Kedd, 2019. október 22.
ELŐD napja
Menü

Köztér

Szerda, 2012. július 18. | Máthé Kincső

Tabuk a köbön


Ha Szabó Róbert Csaba Pécsett jár, annak csak jó vége lehet – ez volt a legelső gondolat, ami a legutóbbi Nyári Irodalmi Játékok kapcsán eszembe ötlött. A kedd este immár harmadik alkalommal sorra kerülő rendezvény meghívottja Kiss Tibor Noé, a Jelenkor folyóirat munkatársa volt, akinek Inkognitó című kötete kapcsán többek között a transzszexualitásról és annak felvállalásáról is szó esett.

És valóban úgy tűnik, ha Robi Pécsett jár, annak mindenképp a marosvásárhelyi kultúraszerető közönség is csak a hasznát látja. Nem is olyan nagyon rég esett szó arról, hogy ottani képzőművészek festményeiből nyílt kiállítás a G. Caféban, néhány hétre rá pedig egy újabb pécsi művész, Kiss Tibor Noé alkotásaival találkozhattunk a marosvásárhelyi kávézóban. Két igazán figyelemreméltó képzőművész után tehát egy nem csak figyelemre méltó, de a figyelmet fel is keltő írót köszönthettünk, akinek már a híre is elég volt ahhoz, hogy kellőképpen felcsigázza a közönség érdeklődését.

Nyílt titok: egy olyan irodalmi személyiség, aki magát – jobb híján – a transzszexuális jelzővel határozza meg, ráadásul a találkozón bemutatott kötete is maximálisan ezt a témát járja körül. „Az Inkognitó egy olyan könyv, amiben egy fölnövőben lévő fiú történetét olvashatjuk, aki egy rendkívül rossz családi háttérrel, valamikor a nyolcvanas évek végén ráébred, hogy igazából akkor érzi jól magát, ha női ruhát viselhet, holott szexuálisan a nőkhöz vonzódik” – hallhattuk Szabó Róbert Csaba, az est házigazdájának tömör összefoglalását. Azzal együtt pedig, hogy általában mindig felmerül a fikció kontra valóság témakör egy-egy hasonló kötet esetében, ez a beszélgetés (vagy inkább ismerkedés) a szerzővel már a találkozó első perceiben mélyebb hangot ütött meg.

A szokásos felolvasást követően – amelyben a kötet néhány kiemelten fontos részletét hallhattuk – szinte azonnal a lényegre tapintott a beszélgetés. Nálunk kiváltképpen tabunak számító témát boncolgat a szerző: a transzszexualitás fogalmát. Kiss Tibor Noé szerint „ez az egész fogalom, amiről szó van, tulajdonképpen nagyon nehezen meghatározható”, mégis önmagát e jelző alá vonva, úgy gondolja fontos volt megírnia a könyvet. „Körülbelül tíz évvel ezelőtt rájöttem, hogy kezdenem kell valamit a transz-neműségemmel, de úgy éreztem, hogy az a fajta világ, amiben mindez általában történik, nem passzol hozzám. Elmentem például bárokba, de ott is idegennek érzetem magam. Arra gondoltam, hogy mivel amúgy is szeretek írni, vannak ilyen ambícióim, akkor már összekötöm ezt a két dolgot. Belegondoltam, hogy milyen jó lenne úgy megírni ezt a könyvet, hogy azok az emberek, akik hozzám hasonló problémákkal küzdenek, vagy nekik is nehézség ez a helyzet, azoknak egyfajta erőt adjak, legyen mit olvasniuk, láthassák, hogy nincsenek egyedül. Amikor ugyanis én szembesültem ezzel, meg voltam győződve arról, hogy beteg vagyok, s így nagyon sok frusztráción mentem keresztül. Az írás pedig egyfajta kivezető lehetőség volt ebből a helyzetből.”

Szóba került természetesen az is, hogy miként fogadta a szakma, egyáltalán az olvasóközönség a könyv megjelenését. Kiderült, hogy bár a szerző sokkalta nagyobb porkavarásra számított, a kötet igencsak pozitív visszhangot keltett. A szakma és a különböző lapok irodalmi értékének megfelelően méltatják a művet, s ahhoz képest, hogy debütáló könyvről van szó, igencsak nagy példányszámban kelt el. Viszont, szinte természetes módon, annak a veszélye is fennállt, hogy a különböző bulvárlapok azonnal rátelepednek a téma adta pikantériára, s nem kívánatos vizekre terelik a kötet útját. Ezzel kapcsolatosan Kiss Tibor Noé így sommázott: „Ha bármit is léptem volna a bulvárlapok irányába, akkor most az irodalmi szakma teljesen hülyének nézne, a bulvár pedig hülyét csinált volna belőlem.” Figyelembe véve azt, ahogyan a szerző a találkozó során vallott a könyv életéről, egyértelmű: számára tényleg nem a hírnév volt a fontos, inkább egyfajta „fejlődési lehetőséget” látott a kötet megírásában, kiadásában.

A kényes téma kivesézése után többek között a könyv szerkezetéről és nyelvezetéről is szó esett, illetve arról, hogyan lehet felfedezni a Kafka féle átváltozás motívumát Noé regényében. Végezetül még két rövid szöveget hallhattunk a szerző felolvasásában, amelyek már teljesen más témakörben és hangulatban is mozogtak. Mindenképp egyfajta sajátos hang és sajátos szemléletmód tükröződött a felolvasott részletekből, s bár egy pillanat erejéig sem tudtuk elfelejteni, hogy ki is ül velünk szemben, a találkozó hangulata végtelenül kíváncsivá vagy inkább nyitottá tette a közönséget.

Az önvallomás szinte szabályszerűen kilépett a könyv soraiból. Láthattuk, ahogyan egy szerző ténylegesen megéli a könyvben leírtakat, olvashattuk az arcáról miért is nehéz számára a regénybe szedett élethelyzet, és azt is, hogy miért tartja érdemesnek rejteni ezt a nehézséget. Kicsit nyitottabbá, s valóban kíváncsibbá váltunk az Irodalmi Játék egy órája alatt. S bár valószínűleg még számtalan kérdés fogalmazódott meg a hallgatóságban a nemi identitás és annak regénybe foglalása kapcsán, valahol mindannyian elégedetten távozhattuk.

Úgy tűnik, hogy alkalomról-alkalomra egyre inkább érdemes ellátogatni a Látó szépirodalmi folyóirat és a G. Café közös rendezvényére, ugyanis egyre érdekesebb szerzőkkel és egyre izgalmasabb témákkal szembesülhetünk. Nem lesz ez másként következő alkalommal sem: augusztus másodikán a meghívott Király Kinga Júlia lesz. Minden bizonnyal akkor is tartalmas beszélgetés és széleskörű hallgatóság fémjelzi majd a találkozót.