenn annak a veszélye, hogy sárosnak, kevésbé gondozottnak tűnjön. Feltűnőek voltak a vele szemben lévő parkban elhelyezett lámpák és az, hogy a szobor elé egy külön világítótestet is elhelyeztek. Feltételezem, hogy ez nemrégiben történhetett, mert a munka után maradt szemét még mindig ott található. Figyelemre méltó, hogy a felújítás során a figyelem kiterjedt a foglalkoztak azzal, hogy a szobor megvilágításáért is elhelyezzenek egy lámpatestet.

Az esti időpontban a szobor mellett helyezkedtem el. Többen arra is néztek, de mivel egy idő után úgy éreztem, hogy a zavaró tényező lehetek, arrébb mentem. Ezután egy kicsit távolabbról nézelődtem, a többi alkalomkor pedig fentről figyeltem. Attól függetlenül, hogy épp mikor, honnan, milyen szögből néztem a szobrot, arra a következtetésre jutottam, hogy a lépcsőn fel-le járó emberek néha rá-rá néznek a szoborra, de a tekintetük nem sokat marad rajta. Az is lehet, hogy a szoborra való felpillantás véletlennek mondható bizonyos esetekben. Az arra járók közül körülbelül tízből öt személy telefonált – ők voltak azok, akik nem siettek, kicsit több ideig pihentették tekintetüket az alkotáson.  Az arra sétáló gyerekes családok többet nézelődtek a téren és kétszer is láttam, amint a gyerekek érdeklődnek a szoborról. A három alkalom során egyetlen egyszer voltam szemtanúja annak, hogy egy idősebb úriember megállt a szobor előtt és 2 percig figyelte azt. A könyvvásár megnyitójának napján valamivel nagyobb volt a mozgás a szobor körül, mint estefele, viszont akkor az embereknek még kevesebb idejük volt rápillantani a „Kétarcúra”.

Összességében azt a következtetést vontam le, hogy az arra járók nem igazán törődnek a szoborral. Ott áll, a ,,városi természet” részeként, de aprólékosabban nem méltatják figyelemre. Egy-két pillantást kap ugyan, de az igazán elenyésző. Mindezek után egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem: az arra járók, de más, arra nem járó vásárhelyiek közül hányan tudnák megmondani, hogy miért különleges és egyedi ez a szobor?