Kedd, 2020. július 14.
ÖRS, STELLA napja
Menü

Köztér

Hétfő, 2013. április 15. | Kondra Tünde

Új média – új tudáshordozók


Mi is a tudás? Melyek a lényeges tudáshordozók? A könyvtári digitalizálás hogyan könnyítheti az információhoz való gyors hozzáférést? Hogyan digitalizálódik magánszféránk, valamint hogyan alakul digitális identitásunk? Ilyen és hasonló kérdések kerültek terítékre hétvégén a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, a hatodik alkalommal megszervezett Új Média Konferencián.

Az Új média – új tudáshordozókcímet viselő konferencián a hazai és határon túlról érkező előadók adatbázisokról, archívumokról, könyvtárakról, könyvtári digitalizációról, valamint digitális kalózkodásról, illetve identitásépítésről tartottak előadásokat, mutatták be kutatási eredményeiket. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem, a marosvásárhelyi és a csíkszeredai Sapientia előadói mellett a Dunaújvárosi Főiskoláról, a Budapesti Corvinus Egyetemről, az Eötvös Loránd Tudományegyetemről és a debreceni Déri Múzeumból is érkeztek előadók.

Már a konferencia bevezetőkébenben elhangzott, hogy a kérdést talán úgy kellene feltennünk: nem melyek, hanem ki a legelső tudáshozdozó, hiszen a tárgyak előtt ott van az ember, aki kitalálja és elkészíti a további tudás hordozóit. Mára a könyvnek, mint tárgynak, megváltozott a használati szerepe. Nem tűnt el az életünkből, csak már nem a polcról vesszük le a könyvet, hanem a könyvből készült polcon tartjuk az e-book-olvasónkat. A konferencián bemutatott példák alapján akár női táskaként is funkcionálhat egy-egy kedvenc kötetünk.

A 6. Új Média Konferencia több magyar előadásszekciója mellett, idén két szekció is angol nyelven zajlott, valamint a nagyközönség szélesebb megszólítása érdekében pénteken, Archívum, digitalizáció – projektek, tapasztalatok című beszélgetésen a meghívottak, digitalizációs folyamatban résztvevő könyvtárosok, szakmabeliek a könyvtár szerepének változásáról, a gyűjtemények webre költöztetésének a nehézségeiről, az így hozzáférhetővé tett anyaghasználatáról, szerzői jogokról folytattak diskurzust. A beszélgetésen Györgyjakab Izabella, az Adatbank – Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtár digitális vezetője, Lázok Klára, a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár osztályvezetője, Bodnár Róbert, a kolozsvári „Lucian Blaga” Központi Egyetemi Könyvtár könyvtárosa és Róth András Lajos, történész, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárának munkatársa vettek részt, akik az általuk képviselt intézményt is bemutatták.

„Az Adatbank egy társadalomtudományi referencia-könyvtár kívánt lenni akkor, amikor elindult, aztán 2006 után folyamatosan bővült. Először kiegészült egy szépirodalmi szegmenssel, aztán természettudósok is bekapcsolódtak ebbe a munkába, és természettudományi adatbázisok is létrejöttek” – mondta el Györgyjakab Izabella. A kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár munkatársától megtudtuk: a könyvtár digitalizációs laborjában 2008-tól digitalizálják a kiadványokat, mindezt a könyvtár saját anyagi forrásaiból. Legfőképpen Erdélyre vonatkozó, rossz állapotban levő, sokat kért dokumentumok kerülnek a digitalizációs listára – a könyvtár digitális gyűjteményében jelenleg körülbelül 34 ezer dokumentum található. Lázok Klára bevallása szerint a Teleki Téka még gyerekcipőben jár a digitalizáció terén. A Téka a Megyei Könyvtárral közösen, felváltva használ egy szkennert. A jövőben azonban nemcsak a kutatókat, a szakmabelieket szeretné megszólítani, hanem a vásárhelyi közönség fele is nyitna. Ehhez lesz szükség az újmédiás eszközökre.

„Egy könyvtárnak vannak előnyei és vannak hátrányai. Egy egyetemi rangú könyvtárnak, amely több millió könyvet tudhat a magáénak, gondolom egészen mások a prioritásai, mint egy olyan könyvtárnak, amelyben én dolgozom, amely egy egyébként is kis intézménynek egy kis részlege. Avagy a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára, amely a székelyudvarhelyi régi iskoláinak a régi könyvgyűjteményeit tárolja, egészen az ősnyomtatványok korától 1944-ig. A modernebb kori kiegészítésekkel ma már ez egy olyan 80 ezernyi kötetet jelent” – mondta Róth András Lajos történész, aki elmondása szerint olykor találomra digitalizálja a köteteket. A székelyudvarhelyi könyvtár az Országos Széchényi Könyvtárral áll együttműködésben.

A beszélgetés során az is kiderült, hogy a már digitalizált anyagok rendkívül hasznosak a közönség számára, történik visszacsatolás, olykor még számonkérés is. A könyvtárosnak lenni pedig nem azt jelenti, hogy munkaidőben folyamatosan kedvére, kényelmesen olvashat az ember.

És akkor mi a tudás? Mindaz, amit mindeddig megtapasztaltunk? Mindaz, amit magunkban hordozunk vagy mindaz, amihez hozzájuthatunk? A digitalizált világban gyorsan hozzájuthatunk az információkhoz, de valójában teljességében magunkévá tehetjük őket? Az újmédia-hálózatokban mi magunk válunk az üzenetté, éppen ezért tudatosságunkra és megnőtt felelősségünkre kell figyelnünk.